Az itthon maradás is lehet nagy lépés
Borbély Barbara Zentáról származik, középiskolai tanulmányait a Zentai Gimnázium általános szakán végezte. Jelenleg az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának angol nyelv és irodalom szakos negyedéves hallgatója. Interjúnkban arról kérdeztük, miért választotta ezt a pályát, hogyan éli meg az egyetemi és kollégiumi éveket, valamint milyen tanácsokat adna azoknak, akik most fontolgatják, hogy Újvidéken folytatják tanulmányaikat.
Mi motivált abban, hogy az angol nyelv és irodalom szakot válaszd?
‒ Mindig is szerettem az angol nyelvet, nagyon vonzott, és úgy éreztem, hogy jól is megy. Általánosságban a nyelvek mindig könnyen mentek nekem. Az egyetemi jelentkezéskor viszont nem voltam teljesen biztos a döntésemben, mert egyszerre több terület is érdekelt: a pszichológia, az ügyintézés és természetesen a nyelvek. Végül időszűke miatt az angol mellett döntöttem, és egyáltalán nem bántam meg, habár még mindig szívesen kipróbálnék más szakirányt is. Az egyetem eleinte a félig szerb, félig angol nyelvű oktatás miatt nehéz volt, kellett idő, mire megszoktam, de mára nagyon megszerettem, és sokat profitáltam belőle. Örülök, hogy nem az anyanyelvemen tanulok, mert rengeteget fejlődtem nyelvileg. Maga a szak és az egyetem is nagyon tetszik, a professzorok segítőkészek és megértők, főleg a nem anyanyelvű hallgatókkal szemben, ami nagyon sokat jelent. Az egyetem után, ha minden jól alakul, szeretnék fordítóként dolgozni, vagy angol nyelvhez kapcsolódó ügyintézési, esetleg turisztikai munkát végezni.
Sokan Magyarországon folytatják a tanulmányaikat. Nem fordult meg a fejedben a külföldi továbbtanulás? Mi volt az, ami végül itthon tartott?
‒ Amikor az egyetemek között válogattam, először a magyarországi intézmények vonzottak, főleg a magyar nyelv miatt, mert akkor még a szerb tudásom nagyon alacsony szinten volt, és féltem idegen nyelven tanulni. Végül azonban az otthonközpontúságom miatt Újvidék mellett döntöttem: nem szerettem volna, hogy egy határ válasszon el a családomtól és a barátaimtól, ráadásul az utazás is sokkal könnyebben megoldható így. Visszagondolva, egyáltalán nem bántam meg, hogy Újvidéket választottam.
Milyen a kollégiumi élet?
‒ Nagyon szeretem az Európa Kollégiumot, mindenki rendkívül befogadó, segítőkész és kedves. Nagyon otthonos a légkör, sokszor olyan érzésem van, mintha egy nagy családi házban élnénk együtt. Bárkitől bármikor lehet segítséget kérni, és mindenki igyekszik támogatni a másikat. Tetszik, hogy közvetlen a hangulat, ugyanakkor jól szervezett a rendszer is, és ha vannak kötelezettségek, azoknak később mindig megvan a hasznuk. Az idén veszek részt először egy szakkörön, az önismeretin, amit nagyon hasznosnak tartok, még akkor is, ha csak kevés időm van. Jó érzés kisebb közösség részesének lenni. Újvidék számomra nagyon szép és izgalmas város, mindig lehet benne valami újat felfedezni, sosem lehet unatkozni. Az „egyetemi város”-jellege erősen érződik: tele van fiatalokkal, rengeteg programlehetőséggel és olyan szórakozóhelyekkel, amelyek hangulata teljesen más, mint egy kisebb városban.
Mivel töltöd legszívesebben a szabadidődet?
‒ Szabadidőmben szeretek olvasni, illetve angol nyelvű sorozatokat nézni. Emellett az egyetem mellett már négy éve dolgozom a Réel Csokiboltban, amit nagyon szeretek, és sokszor kikapcsolódásként élem meg. Nagyon fontos számomra az is, hogy időt tölthessek a családommal, a közeli barátaimmal és a barátommal.
Mit tanácsolnál azoknak, akik most gondolkodnak azon, hogy Újvidéken folytassák tanulmányaikat?
‒ Szerintem Újvidék mindig jó döntés. Még ha a szerb nyelvű oktatás eleinte kicsit ijesztő, idővel belejön az ember, megszokja és megszereti. Nagyon sok tapasztalatot lehet szerezni, csak időt kell adni magunknak, nem szabad félni próbálkozni, kérdezni és barátkozni.
