: Kelemen Kinga illusztrációi
Kelemen Kinga illusztrációi

Anya levele

: Kelemen Kinga illusztrációi
Kelemen Kinga illusztrációi

Aznap délelőtt anya nagyon más volt. Nem húzta össze magát, és szinte énekelt, miközben mosott, porszívózott és vasalt. Nem értettem, miért ilyen, csodálkozva figyeltem. Tegnap még sírt, mert apa megpofozta.

Szombat volt, téli, esős délután. A falakat óránként megrázták a háztömb mellett elhaladó vonatok, és olyankor az összes porcelánfigura csilingelt. A szőnyegen feküdtem, Marcit figyeltem, aki a plüssállataival kórházasat játszott. Az oroszlánt elütötte egy autó, a plüsskutya az orvos, sajnos nem tudják megmenteni. Az oroszlán meghal. Honnan tudja ez a kisfiú, micsoda harc folyik egy életért?

– Gyerekek, nemsokára indulunk – jelent meg az ajtóban anya.

– Játszótérre? – pattant fel Marci.

– Dehogy – nevetett anya. – Messzire. Pakoljatok össze! – mondta, és magyarázat nélkül ellibegett.

Nem tudtam, mihez kezdjek. Hova megyünk, mennyi időre, mit kell vinnem? A rossz dolgokat itthagyhatom? Talán majd bemásznak a ruháim közé, és velem jönnek, pedig nem akarom.

Előhúztam a bőröndömet az ágy alól, és beledobáltam mindent, ami a kezem ügyébe akadt. Pulcsikat, farmerokat, cédéket, régi rajzokat. Leszaggattam a falról a családi képeket.

– Készen vagytok? – bukkant fel újra anya.

– Viszem az állatkertemet – mutatott Marci a hátizsákjára, amit teletömött a plüsseivel.

– Azt hiszem, készen vagyok – néztem körül, kerestem, mi az, amit elfelejtettem, mert úgy tűnt, az a legfontosabb. Valami fontos dolog mindig kimarad, viszont semmi sem olyan fontos, hogy ne lehetne pótolni.

– Anyu, hova megyünk? – csimpaszkodott anya karjába Marci.

– Mindjárt megtudod – tért ki anya a válasz elől. Induljunk – kézen fogva kisétáltak a lakásból, anya vállát lehúzta a hátizsák, Marci táskájából kikandikált a halott oroszlán feje. Nem követtem őket, magamra maradtam a lakásban.

Ha csend van, olyan tökéletesnek tűnik. Van lábtörlő, családi képek, fehér függöny és szennyes ruhák egy széken. Nyáron együtt sárgára festettük a konyha falát. Szép is volt egészen addig, amíg apa bele nem verte anya fejét.

Már a csend sem tökéletes. A falak megfeszülnek, szeretnék elmesélni, hogy apa egyszer a hároméves kisfiát is majdnem megverte. És erőlködnek a bútorok, az evőeszközök, mégsem tudják elmondani, hogy az itt élők mindig rettegtek. Kár, hogy nem beszélnek, ők legalább elmondanák, ha már senki sem teszi meg.

A megterített asztalon csak egy tányér van. A tányérban egy papír: ELEGEM VAN ABBÓL, HOGY BÁNTASZ ENGEM. NEM AKAROM, HOGY MÉG EGYSZER MEGÜSS, ÉS NEM AKAROM ENNEK KITENNI A GYEREKEIMET.

Anya utolsó szavai apának, mert még egy apa sem olyan fontos, hogy ne lehetne pótolni.

– Na végre! Hol voltál? – üdvözölt anya, amikor beszálltam mellé a kocsiba.

– Csak megnéztem valamit.

– Anyuuu, mondd el légyszi, hova megyünk? – könyörgött Marci a hátsó ülésen.

– Budapestre – sóhajtott anya. Ekkor lehetett először látni rajta a bizonytalanságot.

– Apu is jön majd? – szegezte neki a következő kérdést Marci. Anya elfordult tőle, a kormányon pihenő kezét méregette. Remegtek, mint akkor, amikor attól félt, hogy apa megüti.

Kelemen Kinga

– Anyu! Apu is jön? – noszogatta Marci.

– Nem, apa nem fog jönni – jelentette ki anya, és beindította az autót.

– De miért nem jön apu? – vallatta Marci.

– Marci, hallgass – utasítottam rendre az öcsémet, mert anyán látszott, hogy nem lenne képes válaszolni.

Lassan kiértünk az autópályára. A régi emlékek elfelejtődtek. Csak az út volt, ázott beton, messzire vezetett. Talán eljuthattunk volna rajta a végtelenbe, de mi csak Budapestig utaztunk.

