:

Kaland és zabolátlanság

:

Idén már több mint húszéves a makói Thy Catafalque zenekar. A Naiv címet viselő kilencedik lemezük januárban jelent meg a franciaországi Season of Mist gondozásában. Az új lemezről, illetve a hamarosan megjelenő kiadványokról Kátai Tamással beszélgettünk.

Köd utánam címmel bő egy hónapja jelent meg egy gyűjteményes kiadvány. A díszdoboz 13 cédét tartalmaz, melyeken megtalálható a zenekar összes eddigi felvétele. Piaci igény mutatkozott rá, vagy te szeretted volna egy csomagban látni az eddigi munkásságod?

– Nem-nem, ez a kiadvány majd november közepén jelenik meg, csak már elő lehet rendelni. A moszkvai székhelyű GSP keresett meg az ötlettel. Nekem meg sem fordult volna a fejemben, és mondtam is nekik, hogy ne hülyéskedjenek, nincs erre szükség, aki akarta, már mindent összeszedhetett, ráadásul eléggé lehetetlennek tűnt a kiadóktól minden szükséges engedélyt megszerezni. Általában pesszimista vagyok az igényekkel kapcsolatban, most pedig különösen az voltam. Ez egy drága dolog, ráadásul Oroszországból, ahonnan eleve magasak a szállítási költségek. De mégis áldoztak rá, én pedig hozzátettem a kilenc Thy Catafalque-soralbum mellé még pár lemezt, hogy legyen plusz is. Azt még megemlítem, hogy az egész ötlet a járvány előttről származik, most talán már nekik sem jutna eszükbe belefogni.

A doboz borítója nagyon szép lett, szerintem nagyon kifejezi a zenét! Mit kell róla tudni?

– A borítót egy madridi spanyol grafikus ismerősöm készítette, María Gordon. Megláttam egy festményét az Etsyn, és mondtam neki, hogy ez kellene, apróbb változásokkal. Hamar kész lett. Időtlen, izgalmas, mesekönyvszerű képet szerettem volna, és tulajdonképpen már készen volt, mielőtt kitaláltam volna, mi legyen.

A Tűnő idő tárlat lemez néhány dalát a több zenekarban is aktív szerepet betöltő Horváth Martina énekével újra felvettétek. Miért érezted szükségét ennek?

– Öt dalról van szó, ebből kettőben énekel Horváth Martina. Egyrészt otthon megtaláltam a Tűnő idő tárlat nagy részének a sávjait, és arra gondoltam, hogy szórakozásból újrakeverek pár dalt, mert igaz ugyan, hogy az a lemez úgy kerek, ahogy van, és egy nagyon sajátos atmoszférával bír, de miért ne? Nem vagyok híve a múlt megbolygatásának, mégis szerettem volna kipróbálni, hogy például a Csillagkohó hogyan szól normális dobhangzással. Néhány sáv nem lett meg, például az összes basszusgitár és a női énekek. Ezeket újra kellett venni, illetve a dobot kicseréltem, és az arányokat egy kicsit megváltoztattam. Az én énekem, a gitárok és a szinti 95 százalékban a régi. Volt pár szintitéma, amit nem találtam meg, ezeket újra feljátszottam, vagy van, amit ki is hagytam. A női énekhez persze Martinát kértem meg, mert ő szuper, és szeretünk együtt dolgozni. Nikol sajnos már nem énekel. Másrészt azt gondoltam, hogy ha valaki ennyi pénzt áldoz erre a boxra, kapjon valami bónuszt, ami csak itt hallható, és ez lett a Zápor EP.

Thy Catafalque

A Holdon túli hatalmas terek, néma csarnokok... (fotó: Kudlik Gyöngyi)

Évekig zenekari tagként játszottál a Gire-ban, a Thy Catafalque viszont mostanra egyszemélyes projekt, ahol a felkérésedre vendég zenészek is szerepelnek. Hiányzik az a közösségi érzés, ami egy zenekarban jelen van?

– Igen, szokott. Ennek az otthon, egyedül zenélős metódusnak megvannak a maga egyértelmű előnyei, de ugyanúgy a hátrányai is. Azt gondolom, hogy az én személyiségemnek jobban megfelel, ahogy most játszom, és nem azért, mert annyira kontrollmániás lennék, csak szeretek a saját tempómban dolgozni. Illetve alapvetően elég visszahúzódó vagyok, nem igénylek túlságosan nagy szociális életet. Ezzel együtt is nagyon élveztem a Gire-ban eltöltött 11 évet, jó szívvel gondolok rá, és szokott hiányozni, de főleg a többiek miatt. Meg az, hogy így nem tudjuk megosztani egymással az izgalmakat, a sikereket. Ha valami történik, megírom messengeren, de az nem ugyanaz. Amikor elkészül egy új dal, lett kiadó, itt meg ott interjúk jelennek meg, tudomásul veszem, de nem tudom igazán megosztani, és ez nem jó. Régen lementünk a próbaterembe, és ezeket együtt éltük át.

Évek óta nem dolgoztok együtt Juhász Jánossal, akivel együtt indítottátok útjára a Thy Catafalque-ot. Gondoltál rá hogy meghívod gitározni valamelyik következő lemezre? Tartjátok a kapcsolatot?

