: Kormányos Ákos (fotó: Kormányos Gergő)
Kormányos Ákos (fotó: Kormányos Gergő)

Tabuk nélküli költészet

: Kormányos Ákos (fotó: Kormányos Gergő)
Kormányos Ákos (fotó: Kormányos Gergő)

Nagy port kavart Kormányos Ákos, a fiatal zentai fiú első verseskötete, ami a Paraván címet viseli, és a Forum Könyvkiadó Intézet és a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában jelent meg tavaly nyáron. Ákos olyan őszinteséggel nyúl a mindennap díszként vagy teherként megélt testhez, ahogy eddig még csak nagyon kevesen.

Miért a pszichológia, és miért a költészet? Úgy gondolom, hogy a kettő nagyon közel áll egymáshoz.

– Szerintem is közel állnak egymáshoz. Az én világomban pedig különösen. Azt, hogy pszichológus szeretnék lenni, már az általános iskola végén tudtam. Persze sokszor terelődött a figyelmem más irányba, többször is megkérdőjeleztem magam. Végül azonban úgy alakult, hogy ezt a szakmát tanulhattam, és ebben dolgozom ma is. A költészet sokkal később kezdődött, egyetemista koromban. Addig eszembe sem jutott, hogy én valaha is írni fogok. A művészetek mindig is érdekeltek, mindig is olvastam szépirodalmat, de azt nem gondoltam, hogy alkotóként is közöm lesz ehhez a területhez. Fel is szokott merülni a kérdés, hogy akkor melyik volt előbb? Innen úgy tűnhet, hogy a pszichológia volt korábban, a látszat azonban csal. Olyan témák foglalkoztatják a költészetemet, amely témákkal a pszichológusok is foglalkoznak, de nem azért, mert az egyik jön a másikból, hanem mert eleve mindkettő csak egy eszköz számomra, hogy még lényegesebb dolgok felé keresgélhessek. Olyan dolgok izgatták azt az általános iskolás fiút, amelyek túlmutatnak mind a pszichológián, mind pedig a költészeten, persze soha nem lesznek elérhetőek vagy megfogalmazhatóak. Így hát odaadóan foglalkozom ezekkel a szakmákkal, és igyekszem kielégíteni azt a kíváncsiságot, ami, gondolom, minden kisgyerekben benne van.

Mindkét világban fontos a gyakorlat, a megtapasztalás. Szerinted lehet tanítani a versírást? Ezt azért is kérdezem, mert Orcsik Roland volt a független mentorhálózatbeli mentorod, és érdekelne, hogy mit adhat egy fiatal pályakezdőnek egy ilyen jellegű együttműködés. Miből állt a ti közös munkátok?

– Szerintem igen sok részét lehet tanítani, tanulni. Gyakran szoktam az irodalmat, de egyéb művészeti ágakat is szakmának nevezni, ezzel jelezvén ezt a fajta hozzáállásomat. De ezt a tanulást, tanítást nem egyfajta hagyományos módon kell elképzelni. A mentor nem tudja elmagyarázni, mitől jó a mondat, s ezt aztán a költőpalánta bemagolhatná. Ez elsősorban azért van így, mert ezt a mentor sem tudja megfogalmazni. Egyszerűen eljársz műhelyekbe, megmutatod a műveidet a folyóiratoknak, beviszed kreatív írás órára, és valahogy szépen lassan megérted, mit jelent az, hogy egy mondat szép vagy nem szép, ráérzel arra, mit jelent, hogy a nyelv így meg úgy működik. Ezt a részt lehet tanulni, és kell is. De azt hiszem, ez mindenfajta művészetnek csak a felét adja. A tehetség elengedhetetlen. A művészember valahogy mindig a dolgok mögé lát. Ezt pedig nem lehet tanulni, még ilyen implicit módon sem. Mindenesetre sok ember véleményét hallgattam már meg ennek a kérdésnek a kapcsán. Van, aki abban hisz, hogy az egészet lehet tanulni, van, aki arra esküszik, hogy semmit sem lehet ebből tanítani, én pedig azok mellett voksolok, akik szerint is-is. A Rolival való közös munka egy évig tartott, legalábbis a hivatalos része. Mellettem még egy fiatal költő, Vajsenbek Péter járt hozzá, aki amúgy unokatestvérem és nagyon jó barátom is. Egyébként egymástól teljesen függetlenül jelentkeztünk a programba. Havonta egyszer összeültünk körülbelül két óra hosszára. Peti is, én is vittünk fejenként 3-5 verset, és ezeket átbeszéltük. Húztunk, beleírtunk, kidobtunk, szórendet cseréltünk, vitáztunk stb. Ezen túl jókat beszélgettünk, persze a témánál maradva. Mit érdemes olvasni, miért, és az a szöveg mitől működik, és annak a könyvnek kapcsán láttad-e azt a filmet, és a film milyen érdekesen oldja meg azt, hogy... Ilyenkor óhatatlanul kialakul egy emberi kapcsolat is.

