:

Slamnek áll a világ!

:

Hogyan születik a slammer, illetve születnek a slam szövegek?

Tudtátok, hogy minden Szabadegyetemen történnek csodák? Egynek én is részese lehettem az elmúlt nyáron: találkozhattam Nagy Sándorral és Sallai Márkkal. Az interjú elég spontánul jött, én csak Plazma kekszet szerettem volna venni a Kátai-tanya boltjában… de beszélgetés lett belőle… na jó, végül lett keksz is!

Hogyan érzitek magatokat a hosszú utazás után?

N. S.: Egy kicsit fárasztó volt az út, de nagyon köszönjük a kérdést! Viszont a táj mindenért kárpótol, úgyhogy szerintem mindkettőnk nevében elmondhatom, hogy jól érezzük magunkat.

S. M.: Igen, ez a hosszú út némi energiát azért kivett belőlünk, viszont teljesen osztálykirándulás feeling-ben történt ez az egész utazás – és a táj, az meglepően valóban nagyon szép.

Hányadik alkalommal vagytok Vajdaságban?

N. S.: Én annak idején, amikor Kiskunfélegyházán voltam fellépni ugyanezekkel az emberekkel, és amikor kijöttünk a fellépésről, megláttunk egy kutyát, megsimogattuk, ő pedig utánunk jött – ez a sztori pont ugyanígy megismétlődött Vajdaságban is! Azon röhögtünk, hogy a történelem ismétli önmagát. Különben én most vagyok itt második alkalommal.

S. M: Én még nem simogattam kutyát Vajdaságban (nevet), én ugyanis először vagyok itt. Eddig annyi élményem van róla, hogy utaztunk, és átjöttünk a határon.

Nagy Sándor

Nagy Sándor

Hogyan született az első slametek?

N. S.: Az én első kimondottan slam szövegem úgy született, hogy verseket vittem a színpadra, mert ez, ugye, egy nagyon tág műfaj, és simán elfogadható az is, ha verseket mondasz. Tehát nekem az első slam szövegem úgy született, hogy nem tudtam azonosulni a saját szövegemmel, amit én mondtam fel a színpadon – később rájöttem arra, hogy valahol én is azért járok slam poetry eseményekre, mint a többiek, hogy jól érezzem magam. Szerintem tök jó dolog, ha az ember a szövegével elgondolkodtatja a másikat, és közben szórakoztatja is. Nekem nagyon azonos volt az érdeklődési köröm a szegedi közönséggel – éreztem, hogy szeretem magam is reprezentálni a viccesebb szövegekben, ezt azóta is töretlenül képviselem – nem tudom, lehet-e így mondani, mivel nem én röhögök a szövegeimen, hanem a közönség.

S. M.: A gimiben kezdem versféleségeket írogatni, amik igazából a legszerencsétlenebb kis verspróbálkozásaim voltak – ezek a versikék eljutottak az akkori oszimhoz, aki magyar nyelv és irodalom tanár volt, ő azt mondta, hogy egy kicsit hip-hoposabb ritmusa van, szabadabb – hajaz a slam poetryre. Én akkor már tudtam, hogy mi az a slam poetry, és úgy gondoltam, megpróbálom. Az első párat még a fióknak írtam, de később az ominózus ha nem beszélünk, faszon rúglak Bárány Bencétől kapott messenger üzenet után történt az, hogy megszületett az első olyan slamem, ami színpadképes volt.

Sallai Márk

Sallai Márk

Hogyan választjátok ki a témát?

S. M.: Nekem volt egy olyan időszakom, amit nyugodtan nevezhetünk depis időszaknak – az akkori szövegeimben a saját fájdalmaimról írtam, éppen ezért depresszív hangulatuk volt. Nálam a témaválasztás olyan, hogy ami felbasz, arról tudok írni, például jön egy politikai, társadalmi vagy bármilyen dolog, ami hatással van rám, amiről úgy érzem, beszélnem kell, és így, hirtelen jönnek a témák.

N. S.: Nem tudom. Én is ilyen impulzussal szoktam írni a szövegeimet – hogy mi az, ami felbasz. Egyébként én nem nagyon szeretek egy témánál maradni, jobban szeretek több felé is kacsintgatni. Az esetemben általában vagy a fejemben, vagy a jegyzetfüzetemben vannak jó szövegek – ezeket előveszem, megnézem, milyen látszatuk van. Persze ezekből is egy teljesen más szöveg lesz a végén, mint ahogy elképzeltem, és ez szerintem valahol tök jó.

Honnan tudjátok, hogy egy slam-szöveg elkészült?

S. M.: Igazából sosem érzem az általam írt slam-szöveget késznek – nálam egy szöveg akkor tekinthető kerek egésznek, ha többszöri újraolvasás után úgy érzem, semmin sem tudnék változtatni, ha nem lógok ki az időből, ha színpadképes, ha már tudok egy olyan nívót hozni, amivel nem ciki kiállni a közönség elé, vagy ha már tudok olyat adni a hallgatóságnak, ami által már egy kicsit többként tud hazamenni.

