Picasa:

A népművészet vonzásában

Picasa:

Ördög Lórántnak hívnak. Kisoroszi vagyok. Ami legjobban jellemez engem: citera, népművészet, folk, röntgen, hagyomány, egyetemista, néptánc, elhivatottság és lelkesedés.

Hogyan szoktad meg a nagyvárosi közeget?

– Középiskolába Nagybecskerekre jártam, amire azt mondják, hogy Bánát szíve, legnagyobb városa, és már ott hozzászoktam ahhoz, hogy nem olyan környezetben vagyok, mint egy faluban. Ilyen szempontból az Újvidékre való költözés nem jelentett nagyobb problémát, eleinte inkább az volt a nehéz, hogy többet találkoztam a szerb nyelvvel. A középiskolában magyarul tanultam, most pedig radiológiát tanulok az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Karán, és ez a szak nincs magyarul. Nagybecskereken szoros összeköttetésben voltam a magyar nyelvvel, az oktatás terén, valamint a kollégiumban is. Ahogy elkezdődött az egyetem, többet kellett használnom a szerb nyelvet, és eleinte egy kicsit el is voltam veszve. Nagy segítség az Európa Kollégium, mert egy fárasztó nap után jó a kollégiumban magyarul kommunikálni az emberekkel.

Mikor kezdtél néptánccal foglalkozni?

– Az Európa Kollégiumnak köszönhetem, hogy megtaláltam egyik szerelmemet, a néptáncot. Kisoroszon nem volt néptánccsoport, én viszont mindig is szerettem volna néptáncolni, és itt a kollégiumban lehetőségem nyílt rá, beiratkoztam a néptánccsoportba. Most is inkább népzenésznek mondom magam, mivel sokkal nagyobb tapasztalatom van a népzenében, mint a néptáncban. A kollégiumi próbákat nagyon élvezem, nagyon jó a társaság. Úgy érzem, hogy a kollégiumos néptánccsoport az az a társaság, amelybe én is beleillek, mivel hasonló a felfogásunk, az érdeklődési körünk. Amióta benne vagyok a néptánccsoportban, úgy érzem, jobban tudok szocializálódni. Hetente kétszer két órát próbálunk. Ezek a próbák nagyon fárasztóak szoktak lenni, de azért jóleső fáradtsággal szoktam hazatérni, hiszen az ember lelkére is pozitív hatást gyakorol.

Melyik tánc a kedvenced?

– A kollégiummal küküllőmenti táncokat táncoltunk, azon belül pedig Magyarszentbenedek táncaival foglalkoztunk. Emellett táncoltunk moldvai és magyarbődi táncokat, nemrég pedig a mezőföldi táncokkal foglalkoztunk – a felsoroltak közül a moldvai táncok voltak azok, amelyek leginkább a szívemhez nőttek. Talán azért is, mert nagyon tisztelem és csodálom a moldvai csángókat. Róluk azt kell tudni, hogy a történetük egészen a középkorig vezethető vissza, az Árpád-házi királyok uralkodása alatt mint határőröket telepítették ki őket Moldvába. A mai napig őrzik azt az archaikus magyar nyelvet, amely a középkorból ered. A táncukra sokan azt mondják, hogy romános – főleg kör- és sortáncokból áll. Szellemileg értékesnek tartom ezeket a táncokat, pontosan azért, mert ami a magyar táncokat illeti, a csángó táncok a legősibbek, őrzik a középkori tánckultúrát, a kötött táncszerkezetekből kifolyólag.

Mikor kezdtél népzenével foglalkozni?

– A népzenével már kiskoromban találkoztam. A nagynéném népművészettel foglalkozik, ő is nemezel, és nagyon szereti a népzenét. Amikor ott voltam nála Zentán, állandóan népzene szólt a magnóból. Már ekkor elkezdtem magamba inni. Hangszert először ötödik osztályos koromban fogtam. Azóta töretlenül citerázok. Emellett többek között tekerőlanton és tamburán is játszom. Folyamatos késztetést érzek arra, hogy ezen a téren is bővítsem a tudásom. A moldvai csángó zene hatására nagyon megszerettem a fúvós hangszereket. Akkor kezdtem el furulyán játszani, amikor a moldvai táncokat tanultuk. A tánccsoportból néhányan kipróbáltuk a furulyázást, amit nem volt nehéz megtanulni. Később vásároltunk erdélyi típusú, A-s furulyákat. Vinter Barbara és Tóth Andrea furulyás társammal Szegeden is jártunk egy népzenei kurzusra, ahol moldvai muzsikát tanultunk. A csángók jellegzetes hangszere még a moldvai kaval, háromszor nagyobb, mint egy átlagos furulya, és csak öt lyuk van rajta. A hangzása balkánias.

