Hodik Annabella színjátszásról, karakterekről, továbbtanulásról
A bácsfeketehegyi Hodik Annabella gimnazista évei alatt több jelentős szépirodalmi eseményen is részt vett, többek között a KMV-n, amelyről helyezettként térhetett haza. A világot jelentő deszkákon magabiztosan alakítja szerepeit. A 2018-as Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján a Kitty Flynn című drámában a főszereplő megformálásáért Ferenczi Ibolya-díjat kapott. A tehetséggel kéz a kézben járja a színészet macskaköves útját, amely talán egyenesen a hivatásos színészi foglalkozáshoz vezet.
Mióta színészkedsz?
– Konkrétan ötödikes voltam, amikor elkezdtem a színészetet – az akkori csoportban én voltam a legfiatalabb. Jelenlegi társulatomnál, a feketicsi Soma Színtársulatban három éve játszom.
Van-e álomszereped?
– A Mester és Margaritából szívesen eljátszanám Margarita szerepét. Bár nem tudom, ez mennyire kivitelezhető, a műben felmerülő szürreális, fantasztikus dolgok miatt.
Kedvenc szerep?
– Volt. Az idei MAdT táborban készítettünk egy darabot, amelyben két karakter, Nyina és Arkagyina szerepét játszottam. Az egyik pillanatban az egyik, a másikban a másik szereplő bőrébe bújtam – ez az élmény volt az, amit a legjobban élveztem eddig – két karakter egymásba folyatása. A többi karaktert ugyanúgy szerettem, de nem voltak rám annyira nagy hatással. A MAdT-os darabbal egyébként azóta több helyen is felléptünk.
Hogyan sajátítod el a karaktereket?
– Tudod, ez olyan, mint a műfordítás: az eredeti szöveget átszűröd magadon, majd egy komplex egészet kell létrehoznod, amelybe a saját személyiséged is belekeveredik. Mintha szimpátiát éreznél valaki iránt, és segíteni szeretnél neki – ezt úgy teszed, hogy a bőrébe bújsz.
Tanultál valamit az eddig eljátszott szerepekből?
– Mindenképpen lehet tanulni belőlük. Ahogy mindenkitől – baráttól, ellenségtől –, úgy egy képzelt karaktertől is. A karakterek, még ha nem is vagyok tudatában, akkor is bizonyos szinten hatnak rám. Rengeteget tanultam a karakterektől, az irodalomról és magamról is.
Budapesten felvételiztél a színművészetin, de nem sikerült. Milyen érzések vannak benned?
– Igazából arra számítottam, hogy csalódott, letört, összetört leszek. Ám egyiket sem éreztem, inkább elfogott az az érzés, hogy jobb is ez így, mivel jobban szerettem volna Újvidéken felvételizni – és különben is az itthon maradás híve vagyok. Később mérlegeltem a helyzetet, és rájöttem, nem biztos, hogy meg tudtam volna szokni a budapesti életet. Az újvidéki suli felől sokat érdeklődtem, a fiatalabb generációkat jól ismerem, és néhány tanárral is ismeretséget kötöttem. Most van egy szabad évem, dolgozni fogok.
Ha jól tudom, rendszeres résztvevője vagy a MAdT-nak!
– Az idei volt a harmadik MAdT táborom. Tavaly a mozgáscsoport munkájában vettem részt, az idén pedig visszatértem a színjátszókhoz. Ez egy egyhetes tábor, amit Zentán a Bolyai Kollégiumban szerveznek meg. A szervezés kiváló volt, le a kalappal a vezetők és a tanárok előtt. A légkör nagyon jó volt – jó volt látni, hogy a tábor az idén megfiatalodott, sok új arcot láttam, de a régiek közül is voltak sokan, de igazából így is jó volt. Az én csoportom konkrét témája az Elektra, a Sirály és a Hamlet volt. Tulajdonképpen két nap alatt dobtuk össze az előadást, ami szerintem nagyon jó lett.
Van példaképed?
– Nagyon sok művész van, akinek innám a szavát. Felesleges lenne neveket sorolnom, mivel rengeteg jó színész van Vajdaságban.
Szerinted miért jó színházba járni?
– Először is, én mint irodalomkedvelő, ha ismerek egy művet, akkor szeretem azt előadva látni. Rengeteget lehet tanulni az előadásokból, esetleg elgondolkodni a mű üzenetén – tulajdonképpen a színház az összes művészeti ágat vegyíti, például: képzőművészet, tánc stb...
0 Hozzászólás
Szólj hozzá