DAY 150: <repeat>

Sosem voltam lusta. Ha volt házi feladat, azt megcsináltam, a házi olvasmányokat rendre elolvastam, ha pedig tanulni kellett, leültem, és megtettem minden tőlem telhetőt. És ezzel most sincs gondom. Októberben megkezdtem a tanulást a januári vizsgaidőszakra. Három és fél hónap minden egyes napja ugyanúgy telt el. És amikor a készülés véget ért, és elmúltak a vizsgák, másnap már elő is vettem a könyveket, amikből a következő vizsgaidőszakra készülök. Elmúltak a hónapok, maholnap nyár lesz, én pedig az új év minden egyes napját ugyanúgy töltöttem – az asztal fölé görnyedve, tanulással. Ha megkérdezik tőlem, hogy hogy vagyok, mi van velem, mi újság stb., nem tudok mit mesélni. Semmi. Tanulok, kutyát sétáltatok, alszok and repeat. Most végre minden jól megy. Az egyetemen. De csakis az egyetemen. Nem hiába érzem már most úgy, hogy teljes mértékben elpazaroltam a 2019-es évet. Belekerültem ebbe az ördögi mókuskerékbe, és amíg nem diplomázok, nincs kiszállás. És ki tudja, mi lesz akkor, amikor majd végre befejeződik az egyetem.

DAY 151: KEZDETLEGES FOGALOMZAVAR

Amikor meg kellett hoznom a döntést, hogy mire is szeretnék igazán beiratkozni, sok irányzatot figyelembe vettem. Egyszer még az is felmerült bennem, hogy közgazdász leszek, mert hát abból van a pénz. Persze, magáról a közgazdaságról akkoriban nemcsak hogy fogalmam sem volt, de nem is igazán érdekelt. Felkészültem arra, hogy megszeressek valamit, ami iránt egy cseppet sem érdeklődöm.

Mint minden évben, 2015-ben is volt Újvidéken könyvkiállítás, ahol nemcsak könyveket mutattak be a látogatóknak, hanem középiskolákat és egyetemeket is. Odatévedtem a Közgazdasági Kar standjához, ott feszített öltönyben egy fickó, akitől meg is kérdeztem, hogy tulajdonképpen mi is az ökonómia? Ő mindent elmagyarázott, nekem viszont egyik fülemen bement, a másikon meg ki. Köszönöm. Fogalmam sincs. Egy kukkot sem értettem. Na, ez most így van a joggal.

Definíciókat tanulok, amiket nem értek, és huszadjára is elolvasok egy-egy mondatot, mire végre sikerül megértenem, hogy mit is akart mondani a szerző. S valahogy így sikerült megtanulnom, majd pedig letennem a vizsgát a Jogi Karon ökonómiából.

DAY 152: ÉN ÉS A TABLET

Sosem voltam túl nagy rajongója az elektronikának. Sok volt a kábel, amit nem tudtam hova dugni, és ez mindig így lesz. Azt azért el kell ismerni, hogy ez a sok mütyür igenis megkönnyíti az ember dolgát, ezáltal pedig én is teljes mértékben igyekszem kihasználni az adódó lehetőségeket.

Laptop: pipa, okostelefon: pipa, de a tablettel sosem voltam kibékülve. Tablet: pipa... Jobbnak láttam nem kinyomtatni az amúgy is állandóan változó törvénykönyveket, szóval természetbarátként beszereztem egy tabletet. Meg kell jegyeznem, senki sem kényszerített.

Sok vitám volt a kütyüvel, ami sehogy sem akart úgy működni, ahogyan én azt elképzeltem. Végül feladtam, és kizárólag tanulásra használom ezt a tappancsos maszkba bújtatott izét. Nem is csoda, hogy mire újra a kezembe veszem, már teljesen üres az aksija. Most, hogy csak az egyetemre használom, más nincs is rajta, csak egy halom .pdf file olyan nevekkel, hogy ZPP, ZVP, ZOSPO, ZON, ZKP, KZ, ZP, időnként pedig akad rajta olyan is, aminek egy átlagember is megérti a rövidített nevét: anna_tolsztoj.

DAY 153: HA VALAKI EL AKARJA PERELNI TŐLED A KABÁTODAT, ADD ODA NEKI AZ INGEDET IS

Nem titok, hogy a jogon sokat kell tanulni. De maga a jog nem egyenlíthető ki azzal, amit el kell sajátítani egy vizsga kedvéért. Itt annál sokkal többről van szó. Én minden egyes nappal egyre jobban rettegek attól, ami előttem áll, amiről fogalmam sincs. Mégsem lehet mindenre felkészülni. Néha a pofonok is jönnek maguktól. Ha csapás éri a jobb pofát, oda kell ám tartani a balt is.