Az első kötetedben a testnek azt az oldalát mutatod be, amire sokan tabuként tekintenek. Mikor fogalmazódott meg benned ez a téma, és miért esett erre a választás?

– Valahogy mindig is ez a téma mozgatott. Nem döntöttem el, hogy ezt szeretném megírni, hanem egyszerűen arról írtam, ami már tiniként is foglalkoztatott. Mindig is zavart, hogy léteznek olyan kérdések, amelyeket tabuként kezelünk, mert nem merünk szembenézni velük, vagy mert egyszerűen nem szokás. Nem gondolom, hogy minden tabut a reflektorfénybe kell emelni, de sajnos sok olyan téma van, amivel ártunk magunknak, ha cenzúrázzuk. A testhez való viszonyunk témaköre éppen ilyen. Idegesítő, hogy a szülők nem tudnak a gyerekeikkel, és fordítva, beszélni erről a témáról. Persze nem csak generációk között van elakadás, a kortársainkkal sem tudunk igazán. Vannak sémák, amik mentén szokás a testről beszélni, és a társaság nem tud mit kezdeni azzal, ha valaki kilép ebből a szerkezetből. Tehát egy tinédzsernek esélye sincs a szüleihez fordulnia, de gyakran a barátaihoz sem tud. Azt hiszem, bennem ragadt az a düh, frusztráció, amit mások (sajnos vagy nem sajnos, nézőpont kérdése) kinőnek.

Kormányos Ákos: Paraván

Kormányos Ákos Paraván című verseskötete Szabó Eszter illusztrációival a 2019. évi Vajdasági Szép Magyar Könyv Díj pályázatán dicsérő oklevélben részesült

Ez pedig egy ördögi kör, hiszen, ha nem mondjuk ki a dolgokat, ha nem nézünk szembe velük, akkor mérgeznek, és betegségeket produkálnak a testben. Az egyetemi tanulmányaid segítettek/inspiráltak az írás folyamán?

– Igen. Egyértelműen. Olyan szakmát választottam, ami segít közelebb kerülni ezekhez a kérdésekhez. Pszichológusként rengeteg tabu témával találkozik az ember, és ezeket nem söpörheti félre. Persze rengetegféle pszichológus van, nem kötelező mindenkinek szembenézni ezekkel a problémákkal, de sokunknak ez szakmai kötelességünk. Persze nem csak a test érdekel, érdekes módon a hétköznapi munkámban egy másik nagy tabuval találkozok nap mint nap. Az onkológián vagyok pszichológus, ahol persze a test is megjelenik nagyon sokféle módon, de a halál lehetősége és közelsége is a mindennapok része. A halál szintén egy nagy tabu témánk.

A kötet verseiből kiolvasható, hogy a test egy hatalmi eszköz is, amivel fölé- és alárendelő viszonyt tudunk kialakítani. Érezhető a társadalomkritikai hang, hiszen reflektorfénybe helyezed a kirakatba állított test csúnyább oldalát. Megváltoztatott benned valamit, vagy adott neked valamit ez az őszinteség és az olvasókkal való találkozás?

– Két részre bontanám a kérdésed, ha szabad. Azt hiszem, nem változtatott meg bennem semmit. Mivel nyitottan álltam a témához, sőt egyesek szerint kicsit radikálisan, ezért engem nem sok meglepetés ért. Másrészt a szakmám kapcsán igen sok meglepő esettel, családi vagy egyéni történettel találkozom. Tehát az ingerküszöböm is máshol van, így nem tud megváltoztatni bennem sok mindent egy-egy ilyen történet. Az már egy másik kérdés, hogy adni tud-e. Hiába van máshol az ingerküszöböm, minden egyes alkalommal megérint, ha az olvasók visszajelzésül a saját életükről mesélnek. Igyekszem komoly alázattal állni elébe minden ilyen visszajelzésnek, hiszen valaki éppen beenged a saját privát életébe. Elmeséli, hogy ő hogyan fedezte fel a testét, milyen nehézségei voltak, esetleg a szülei hogyan és mit tiltottak, amiből aztán felnőttkorára problémái keletkeztek. Hangsúlyozni szeretném, az előző mondat egy terápiás ülésen is elhangozhatott volna, de kötetbemutatókon is előfordul velem. Visszatérve a kérdésedhez, ezt a két dolgot, azt hiszem, szeretném kettéválasztani, hiszen nem feltétlenül változás, amikor az ember kap valamit. Persze nagyon sokszor az. Mindenesetre én rengeteget kaptam az olvasóktól. Az őszinteség persze nemcsak a közönségtől jön, hanem belőlem is feléjük. Ezzel is rengeteg dolgom volt, hiszen tabu témákról őszintén beszélni gyakran támadási felület. Az ember ilyenkor sebezhetővé teszi magát.

Ha jól tudom, hat évvel ezelőtt íródott a kötet legrégebbi verse. Ez azt jelenti, hogy lassan írsz, és már most a fejedben van a következő kötet versvilága?