– Ez egy fájó pont, amikor ez történt, nem ugyanabban az életszakaszban jártunk. Én már Skóciában voltam, János meg nem is tudom, merre. Másfele tartott az élete, nem a zene körül forgott és sokáig nem jelentkezett, én viszont teljesen fel voltam pörögve, és egy év alatt összeraktam a Rengeteget, amire a Season Of Mist is bejelentkezett egy háromszámos demó után. A leadás előtti legutolsó napokban írt János, hogy bizonyos okok miatt nincsenek új témái, de most már nekiül, viszont ekkorra már megvolt a lemezanyag és a Season Of Mist is, amit nem akartam hátráltatni. Ilyen lehetőség nagyon ritkán adódik magyar zenekar előtt és úgy gondoltam, hogy a Rengeteg kijön így, a következőn meg majd megint együtt dolgozunk. Ezt ő nagyon zokon vette és inkább kilépett a közös munkából, amit amúgy is egyre kevésbé élvezett. A Rókát sem szerette, zeneileg is másfele járt és előbb-utóbb mindenféleképp ez lett volna a vége. Nem kezeltem a helyzetet megfelelően, túl hamar feladtam. Sajnálom, hogy így történt, de az azóta eltelt 9 év alapján ez mégis csak így volt jó. Utána ő megcsinálta a Namtar nevű projektjét, amivel felvettek egy demót, lett egy szép családja és most dolgoznak egy új zenekaron, aminek csak azért nem mondom a nevét, mert még nem száz százalék, hogy az lesz. Ugyanolyan jó riffeket ír, mint régen, sőt, még jobbakat, sokkal inkább a death metál felé húz a dolog, és végre tud haladni vele. Most erre koncentrál. Nem hiszem, hogy szeretne TC lemezen játszani. Egyébként amikor Makón vagyok, és ő is ott van, szoktunk találkozni. Remélem, sikerül kihozniuk a lemezt még idén.

Lemezkészítések alkalmával mennyire fontos neked a csapat összetétele? Mi számít jobban, a végső eredmény, a munkahangulat, vagy hogy számodra kedves emberekkel dolgozz együtt?

– Ezek általában többé-kevésbé összefüggnek. Nem mindenkit ismertem személyesen, de akit nem, azokat a többiek szokták ajánlani, és mindig szokott működni a dolog. De egyébként a vége a legfontosabb.

A Róka Hasa Rádió óta a lemezeiden egyre inkább előtérbe kerül a magyar népzene, és talán még soha nem dominált annyira, mint a legutóbbi kiadványodon. Ösztönszerűen, vagy tervezetten bújnak elő belőled ezek a dallam- és ritmusképletek?

– Nem volt eltervezve itt sem, és a Rókán sem. Így jött ki. Egyébként már az első albumunkon is vannak népzenés dallamok, amiket pont János hozott, a másodikon meg ott a Fehérlófia, ahol citera van és hegedű, doromb, szóval ez az elejétől benne volt a pakkban. Valamiért nekem ezek a kezemre állnak, de nagyon kell vele vigyázni, mert itt könnyen giccsbe csúszhat át az ember, és nem is szoktam a kirakatba tenni. Elég, ha a mélyben dolgozik.

Talán elmondhatjuk, hogy a Thy Catafalque bizonyos szinten közkedvelt zenekar. Mennyire érinti ez a személyedet? Kényszerít a tágabb környezeted bármilyen szerepet is rád emiatt?

– Ez tényleg csak bizonyos szinten igaz. Én ebből semmit nem veszek észre. Szerencsére nem kell semmit sem másképp tennem, mint ahogy tenném.

Egy idő után sokan magukba, illetve egy nagyon szűk kör felé fordulnak, nem tartják a kapcsolatokat, és eseményekre sem járnak el. Te magad mennyire járkálsz koncertekre, fesztiválokra és különböző rendezvényekre?

– Most május tizedike van. Két hónapja megváltozott a világ, de én előtte is elég visszafogott életet éltem. Alkalmanként eljártam koncertekre, kiállításokra, Skóciában sokat kirándultam, de csak úgy ki az éjszakába nem igazán jártam ki. Nem is emlékszem, milyen fesztiválon voltam utoljára, az már nem vonz.

Abban az időszakban lettél a metál zenei színtér részese, amikor még (a legenda szerint) éles határvonalak választották el a stílusokat. Te miért, illetve hogyan kerültél éppen a metál színtérre?

– Nekem a Kraftwerk volt az első komolyabb zenei élményem, és ez meg is maradt. Véletlenül felfedeztem a Stormwitch magyarországi koncertlemezét, és ez volt, ami miatt elkezdtem érdeklődni a metál iránt. Utána már nagyon gyorsan történt minden, és egyszer csak ott voltam az MTK-stadionban a Metallicán. Emellett sok minden mást is hallgattam, például Depeche Mode-ot vagy a Kispált, és ezek a valóban létező éles határvonalak nem játszottak szerepet az életemben, és talán emiatt nem is a közösségi élmény vonzott a műfaj felé, hanem a zabolátlanság és a kaland.