Citeraoktatással is foglalkozol. Hány csoportot vezetsz?

– Ebben a tanévben a Vajdasági Magyar Népművészeti és Közművelődési Központ felkért arra, hogy citerát oktassak. A próbák az újvidéki Petőfiben vannak, jelenleg egy ovis, egy alsós és egy felnőtt csoportot vezetek. Emellett megalakulóban van egy ifjúsági csoport is, jelenleg ketten vannak.

Hogyan tudod összehangolni a tanulmányaidat a népművészettel?

– Csináltam magamnak egy időbeosztást, amiben meghatározom, hogy mennyi időt fordítok tanulásra, és hogy mikor vannak próbáim. A délutáni órákban szoktam tanulni, mivel a tanulás az első.

Ördög Lóránt

Mikor jártál először Erdélyben?

– Még középiskolás koromban. Az akkori kollégiumom lehetőséget kapott arra, hogy néhány kollégistát elvigyen a csíksomlyói búcsúba. Pestről mentünk vonattal, ami szintén nyomott hagyott bennem, mert Erdély szebbnél szebb vadregényes tájain haladtunk keresztül. Alkalmam volt ellátogatni a történelmi Magyarország egykori határához. Erdély minden tekintetben egy olyan hely, ahol az ember lelkileg feltöltődhet. Földrajzi, néprajzi és kulturális adottságainak köszönhetően nem hiába szokták kincsesládának nevezni. Szeretek oda járni, és ha tehetem, évente legalább egyszer elmegyek. Általában mindig nyugodt lélekkel, felfrissülve térek haza.

A Kárpát-medencei Értékmentő Alapítvány (KÉRA) műhelymunkáján is részt vettél. Mesélj róla!

– A KÉRA rendezett egy műhelymunkát Kolozsváron. Egy barátnőmmel mentünk Újvidékről, ketten képviselve a Délvidéket. Az egy hétvégén át tartó műhelymunkán arról beszélgettünk, hogy milyen problémákkal küzd jelenleg a magyarság. Szó volt a magyar kisebbségek jogairól, a magyarság számbeli megfogyatkozásáról. Ezekre a problémákra kerestünk közösen lehetséges megoldásokat. A KÉRA célja, hogy felhívja az emberek figyelmét ezekre a dolgokra, és arra sarkallja őket, hogy közös erővel tegyenek a magyarság helyzetének jobbá tételéért.

Az Európa Kollégium néptánccsoportjával is jártatok Erdélyben?

– A kollégista tánccsoporttal néptánctáborban voltunk tavaly nyáron Erdélyben, a Maros megyei Mezőbergenyén. A közeli Mezőmadaras táncait tanulhattuk, amely Bergenyével együtt a székely-mezőségi néprajzi tájegységhez tartozik, így mondhatom azt, hogy helyi táncokat tanulhattunk, helyi oktatóktól. Az esti táncházakban székely-mezőségi muzsikára táncolhattunk együtt ottani emberekkel.

Az évek során több népzenei versenyen indultál. Milyen helyezéseket értél el?

– Általában meglehetősen nagy lámpalázzal neveztem be a versenyekre, de végül jól teljesítettem. Az első ilyen élményem a 2016-os Középiskolások Népművészeti Vetélkedőjéhez kötődik, ahol tekerőlanton játszottam, és második helyezést értem el. Egy évvel később ugyanerre a vetélkedőre citerával neveztem be. Ekkor Bodor Anikó-különdíjban részesültem, amelyet az a versenyző nyer el, aki a leghitelesebben tudja színpadra vinni a hazai anyagot. Jómagam akkor vajdasági betyárdalokat játszottam. Ugyanabban az évben a Szenttamáson megrendezett Aranyciterán is részt vettem. A zsűri arany minősítést, valamint az Aranycitera díjat ítélte oda nekem. 2018-ban utolsó alkalommal nevezhettem be a temerini KNV-re, ekkor voltam ugyanis negyedikes. Szerencsére jó élményekkel térhettem haza, hiszen a szatmári dalcsokorral, amelyet szintén citerán játszottam, első helyezést értem el. Nagyon sajnálom, hogy egyetemistaként már nem tudok részt venni a KNV-n. Mindig pozitív élményekkel, új barátokkal és a zsűritől kapott hasznos szakmai tanácsokkal gazdagodtam. 2017-ben részvételi jogot nyertem a magyarországi Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató verseny keszthelyi válogatójára. A zsűrinek bemutató videókat kellett küldeni, ezek alapján kiválogatták azokat a személyeket, akik részt vehettek a selejtezőn. Az élő adásba ugyan nem jutottam be, de a válogató egy hatalmas élmény volt.

