: Fotó: Poszmik Dénes
Fotó: Poszmik Dénes

A CPU-tól, a Kenyéren át a Ravatalodig 1.

: Fotó: Poszmik Dénes
Fotó: Poszmik Dénes

Beszélgetés Kátai Tamással az októberben megjelent új Thy Catafalque lemez kapcsán - 1. rész

Kevés lemez megjelenését övezte akkora készülődés az underground zene világában, mint az októberben megjelent Thy Catafalque új CD-jét/bakelitjét, amely a Makóról indult, ám mára már Skóciában aktív Kátai Támas monumentális projektje. A Thy Catafalque (ford: ravatalod) a népzenéből, a black metalból, ipari fémzenéből, havas esőből, avar fedte erdei sétákból, sziklákat verdeső hullámokból és egyéb szaftos sötétebb, tudományos vizekből merít és táplálkozik. Nemrég a lemez a MAHASZ lemezeladási listájának 42. hetében a 22. helyen állt Koncz Zsuzsa és Jean-Michel Jarre között. Az új lemez apropójára felkerestem Tamást, hogy válaszoljon meg néhány kérdést.

A Thy Catafalque és a Gire zenéje is meghatározta újvidéki egyetemista éveimet. A Gire és a TC kurióuzuma mondjuk az volt, hogy össze-vissza átalakított .mp3-akban tudtuk beszerezni belgrádi .mp3 moguloktól lelketlenül a teljes Opeth diszkográfiával együtt. Utána már, azt hiszem, a TC honlapjáról is le lehetett tölteni ezt-azt. Egy fantasztikus dolog volt, hogy te is elérhetővé tetted a zenédet. Utána már a Gire CD-t meg is vettem a Fekete Zaj fesztiválon 2009-ben. A lényeg az, hogy van két, mélyen az elmémbe vésődött kép a TC-ről. Az egyik, amikor a Róka, hasa, rádióra mezítláb futottam Spanyolország egyik, már a névtelenség homályába süllyedt városának homokos tengerpartján egy felhős júliusi délután 2010-ben, a másik pedig a Rengeteggel megtett hosszú télesti séták a Tisza töltésén 2011-ben. Pont ezért az új lemezt félve kezeltem, mint amikor az ember néha kezeli az újdonságokat, mert a Róka, hasa, rádió és a Rengeteg szinte szent és sérthetetlen, ezek az emlékek, hangulatképek miatt. A Sgùrr még mindig nehezen adja magát, de mondhatom, hogy alakul, az Élő Lény dalban imádom azt a második perc végén kezdődő VHK-s részt. Most jön a kérdés. Neked melyik lemezt volt eddig a legnehezebb és a legkönnyebb megírni?

– Az emlékezet meg tudja tréfálni az embert. Bennem az a kép él, hogy a korai lemezek könnyen jöttek. János (Juhász János, a Thy Catafalque második tagja és zeneszerzője a Rengeteg lemezig, a szerz. megj.) megírta és felvette a gitárokat, én pedig dalokat gyúrtam belőlük. Biztos nem ment ennyire egyszerűen, de utólag gördülékenynek tűnik az akkori munka. A demo ’98 szilveszterére készült el, de hivatalosan ’99-ben jelent meg, és abban az évben kijöhetett az első lemezünk is. A Sublunary Tragedies és a Microcosmos között két év telt el. Történt közben egy nagyon komoly, a zenekar életét is mélyen befolyásoló tragédia, egy közös barátunk halála, emiatt nehezebben fogtunk neki a második albumnak. Előre ugorva 10 évet, a Rengeteg volt az első lemez, amelyen komplett dalokat lehagytam, és ez a tendencia folytatódott a Sgùrrön is. Az utolsó lemezekkel egyre nehezebben haladtam vagy az is lehet, hogy csak azért érzem így, mert közelebb vannak időben.

Mikor érzed úgy, hogy be van fejezve egy dal vagy egy lemez? Érzel valamit a gyomrodban mocorogni, vagy a szád széle egy kicsit feljebb görbül?

– Van egy pont, amikor már nincs mit hozzátenni, nincs mit variálni, érzi az ember, hogy elmondta, amit akart. Albumszinten általában az történik, hogy torkig leszek az egésszel. Akkor van kész.

Amikor a saját zenédet hallgatod, vagy hallod vissza, mi játszódik le benned?

– Igyekszem elkerülni az ilyen helyzeteket, mert valahogy mindig ideges leszek. Nem szeretem meghallgatni a saját zenéimet, valószínűleg soha nem fogom tudni úgy értelmezni őket, mint más, de ez teljesen normális.

A Gire-rel Zentán is játszottatok, talán 2006-ban. Milyen emlékek fűződnek ahhoz a koncerthez, s egyáltalán hogy jött össze az a buli?

– Az azért volt emlékezetes, mert az egyetlen külföldi koncertünk volt a zenekarral. A Watch My Dyinggal játszottunk, ők hívtak minket, úgy jutottunk ki. A helyen a hangosítás kihívásokkal küzdött, ezt mindjárt láttuk. Nekünk a dobgép miatt nem lehetett csak alapokról játszani, emiatt néhányszor megjártuk, például ott is. Utánunk a WMD klasszisokkal jobb volt.

Kátai Tamás

Fotó: Dylan Kitchener

Melyik volt a legemlékezetesebb koncertes élményed a Gire-rel?

