: historynet.com
historynet.com

Növénylehelet; olykor üvegszilánkok

: historynet.com
historynet.com

Homérosztól G. A. úrig: Utazás a Kwai folyón át a meztelen és holt fák közé

„Elhagyatottak vagyunk, akár a gyermek, és tapasztaltak, mint az öregember. Durvák, szomorúak és fölületesek vagyunk – azt hiszem, el vagyunk veszve.” Ez, a szerző által egészen szenvtelenül, mintegy mellékesen lejegyzett két mondat visszhangzik a háborús témájú irodalomban és a csendes űrben, mióta a Világ. A homéroszokig vissza és előre a „riasztó semmibe”.

...mert mi lesz vajon, amikor visszatérünk a „békebeli” társadalomba? El lehet-e vajon búcsúzni örökre a fegyverektől, amikor egy-egy béke csupán pillanatnyi fellélegzés két háború között? (Ami igazából ugyanaz a háború, amit még az istenek kezdtek, eleinte egymás között, tisztességgel, de azután valaki feltalálta a sakkot. Ahol gyalogok is vannak.) Aki búcsúzni próbált, aztán a Nagy Háború után az első adandó alkalommal visszatért egy félszigettel odébb, a Pireneusok közé, hogy tovább harcoljon.

Noha harcolni nemes dolog, enélkül fikarcnyit sem érne leheletnyi itt-tartózkodásunk a sárgolyón. Tudta ezt minden lovag, amikor ott álltak, szemtől szemben, leeresztett sisakrostéllyal és előreszegezett kopjaheggyel.

No de a háború?... Gyalogok, parasztok, súdra, férgese?... Hadd hulljon?!... Ez is egy megoldás – állapítom meg magam is, szintén szenvtelenül. De mégse a „vezéri” kaszt kardjai által – kik ezt a kardot ezredek óta már ki sem vonják. Finnyás lett a vitéz, a skatrija, mohó a kalmár, a vaisja. No és a brahmanok, a Szellem emberei? Itt vannak – bár a háttérben –, hát cseppet se félj!... A fenti idézet szerzője és a Másik, akit emlegetek, a lövészárkok más-más oldalán kaptak légnyomást és döbbentek rá az ember örök testvéri egységére. Elérkezel arra a pontra, ahol már megfagy a levegőben a paripák lehelete, a kard éle pedig magától kicsorbul, elrozsdállik. Ők ketten, nagyon másképpen, egyszersmind teljesen ugyanúgy, zsigerből érezték mindezt.

Tőlük indulok most el irodalmi portyára, és nem Dávid, Akhilleusz csatáitól startolunk tehát, sőt, még csak nem is Andrej herceg hátasától, amikor azt a magas Eget megpillantotta a csatatéren. (Ardzsunát már említeni sem merem az íjával meg Krisna kocsissal...) Sok(k) lenne, épp olyan, mint Szolzsenyicint egy slukkra végigolvasni...

Ezek egyelőre békén megpihennek lelkem kopottas pokrócában.

De elárulom végre, miről is beszélünk. Részint ezúttal kevesebb helyet kaptam, részint még csak az elején tartok egy „projektumnak”, amit később a rovatban részletesen is kiveséznénk – ergo egyelőre csupán felvázolom.

Szóval ott kezdődött, hogy mintegy „véletlenül” Wharton Éjfélre kitisztul című remeke került újra a mancsomba, élveztem harmadjára is, abba' hiba nincsen! – ugyanakkor az első negyede táján elindított bennem egy szimatot, az olvastammármásholmáskormáshogyandeugyanezt-érzést. Valahol a napóleoni háborúk után veszett az el csaknem teljesen a harcokból, amit a XX. századra már-már csak a lovagias közkatonák őriztek meg. Tisztesség. Méltóság! (Wharton után villámsebesen Ottlikot vettem elő, szintén harmadjára – és akkor fogant meg bennem végérvényesen az ötlet: Nekirugaszkodom a Papától és Remarque-tól, feltárom a kiszolgáltatottság poklát, amikor már nem lovag van. Hanem csak mészáros és barom. És ennek a világnak a legnagyobb hányada mára nem gondolkodik.