– Éppen ellenkezőleg, gyorsan írok. Hat évvel ezelőtt íródott meg a legrégebbi vers, én akkor kezdtem verseket írni. Ez azt jelenti, hogy, mint minden kezdő, rossz verseket írtam. Évekig rossz verseket írtam, néhányat lehetett csak megtartani ezekből. A kötet olyan hetven százalékát egy év alatt írtam meg. Ahogy már utaltam rá, sokáig eszem ágában sem volt, hogy én alkotó ember leszek, ezért nem gyakorolgattam, nem írtam verseket, nem vittem a magyartanárom elé. Éppen ezért nekem nem volt tanuló korszakom, mint sokaknak. Már érett gondolataim voltak arról, hogy mit szeretnék csinálni. A baj csak az volt, hogy nem tudtam, hogyan. Így évekig szenvedtem, írtam a rossz verseket. Azt szoktam mondani, hogy a kötetet egyszerre hat évig írtam és egyszerre egy évig. Hiszen van néhány vers benne, ami hat vagy négy évvel ezelőtt íródott, de a legnagyobb része, majdnem az egész, olyan másfél év alatt született meg. Amikor hirtelen helyreállt bennem a nyelv és a szerkezet. Igen, a következő kötet versvilága a fejemben van. Bosszantani szoktam a kérdezőket azzal, hogy semmit nem árulok el róla. Dolgozom, készül az anyag, de egyelőre titokban.

Kormányos Ákos

Kormányos Ákos, kötetének zentai bemutatóján (fotó: A Forum Könyvkiadó Facebook-oldala)

Kormányos Ákos:

Paraván mögött

ketten írjuk ezt a verset,
te onnan,
a paraván mögül lüktetéseddel,
és én, a választón innen
teljes valómmal. Mert ott vagy,
nem látlak, de érezlek.
Játszótérnek használlak,
ahogy a levegő apró molekulái
másznak légcsöved létráin,
véred plazmája, játszik a körhintán,
ahogy gondolataid kergetik egymást,
egyre gyorsabban és gyorsabban.
Tudom hogy ott vagy,
és te is tudod, hogy én itt,
hallgatod, amint szívem libikókázik
játszótereden, ahogy vágyakozik utánad.
Csak árnyad látom innen,
de többet tudok tested működéséről,
mint aki ezt a falat közénk húzta,
megakadályozva, hogy a sejtjeim
közötti résbe sejtjeid behatoljanak,
de szemem folyton bőrünk határait fürkészi,
ezt a finom, varázslatos paravánt,
hogy átlátszó szövetein
néhanapján
megpillanthassanak.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szabó Eszter
Hátsó oldal: Patarcsity Edvin
Most éppen ezeken Az elmúlt napokban két olyan jelenséggel találkoztam a világhálón, illetve a nagybetűs valóságban...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Patarcsity Edvin
A természet szerelmese Patarcsity Edvin vagyok. Szabadkai. Célorientált vagyok, és nagy bennem a küzdőszellem.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: https://seealternativeswellness.com/
Jogi Kar, te drága! DAY 194: ISTEN ÉS AZ ÉN TUDÁSOM

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kimondjam vagy ne mondjam? A mindennapokban gyakran tapasztalhatjuk, hogy a szólásszabadságunk nem teljes körű

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ki bújik meg a maszk mögött? Todd Phillips: Joker (Joker) – 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kelemen Kinga illusztrációi
Anya levele Aznap délelőtt anya nagyon más volt. Nem húzta össze magát, és szinte énekelt, miközben mosott, p...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kormányos Ákos (fotó: Kormányos Gergő)
Tabuk nélküli költészet Nagy port kavart Kormányos Ákos, a fiatal zentai fiú első verseskötete, ami a Paraván címet visel...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Quiche Lorraine
Sporhetsztori 85. 85. rész – Merengő

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az orrmelléküreg-gyulladás Még mindig tombolnak a különféle megfázások. Megtörténhet, hogy vírusos felső légúti megbetegedés...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Dribble
A legjobb podcastappok Podcastvilág 2. rész: Használati kisokos minden platformra

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ismét Szerbiában a Riverside Első alkalommal lép fel Újvidéken a Riverside nevet viselő népszerű lengyel progresszív rock zene...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tiszta levegő, sötét csúcsok Idén is fekete zajonghatunk a Mátrában

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Amatőr színtársulatok, figyelem! A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a szajáni Ady E...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Podolszki József Publicisztikai Pályázat A bácsfeketehegyi Kozma Lajos Fiókkönyvtár 23. alkalommal hirdeti meg a Podolszki József Publicis...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Varga Emília művei online A Society6 és a Redbubble két online platform, amelyen a művészek megoszthatják festményeiket, il...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Facković Melissza
Aki választ: Facković Melissza Facković Melissza vagyok, rádiós műsorvezető. A hangom a Pannon Presszóból lehet ismerős.

0 Hozzászólás | Bővebben +