N. S.: Ahogy fejlődik a műfaj, ugyanúgy a személy is vele fejlődik. Nagyon sokszor meg szoktam ijedni, amikor késznek érzem a hosszú idő után megírt szövegemet – mert ez azt jelenti, hogy nem fejlődtem eleget ahhoz, hogy tovább írhassam. Ebből a szempontból én is abban hiszek, hogy nincs kész szöveg, mindannyian fejlődünk, és a szöveget is így visszük magunkkal a fejlődés során.

Féltetek már a közönség reakciójától?

N. S: Minden áldott másodpercben a színpadon. Ez egy olyan dolog, hogy minden szavadért te vállalod a felelősséget, amikor te vagy a legszámonkérhetőbb, akkor is meg kell magad védened, meg természetesen a műfajt is, és ha ez sikerül, akkor elmondhatod magadról, hogy sikeres munkát végeztél.

S. M: Persze, folyamatosan. Ebben a műfajban bármit mondhatunk, és minden szavunkért vállalnunk kell a következményeket – ha a közönség 99 százalékának nem tetszik vagy tetszik a mondanivalónk, egyből megkapjuk a reakciót.

Van lámpalázatok?

N. S.: Annak idején, amikor először álltam színpadon, azt hittem, hogy ez az érzés el fog múlni, de tévedtem – viszont a lámpalázat egyfajta drukk-érzés váltotta fel, amikor nem félsz a közönségtől, hanem együtt szeretnéd jól érezni magad velük.

S. M.: Én is csatlakozni tudok a Sanyihoz ebben. Az első fellépésem, az tényleg olyan volt, hogy konkrétan remegett a kezemben a lap, alig bírtam állni a színpadon, és abszolút nem tudtam nyitott lenni a közönség felé – ez az érzés tényleg azzá alakult át, hogy szeretnék egy olyan minőségi produkciót nyújtani a közönségemnek, amire büszke lehetek, hogy adtam valami olyat a közönségnek, amin ők szórakoztak, esetleg érzelmeket váltott ki belőlük a szöveg.

Slam poetry mellett mivel foglalkoztok?

N. S.: Egyetemista vagyok, történelmet tanulok, de nagyon szeretek verseket írni, illetve gördeszkázni.

S. M.: Jelenleg én is egyetemista vagyok, járműmérnök leszek, ha elvégzem valamikor esetleg (nevet), emellett gitározgatok és rengeteget olvasok, főleg kortárs költészetet, meg szinte bármit, ami megfog az első két lapban.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Gazsó Orsolya
Egy kis kritika, jöhet? Ha megkérdezik tőlünk, hogy bírjuk-e a kritikát, a legtöbbünk minden bizonnyal azt válaszolja, ho...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ismerkedés a helyi kultúrával Szocsiban
Érdekérvényesítés és tanulás A Vajdasági Ifjúsági Fórumot, vagyis a VIFÓ-t a legtöbben talán csak mint a szabadkai gólyabulik ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Györe Szabolcs
Egy szórakozott művészlélek Györe Szabolcs vagyok. Adai. Művészléleknek mondanám magam… meg egy kicsit szórakozottnak is.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.theladders.com
Jogi Kar, te drága! DAY 171: A GYEREKKORI ÁLMOK KÖNNYEN FELNŐTTKORI RÉMÁLMOKKÁ VÁLNAK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Halmazok és metszetek Empatikus embernek tartom magam, és igyekszem elfogadni a sajátomtól eltérő véleményeket még akko...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: 10 éves a Fekete Zaj – Pici fesztivál, magas színvonal
Megélni a mélységeket 1. Fekete Zaj 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Slamnek áll a világ! Hogyan születik a slammer, illetve születnek a slam szövegek?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Petromarkov Aleksandra
Meghitt családi pillanatok Húsz, harminc, negyven, ötven! Nagymamánk éppen az aznapi tejáru bevételét számolta, miközben az ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Csoda mindenütt van – avagy a szférák filozófusa és költője Antoine de Saint-Exupéry: Az ember földje (Terre des hommes) – 1939

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kovász (melinda-angel.blogspot.com)
Sporhetsztori 79. 79. rész – Zuhanás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ajakherpesz – a visszatérő nyavalya Az ajakherpesz (herpes labialis) egy gyakori vírusos fertőző megbetegedés, amelynek jelenléte ige...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
IV. Szenteleky–Leskovac Műfordító Tábor (Kishegyes, 2019. december 6–7.)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
END OF THE ROAD – A LEGUTOLSÓ TURNÉ A KISS budapesti búcsúkoncertjére 2020. július 16-án kerül sor a Papp László Budapest Sportarénában!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kerülj Be novemberben A szabadkai Kerülj Be Ifjúsági Közösségi Tér e havi programja

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gazsó Orsolya (fotó: Vanyúr Ákos)
Aki választ: Gazsó Orsolya Gazsó Orsolya – szabadúszó újságíró és filmkészítő.

0 Hozzászólás | Bővebben +