Nem akartunk célba érni. Megálltunk a benzinkutakon, még ha nem is volt rá szükség. Anya ilyenkor csak ült a járda szélén a távolba révedve, Marci pedig hisztizett, hogy vegyünk neki csokit. Míg én Marcit próbáltam elvonszolni az édességekől, anya egyre kisebbre húzta össze magát, láttam, ahogy lassan elnyeli őt a bizonytalanság.

Az ötödik benzinkúton lehettünk. Visszaszálltunk az autóba, mentünk volna tovább. Anya a fejét a kormányra hajtotta.

– Anyu, álmos vagy? – érdeklődött Marci. Anya felriadt, úgy nézett ránk, mint aki nem tudja, melyik világban jár.

– Mindjárt indulunk – szólt zavarodottan.

– Anya, jól vagy? – kérdeztem.

– Igen… Igen, jól vagyok – a hangja nem volt túl meggyőző.

– Anyuuu, haza akarok menniii! – sivalkodott Marci.

– Akkor hazamegyünk – fojtotta belé a szót anya. Kihajtott a benzinkútról, és ismét úton voltunk. Haza.

A világ lassan elszürkült, majd elfeketedett. A jól ismert város utcái kihaltak voltak, csak egy ember állt kint a sötétben, és várt minket: apa. A házfalnak támaszkodott, összefonta a karját, már csak egy fogpiszkáló hiányzott a szájából. Nem szálltunk ki az autóból. Apa és anya egymást bámulták. Egy kicsit megfagyott a világ.

Úgy tűnt, nagyon hosszú idő eltelik, mire apa int nekünk. Csak egy laza kézmozdulat, jöhettek. Kiszálltunk, némán és engedelmesen felmentünk utána a lakásba.

– Menjetek a konyhába – utasított apa. A konyhában még mindig az asztalon várakozott a leves, a rakott krumpli és az egyetlenegy fehér tányér. Anya levele eltűnt. Leültünk az asztal köré, anya az ölébe vette az alvó Marcit, és figyeltük, ahogy apa jóízűen eszik.

Szerettem volna hallani egy csendbe hasító vonatfüttyöt, és érezni, hogy az egész házat megrázza az elrobogó szerelvény, de minden néma volt és mozdulatlan.

Aznap apa nem ütötte meg anyát.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szabó Eszter
Hátsó oldal: Patarcsity Edvin
Most éppen ezeken Az elmúlt napokban két olyan jelenséggel találkoztam a világhálón, illetve a nagybetűs valóságban...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Patarcsity Edvin
A természet szerelmese Patarcsity Edvin vagyok. Szabadkai. Célorientált vagyok, és nagy bennem a küzdőszellem.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: https://seealternativeswellness.com/
Jogi Kar, te drága! DAY 194: ISTEN ÉS AZ ÉN TUDÁSOM

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kimondjam vagy ne mondjam? A mindennapokban gyakran tapasztalhatjuk, hogy a szólásszabadságunk nem teljes körű

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ki bújik meg a maszk mögött? Todd Phillips: Joker (Joker) – 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kelemen Kinga illusztrációi
Anya levele Aznap délelőtt anya nagyon más volt. Nem húzta össze magát, és szinte énekelt, miközben mosott, p...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kormányos Ákos (fotó: Kormányos Gergő)
Tabuk nélküli költészet Nagy port kavart Kormányos Ákos, a fiatal zentai fiú első verseskötete, ami a Paraván címet visel...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Quiche Lorraine
Sporhetsztori 85. 85. rész – Merengő

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az orrmelléküreg-gyulladás Még mindig tombolnak a különféle megfázások. Megtörténhet, hogy vírusos felső légúti megbetegedés...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Dribble
A legjobb podcastappok Podcastvilág 2. rész: Használati kisokos minden platformra

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ismét Szerbiában a Riverside Első alkalommal lép fel Újvidéken a Riverside nevet viselő népszerű lengyel progresszív rock zene...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tiszta levegő, sötét csúcsok Idén is fekete zajonghatunk a Mátrában

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Amatőr színtársulatok, figyelem! A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a szajáni Ady E...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Podolszki József Publicisztikai Pályázat A bácsfeketehegyi Kozma Lajos Fiókkönyvtár 23. alkalommal hirdeti meg a Podolszki József Publicis...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Varga Emília művei online A Society6 és a Redbubble két online platform, amelyen a művészek megoszthatják festményeiket, il...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Facković Melissza
Aki választ: Facković Melissza Facković Melissza vagyok, rádiós műsorvezető. A hangom a Pannon Presszóból lehet ismerős.

0 Hozzászólás | Bővebben +