Mi a legnagyobb vágyad?

– Egyik nagy vágyam, hogy néprajzi gyűjtéseket végezhessek Vajdaságban, különösen a szűkebb pátriámban, Bánátban. Tervben van egy szokáskutatás a szülőfalumban, Kisoroszon, a falunk emberélethez köthető mérföldköveinek szokáscselekményeit szeretném feltérképezni. Továbbá nagy álmom, hogy egyszer elmehessek Moldvába a csángók közé, hogy ott is gyűjthessek, valamint átélhessem azt az őserőt, amely az ottani emberek máig fellelhető hagyományaiban lakozik.

Hogyan látod magad öt év múlva?

– Szeretnék itt maradni Vajdaságban, mert itt vannak a gyökereim, ide kötnek az érzelmeim, a lelkem. El tudom képzelni, hogy itt maradjak Újvidéken, és munkát keressek a szakmámban. Persze, nem szeretném elhagyni a népművészetet. Örülnék, ha az oktatást is tudnám folytatni, mert nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy átadhatom a kulturális örökségünket a fiatalabbaknak.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: www.oecd.org
Jogi Kar te drága! DAY 210: LESZ, AHOGY LESZ

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
A népművészet vonzásában Ördög Lórántnak hívnak. Kisoroszi vagyok. Ami legjobban jellemez engem: citera, népművészet, folk...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A jövő kalandja rátok vár! Középiskolai tanulmányaimat a Nagybecskereki Gimnázium padjaiban töltöttem. A négy év elvégezte u...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fehér Miklós
A sport és az irodalom kiegészítik egymást A fiatalok és a sportkedvelők egyaránt ismerik Fehér Miklóst, a zentai fiú ugyanis Fekete normali...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kaland és zabolátlanság Idén már több mint húszéves a makói Thy Catafalque zenekar.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Made in NS
A kétfejű sarkon csinált bosszúja Vajdasági extrém bakeliten – Proslov/Ground Zero split

0 Hozzászólás | Bővebben +
: historynet.com
Növénylehelet; olykor üvegszilánkok Homérosztól G. A. úrig: Utazás a Kwai folyón át a meztelen és holt fák közé

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lyukérzék Gulisio Tímea: A szatír állatkertje – 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha szakad a szalag A térdízület csontok, szalagok, inak és más szövetek összetett szerkezete.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A podcastműsorok színes palettája (2/2) Podcastvilág 5. rész: Irodalom, nyelvtanulás és meditáció – mind egy helyen!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A podcastműsorok színes palettája (1/2) Podcastvilág 4. rész: Hírműsoroktól a dokumentum-podcastokig

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Tudni már unalmas. Csak tanulni érdekes.” (Kosztolányi Dezső)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felhívás az Énekelt Versek XXV. Zentai Fesztiválján való részvételre A nemzeti összetartozás éve és az erős magyar közösségek éve, valamint Herceg János író halálának...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bru-tál is lesz az Assaulton A nevek 66 százaléka már kegyetlenbiztos

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ozsvár Róbert (fotó: Srdjan Pabllo Doroski)
Aki választ: Ozsvár Róbert ’89-es születésű, moholi, MESC-es színész vagyok.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Brestyánszki Dína (fotó: Pocsay Renátó)
Aki választ: Brestyánszki Dína Szabadkán nőttem fel, jelenleg Londonban élek. Hétéves korom óta foglalkozom zenével.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Szalma László: Dada – akció, Szabadka, 1972
Számításoktól mentes A hetvenes években a jugoszláviai művészet igen népszerű volt és meghatározó jelleggel bírt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Roncsák Marcell (fotó: Ács Péter)
Aki választ: Roncsák Marcell Szeretem a nevem. Szabadkai vagyok, nem tudok elszakadni ettől a várostól. Gitározom, régen dobol...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Plakátpályázat 2020 A Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén hagyományosan a plakátpályázat eredményeit hirdetik ki le...

0 Hozzászólás | Bővebben +