Két versesköteted is megjelent. Legutóbb a Holdak és mezők, ami válogatott dalszövegek gyűjteménye. Látsz párhuzamot a rockzenei szövegek és a költemények között?

– Ezeket a legjobb külön kezelni. Az egyik önmagában áll, a másik a zenével együtt működik. Nem ugyanaz a pálya, ezért ódzkodtam is a második kötettől, de volt rá igény, így végül csak meglett. Vörös Andris az Ørdøgből nagyon sokat segített ebben.

Szerinted a szövegek ismerete, értése fontos a Thy Catafalque művészeti élményének megéléséhez?

– Mindenki annyit vesz ki a lemezekből, amennyit tud, vagy amennyit akar. Remélem, a szövegek nélkül is élvezhető a zene, mivel sokan hallgatják külföldön, és nekik nincs hozzáférésük a szövegekhez, legfeljebb a fordításokhoz, azok meg nem tudják visszaadni teljesen azt, amit nekünk jelentenek a szavak. Persze úgy írtam a dalokat, hogy a zene és a dalszövegek együtt dolgoznak, ez lenne az ideális, de nem mindig ideális minden.

Több interjúban is elmondtad, hogy nem szándékozol színpadra állítani a Thy Catafalque-ot, mégis megkérdezem: változott a véleményed? Léteznek olyan körülmények, amik mellett el tudnád ezt képzelni? És ide illik még egy ezzel kapcsolatos kérdés: van még esély a Gire zenekart a színpadon látni valaha?

– A Gire-ral kapcsolatban soha nem lett kimondva, hogy nem lesz többet zenekar, vagy nem lesz többet koncert, de az elmúlt 13 év tapasztalata azt mutatja, hogy ez sajnos nemigen fog összejönni mostanában, leginkább logisztikai okokból. Ami a Thy Catafalque-ot illeti, felmerült egy fellépés ötlete, de mire egyáltalán összeszedtük volna a felállást, kitört a pestis. Most meg nem is lehet tervezni semmit, úgyhogy ez a terv egyelőre pihen. Az viszont már a legelején kiderült, hogy akkorák az elvárások, hogy ezt pillanatnyilag nem is bánom. Most vannak ennél fontosabb dolgok.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: www.oecd.org
Jogi Kar te drága! DAY 210: LESZ, AHOGY LESZ

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
A népművészet vonzásában Ördög Lórántnak hívnak. Kisoroszi vagyok. Ami legjobban jellemez engem: citera, népművészet, folk...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A jövő kalandja rátok vár! Középiskolai tanulmányaimat a Nagybecskereki Gimnázium padjaiban töltöttem. A négy év elvégezte u...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fehér Miklós
A sport és az irodalom kiegészítik egymást A fiatalok és a sportkedvelők egyaránt ismerik Fehér Miklóst, a zentai fiú ugyanis Fekete normali...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kaland és zabolátlanság Idén már több mint húszéves a makói Thy Catafalque zenekar.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Made in NS
A kétfejű sarkon csinált bosszúja Vajdasági extrém bakeliten – Proslov/Ground Zero split

0 Hozzászólás | Bővebben +
: historynet.com
Növénylehelet; olykor üvegszilánkok Homérosztól G. A. úrig: Utazás a Kwai folyón át a meztelen és holt fák közé

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lyukérzék Gulisio Tímea: A szatír állatkertje – 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha szakad a szalag A térdízület csontok, szalagok, inak és más szövetek összetett szerkezete.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A podcastműsorok színes palettája (2/2) Podcastvilág 5. rész: Irodalom, nyelvtanulás és meditáció – mind egy helyen!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A podcastműsorok színes palettája (1/2) Podcastvilág 4. rész: Hírműsoroktól a dokumentum-podcastokig

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Tudni már unalmas. Csak tanulni érdekes.” (Kosztolányi Dezső)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felhívás az Énekelt Versek XXV. Zentai Fesztiválján való részvételre A nemzeti összetartozás éve és az erős magyar közösségek éve, valamint Herceg János író halálának...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bru-tál is lesz az Assaulton A nevek 66 százaléka már kegyetlenbiztos

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ozsvár Róbert (fotó: Srdjan Pabllo Doroski)
Aki választ: Ozsvár Róbert ’89-es születésű, moholi, MESC-es színész vagyok.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Brestyánszki Dína (fotó: Pocsay Renátó)
Aki választ: Brestyánszki Dína Szabadkán nőttem fel, jelenleg Londonban élek. Hétéves korom óta foglalkozom zenével.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szalma László: Dada – akció, Szabadka, 1972
Számításoktól mentes A hetvenes években a jugoszláviai művészet igen népszerű volt és meghatározó jelleggel bírt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Roncsák Marcell (fotó: Ács Péter)
Aki választ: Roncsák Marcell Szeretem a nevem. Szabadkai vagyok, nem tudok elszakadni ettől a várostól. Gitározom, régen dobol...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Plakátpályázat 2020 A Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén hagyományosan a plakátpályázat eredményeit hirdetik ki le...

0 Hozzászólás | Bővebben +