„Maguk is szenvednek, és a társadalom is szenved tőlük.”
(Kurt Schneider)
A személyiségzavarok az egyén közelmúltbeli és hosszú távú működését jellemző viselkedésmódok vagy jellemvonások formájában nyilvánulnak meg, és a szociális, illetve a foglalkozással kapcsolatos funkciók jelentős romlását okozzák, vagy szubjektív szenvedést idéznek elő.
A kóros személyiségvonások a legrégibb idők óta hozzátartoznak az emberhez, viszonylag új keletű azonban, hogy személyiségzavarnak nevezett mentális betegségként ismerjük fel őket. Érdekességképpen 1835-ben egy angol orvos így ír erről a betegségről: „Az elme erkölcse elfajzott, önuralma elveszett, és a személy képtelen az illendő viselkedésre.”
Felmérések szerint a népesség 10–20 százaléka kielégíti egy vagy több személyiségzavar kritériumát. Ez az előfordulási arány azonban jóval nagyobb a pszichiátriai betegek csoportjában (bizonyos pszichiátriai betegségek számára a személyiségzavar jelenti a „dobbantót”).
A SZEMÉLYISÉGZAVARBAN SZENVEDŐK JELLEMZŐI
A személyiség mint kifejezés arra utal, ahogyan az egyén észleli önmagát és környezetét. Ennek köszönhetően mindenki másképp értékeli, kezeli a körülötte zajló történéseket. A személyiségünk jegyei egyrészt veleszületettek, másrészt tanultak. A személyiség az egész élet alatt változik, fejlődik, de az alapjai gyakorlatilag állandóak. A normális és kóros személyiséget igen nehéz elhatárolni, így a személyiségzavar sem jelent egyértelműen kimondható „betegséget”.
A személyiségzavarral küszködő egyének egy részénél az látható, hogy a környezetük nehezen tolerálja őket, mivel ezek a személyek nem érzékelik, ha másoknak fájdalmat, szenvedést okoznak, az empátiára való készségük csekély. Gyakran kerülnek konfliktushelyzetbe, összeütköznek a törvénnyel, társas kapcsolataikat összeférhetetlenség és állandó viharosság jellemzi. Közülük sokan hajléktalanok, munkanélküliek. A különféle szenvedélybetegségek is gyakrabban fordulnak elő náluk, vagy pedig az alkohol-, illetve kábítószer-fogyasztás vezet náluk személyiségzavarhoz. Sokszor megfordul a fejükben az öngyilkosság gondolata, többször meg is kísérlik, de bizonyos esetekben inkább figyelemfelkeltő indokkal próbálkoznak, mintsem valós szándékkal. Gondolkodásuk rigid, nem hajlandóak mások véleményét, viselkedését elfogadni, számukra senki és semmi sem felel meg.
A személyiségzavaroknak több típusát ismerjük, de tudnunk kell, hogy ezek nem teljesen elkülöníthető formák. Általában együttesen fordulnak elő.
A SCHIZOID SZEMÉLYISÉGZAVAR
Az ebben szenvedő beteg viselkedését a társadalmi kapcsolatoktól való elkülönülés és az érzelmek interperszonális helyzetekben való kifejezésének korlátozott képessége jellemzi. Nem vágyik közeli kapcsolatokra, nem is talál örömet bennük, a családot is beleértve. Majdnem mindig magányos tevékenységet választ. Kevéssé vagy egyáltalán nem mutat érdeklődést szexuális kapcsolat létesítésére. Kevés vagy semmilyen tevékenységet sem végez örömmel. Elsőfokú rokonain kívül nincsenek közeli barátai vagy bizalmasai. Közömbösnek látszik mind a dicséret, mind a kritika iránt. Érzelmileg hideg, távolságtartó, vagy affektivitása teljesen sivár.
A SCHIZOTIP SZEMÉLYISÉGZAVAR
A schizotip személyiségzavart jelenleg a schizophrenia enyhe válfajának tekintik. A személyiségzavart különös viselkedés, furcsa beszéd és gondolkodás (pl. homályos, körülményes, metaforikus, dagályos vagy sztereotip), és szokatlan észlelési élmények – beleértve a testi illúziókat – jellemzik. A páciensek hajlamosak a társadalmi elszigetelődésre és az egyéni beszédstílusra, a szokatlan (azaz „mágikus”) hitekre (pl. babonaság, megérzésekbe, telepátiába vagy „hatodik érzékbe” vetett túlzott hit). Hajlamosak az üldöztetéses gondolatok táplálására, érzelmeik nem mindig megfelelőek az adott helyzethez képest, de indokolatlan társasági szorongás is jellemezheti őket.
A DISSZOCIÁLIS SZEMÉLYISÉGZAVAR
A személyiségzavarok közül a disszociális (régebbi, a mai napig használatos nevén: antiszociális) a legrégebben ismert. Jellemző ezekre az egyénekre mások jogainak semmibevétele és megsértése, a szociális normák be nem tartása és a törvénytisztelet hiánya. Tisztességtelen, amit jelez az ismétlődő hazudozás, álnevek használata vagy mások manipulálása személyes haszon- vagy élvezetszerzés céljából. Impulzivitás és az előre tervezés hiánya jellemzi. A személy ingerlékeny és agresszív, s ez ismétlődő verekedésekben és támadásokban nyilvánul meg. Saját és mások biztonságát nemtörődöm módon semmibe veszi. Híján van a lelkiismeret-furdalásnak, teljesen hidegen hagyja mások megsértése, megbántása vagy a tőlük való lopás – később racionalizálja ezt a viselkedést. Az ilyen egyéneknek mintegy a negyede súlyos depressziós, háromnegyedüknél pedig alkohol vagy más pszichoaktív anyag élvezete alakul ki. A betegek hajlamosak öngyilkossági kísérletekre, bűnöző életmód folytatására és balesetek okozására, de elszenvedésére is. Az antiszociális páciensek kezelése rendkívül nehéz, empátiás és belátási képességük hiánya miatt.
(Folytatjuk)
0 Hozzászólás
Szólj hozzá