:

Csoda mindenütt van – avagy a szférák filozófusa és költője

:

Antoine de Saint-Exupéry: Az ember földje (Terre des hommes) – 1939

„A föld mélyebben megtanít önmagunkra, mint az összes könyvek: mert ellenáll nekünk. Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal. De ahhoz, hogy ezt elérje, eszközre van szüksége: egy gyalura, egy ekére. Szántás közben a paraszt a természet egy-egy titkát ragadja meg, és az igazság, amelyet kibont, egyetemes. A repülőgép, a légi útvonalak eszköze is így hozza kapcsolatba az embert minden ősi problémával.”

A lassanként megszelídített, aztán váratlanul sanyarú sorsára hagyott róka én vagyok – gondolhatod, amikor hamis egód, minden hiányérzetével, talmi önsajnálatával, mérhetetlen önzésével egyetemben, eluralkodik igazi éned felett. Ám ez a közénk röppenő angyal rádöbbent bennünket, hogy mindez szintén csak hamis illúzió. Az emberi társadalom – nevezhetjük-e még civilizációnak vajon?! – kezdetben is csupán az emberiségben mint „választott”, „uralkodó” fajban gondolkodott, aztán mindez lassacskán az egyénre szűkült le, s mára nem tekint másra, csakis önmagára mint egyedre. És ebből a szempontból sem ám a lelkére, hanem beszűkült tudatának hamis szükségleteire. Nem látja meg, hogy lénye nem egyéb egy rossz tükörnél, miközben tombolva ágál a nagy Ég előtt. Sorsrontás.

Exupéry

Pedig civilizációk kizárólag a kutak, az édesvíz – mely az élet maga – körül tudnak létrejönni: parányi rész a Mindenségben. Ha több napi távolságra keveredsz a forrástól, lefekszel és meghalsz. Sivatagok, óceánok... mekkora területet tudhatnak a magukénak a kék bolygón, amely maga is csak porszem az Univerzumban. Hát akkor milyen parány az ember a civilizációjával, pláne önmagában. Gőgös tudatának sivatag kell, hogy rádöbbenjen aprócska voltára; hogy végre megértse, egy pohár víz mit ér…

Exupéry

Az ember földjén te és én között mily kicsiny, és mégis milyen végtelenül hatalmas a távolság, mély a szakadék – amennyiben elfeledjük, mit jelent a mi vagyunk. Ez az angyal rámutat a kapcsolatok bonyolult rendszerére is, melyekben nem csupán az ember mint olyan szerepel, de minden növényi és állati létforma, minden hegyóriás, szikla, kavics és homokszem. És a lélekző Föld a talpunk alatt, és a magas, csillagmagos Ég felettünk... Ugyanazon törzs ágai vagyunk. Kizárólag akkor születhet meg az Egy, miután erre mindannyian rádöbbentünk. Mert az Egy vagyunk Mi. Tat tvam asi. A bölcsesség nektárja csordul minden költői és prófétai sorából, amint éles reflektorként rávilágít az igaz valóra, mely itt húzódik a szemünk előtt; csak sajnálatos módon elfelejtettünk látni. A pusztaságban rejlő szépség és Csoda költője és apostola ő, közösséget teremt közöttünk és a teljesség között – ő, aki maga sem egyből szárnyait kitáró angyalként jelent meg miközöttünk; ugyanakkor mindannyian azok vagyunk potenciálisan, akként hullunk erre a földre bebábozódott állapotban. De nem válhat könnyedén minden egyes szürke álcából tündöklőn előröppenő pillangó.

Exupéry

A francia nemesi sarj Antoine de Saint-Exupéry az élet iskoláját a levegőben kezdte, akkor még nem angyali, hanem gépszárnyakon. A repülés hőskorában, amikor annak technikája még oly kezdetleges volt, hogy a pilóták leginkább az ösztöneikre hagyatkozhattak. A fodrozódó felhőket könnyen összetéveszthették az Atlasz vagy az Andok sziklacsúcsaival, a csillagokat a leszállópályák pisla fényeivel. Ha egy-egy postagép felszállt, sosem volt bizonyos, hogy el is fogja érni célállomását: hogy nem ütközik hegyoromnak, nem téved el, nem fogy el az üzemanyaga, és nem végez kényszerleszállást az égető sivatagban, vagy nem zuhan a jeges óceánba. Az ember földjének szerzője – amely „kisregény” igazából emlékek költőien megkomponált füzére, és az író egyik legszemélyesebb hangvételű írása – a saját bőrén tapasztalta meg nemegyszer a szakmájában rejlő számtalan veszélyt, és nézett szembe a halállal (amit egyébként éppen úgy elfogadott, mint az életet: szelíden), bajnoka volt ő az emberi akarat és lélek erejének, mely úrrá lesz a test gyengeségén. És éppen ez tette mély empátiával rendelkező poétává és kivételesen láttató erejű gondolkodóvá. Igen: aki a tudatával érez és a szívével gondolkodik. Nyitó idézetemben, mely a kötet bevezetőjének első bekezdése, szabatosan meg is fogalmazódik ars poeticája. (Tulajdonképpen ugyanezt fejti ki minden munkájában, A kis hercegben is, mely a leginkább olvasott regénye. Éppen ezért nem szabad azt kizárólag mesekönyvnek tekinteni: minden generációhoz szól, és érdemes legalább tízévente elővenni. A benne rejlő bölcsesség örök érvényű.)