Mielőtt félreértenél: én sem. Minek? Érzékpásztáim viszont a horizontig eltapogatnak...

Nos, valahogy így néz majd ki! (A sorrend persze „véletlenszerűen” fog kialakulni, most csak a könyvesszekrényeim elhelyezését minősíti.)

 

Heller: A 22-es csapdája

Rejtő: Csontbrigád

Wharton: Éjfélre kitisztul

Mailer: Meztelenek és holtak

Knight: Légy hű magadhoz

Hemingway: Búcsú a fegyverektől

Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Grass: Macska és egér

Böll: Ádám, hol voltál?

Merle: Két nap az élet

Céline: Utazás az éjszaka mélyére

Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

 

Sok? Kevés? Elég? ...mindenesetre ezen a „patyolat tucaton” fogunk eltöprengeni most egy ideig, lassan ízlelgetve minden sorukat.

Mert nem mindegy, csak azért sem mindegy!

A létformák tulajdonságaira a körmükből és a fogukból tudunk a legegyszerűbben következtetni. A növényi lelkek békések, az állatiak könyörtelenek. Az ásványiak közömbösek. Olykor almafa vagyok, növénylehelet vagy síró emberi csecsemő; olykor üvegszilánkok. Máskor meg puha libatoll a vánkosodban.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: www.oecd.org
Jogi Kar te drága! DAY 210: LESZ, AHOGY LESZ

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
A népművészet vonzásában Ördög Lórántnak hívnak. Kisoroszi vagyok. Ami legjobban jellemez engem: citera, népművészet, folk...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A jövő kalandja rátok vár! Középiskolai tanulmányaimat a Nagybecskereki Gimnázium padjaiban töltöttem. A négy év elvégezte u...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fehér Miklós
A sport és az irodalom kiegészítik egymást A fiatalok és a sportkedvelők egyaránt ismerik Fehér Miklóst, a zentai fiú ugyanis Fekete normali...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kaland és zabolátlanság Idén már több mint húszéves a makói Thy Catafalque zenekar.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Made in NS
A kétfejű sarkon csinált bosszúja Vajdasági extrém bakeliten – Proslov/Ground Zero split

0 Hozzászólás | Bővebben +
: historynet.com
Növénylehelet; olykor üvegszilánkok Homérosztól G. A. úrig: Utazás a Kwai folyón át a meztelen és holt fák közé

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lyukérzék Gulisio Tímea: A szatír állatkertje – 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha szakad a szalag A térdízület csontok, szalagok, inak és más szövetek összetett szerkezete.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A podcastműsorok színes palettája (2/2) Podcastvilág 5. rész: Irodalom, nyelvtanulás és meditáció – mind egy helyen!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A podcastműsorok színes palettája (1/2) Podcastvilág 4. rész: Hírműsoroktól a dokumentum-podcastokig

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Tudni már unalmas. Csak tanulni érdekes.” (Kosztolányi Dezső)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felhívás az Énekelt Versek XXV. Zentai Fesztiválján való részvételre A nemzeti összetartozás éve és az erős magyar közösségek éve, valamint Herceg János író halálának...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bru-tál is lesz az Assaulton A nevek 66 százaléka már kegyetlenbiztos

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ozsvár Róbert (fotó: Srdjan Pabllo Doroski)
Aki választ: Ozsvár Róbert ’89-es születésű, moholi, MESC-es színész vagyok.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Brestyánszki Dína (fotó: Pocsay Renátó)
Aki választ: Brestyánszki Dína Szabadkán nőttem fel, jelenleg Londonban élek. Hétéves korom óta foglalkozom zenével.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szalma László: Dada – akció, Szabadka, 1972
Számításoktól mentes A hetvenes években a jugoszláviai művészet igen népszerű volt és meghatározó jelleggel bírt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Roncsák Marcell (fotó: Ács Péter)
Aki választ: Roncsák Marcell Szeretem a nevem. Szabadkai vagyok, nem tudok elszakadni ettől a várostól. Gitározom, régen dobol...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Plakátpályázat 2020 A Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén hagyományosan a plakátpályázat eredményeit hirdetik ki le...

0 Hozzászólás | Bővebben +