Exupéry

Angyalszárnyait a végtelenül komolyan vett szolgálatnak és alázatnak köszönhetően bonthatta ki, szolgálatnak és alázatnak az emberiség és az azt méhében hordozó Mindenség iránt, miközben érezte, hogy a kővel, amit lehelyez, a világot építi tovább, és hogy embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni. Mert bármely hivatás nagysága abban rejlik, hogy egyesíti az embereket – aki csupán anyagi javakért dolgozik, az maga építi maga köré a börtönét.

Gépszárnyait „csupán” eszköznek tekintette, ugyanakkor hangsúlyozta, az eszközön át az ősi természetre találunk rá ismét; a kertész, a hajós, a költő természetére. Akár a sivatag szívében is. „Csak akkor leszünk boldogok, ha mindnyájan, a legkisebb is közülünk, ráeszmélünk szerepünkre. Csak akkor tudunk majd békében élni és békében meghalni, mert ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is.” Exupéry negyvennégy évesen, küldetés közben tért vissza a Föld óceánméhébe.

Angyali mivoltában azonban azóta is a mi boldogulásunkon munkálkodik.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Gazsó Orsolya
Egy kis kritika, jöhet? Ha megkérdezik tőlünk, hogy bírjuk-e a kritikát, a legtöbbünk minden bizonnyal azt válaszolja, ho...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ismerkedés a helyi kultúrával Szocsiban
Érdekérvényesítés és tanulás A Vajdasági Ifjúsági Fórumot, vagyis a VIFÓ-t a legtöbben talán csak mint a szabadkai gólyabulik ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Györe Szabolcs
Egy szórakozott művészlélek Györe Szabolcs vagyok. Adai. Művészléleknek mondanám magam… meg egy kicsit szórakozottnak is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.theladders.com
Jogi Kar, te drága! DAY 171: A GYEREKKORI ÁLMOK KÖNNYEN FELNŐTTKORI RÉMÁLMOKKÁ VÁLNAK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Halmazok és metszetek Empatikus embernek tartom magam, és igyekszem elfogadni a sajátomtól eltérő véleményeket még akko...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: 10 éves a Fekete Zaj – Pici fesztivál, magas színvonal
Megélni a mélységeket 1. Fekete Zaj 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Slamnek áll a világ! Hogyan születik a slammer, illetve születnek a slam szövegek?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Petromarkov Aleksandra
Meghitt családi pillanatok Húsz, harminc, negyven, ötven! Nagymamánk éppen az aznapi tejáru bevételét számolta, miközben az ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csoda mindenütt van – avagy a szférák filozófusa és költője Antoine de Saint-Exupéry: Az ember földje (Terre des hommes) – 1939

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kovász (melinda-angel.blogspot.com)
Sporhetsztori 79. 79. rész – Zuhanás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ajakherpesz – a visszatérő nyavalya Az ajakherpesz (herpes labialis) egy gyakori vírusos fertőző megbetegedés, amelynek jelenléte ige...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
IV. Szenteleky–Leskovac Műfordító Tábor (Kishegyes, 2019. december 6–7.)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
END OF THE ROAD – A LEGUTOLSÓ TURNÉ A KISS budapesti búcsúkoncertjére 2020. július 16-án kerül sor a Papp László Budapest Sportarénában!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kerülj Be novemberben A szabadkai Kerülj Be Ifjúsági Közösségi Tér e havi programja

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gazsó Orsolya (fotó: Vanyúr Ákos)
Aki választ: Gazsó Orsolya Gazsó Orsolya – szabadúszó újságíró és filmkészítő.

0 Hozzászólás | Bővebben +