– Ami nagyon nagy élmény volt, az a két Petőfi Csarnokos nagyszínpados koncert, különösen a Soulfly előtti 2004-ben, vagy az A38-on az Ektomorf előtt. Hogy kimegy az ember a színpadra, tele a hajó, gyönyörűen szól minden, halljuk magunkat a színpadon, és semmi más dolog nincs, csak játszani, minden tökéletes. Szegeden a JATE klubban, a Katatonia előtti bulinkon akkora tömeg volt, hogy alig tudtunk feljutni a színpadra, utána meg lemenni. Vagy az is emlékezetes pillanat, amikor az egyik Nightbreed fesztiválon olyan későn kerültünk sorra, hogy a koncert közben feljött a nap, mire elértünk az Aranyhajnalhoz. Sok jó koncertünk volt, főleg a vége felé, hatalmas energiák szabadultak fel, a legutolsó koncertünk is elejétől a végéig féktelen, állatias, ösztönös tombolás volt, nem számított semmi.

Azt hiszem, amikor Zentán találkoztunk, megkérdeztem, hogy a Gire-t, hogyan kell olvasni/ejteni: gájr, dzsájr, giré, zsiré vagy egyéb angolos/franciás kombinációk szerint, erre te a zsír ejtést mondtad. Azt elfelejtettem akkor megkérdezni, hogy ez miért van így, és mit is jelent a Gire, miért így írjuk…

– Én még akkor nem voltam a zenekarban, de emlékeim szerint nem volt különösebb mögöttes tartalom a névválasztásban. Volt olyan variáció is, hogy Kenyér. A legelső koncerten még neve sem volt a társaságnak, úgy hirdették meg, hogy Jáksó Imre és Népi Mentál Zenekara. Játszották a Territory-t, az Entombedtól a Demont, de csak az első riffet, mert a többit nem tudták, meg a Paranoidot, de annál meg a szólót nem bírták leszedni és ahelyett ott blastbeat volt, persze az is elment az erdőbe. Nagyszerű koncert volt, teltház előtt.


Ha jól értem, mint közönség voltál az első Gire koncerten. Hogy váltál később meghatározó tagjává az együttesnek?

– Akkor már rég haverok voltunk. Ott volt Balázs (Hermann Balázs) is, aki két év múlva a basszusgitáros lett. János is ott volt a későbbi Thy Catafalque-ből, neki még írtak is egy dalt, rajta volt az első demón. Úgy kezdődött, hogy János, te! Hallod-e? Makó kis hely, az azonos érdeklődésű emberek mind ismerték egymást, egy társaság voltunk. Iminek, az akkori énekesnek és Zolcsinak (Kónya Zoltán, gitár) volt a Verboten nevű fanzine-jük és abban írtak a Darklightról, amit akkor már csináltam. Szóval ez egy baráti társaság volt, én is sokszor lent voltam próbán. Azon a bizonyos első demón is szerepeltem fémfűrészen, aztán felmerült, hogy kellene egy sampleres, ez akkoriban menő volt, és az lettem én, mert volt egy Commodore Amigám, amellyel tudtam vascsapkodós hangokat adni a zenéhez. Egy fekete-fehér, piros Junoszty kistévére volt rákötve, azt vittem koncertekre. Aztán Gazsi, a basszusgitárosunk nem tudott több időt szakítani a zenekarra, így lett Balázs a basszer, és onnan már elkanyarodtunk zeneileg és szövegileg az első demó vonalától.

A Magyar Narancsban egy párhuzamos kritika jelent meg a Perihelion új lemezével együtt. Hallgattad a Zenget? Szerinted helytálló ez az egymás mellé helyezés?

– Nyilván azért került egymás mellé a két lemez, mert három nap eltéréssel jelentek meg, és az is közös vonás, hogy külföldi kiadónál vagyunk, annak ellenére, hogy magyarul éneklünk. Sokszor meghallgattam a Zenget, nagyon jól sikerült, sajátos hangvételű és hangulatú album. Igazságtalannak érzem, hogy folyton a TC-t emlegetik fel nekik: a két dolog teljesen más zeneileg, gyökeresen másképp szól, más az irány, más úton járunk, elég, ha egymás után meghallgatod a két utolsó lemezt. Mindketten szeretjük a VHK-t és a black metalból jöttünk, de a Perihelion egy nagyon fókuszált, homogén, egységes zene, a Thy Catafalque meg megy mindenfelé.

Népzenei motívumok mindig voltak a zenédben... Jártál-e, mondjuk, néptáncra, táncházba gyerekkorodban, ami elősegítette volna benned ezt a hajlamot?

– Ez nem volt tudatos. A kötelező énekórákon kívül sajnos sosem tanultam zenét. Néptáncra általános iskola második osztályában jártam, különösebben nem élveztem, harmadikban már kibújtam a lehetőség alól. De amikor leülök egy hangszerhez, ezek a dallamok jönnek ki automatikusan, ez van bennem. Szoktam is népzenét hallgatni, de ugyanúgy sok teljesen mást is.

(Folytatjuk)

A Thy Catafalque legújabb lemeze, a Sgùrr teljes egészében meghallgatható a Seasons of Mist kiadó Youtube-csatornáján, a Thy Catafalque Bandcamp oldalán, a Spotify-on vagy a Deezeren. Magyarországon a metalshop.hu oldalon lehet megrendelni CD-n és bakeliten is.



Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal és hátsó borító: Kátai Tamás
A Sgùrr és ami mögötte van Időnként megfordul a fejemben, hogy bizonyos dolgoknak túl nagy feneket kerítünk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Bulizni kell
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 5: Bevezető a szociológiába

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kanyó Fruzsina
„Újvidék egy színes város, színes emberekkel” Egyetemválasztó - Beszélgetés Kanyó Fruzsinával a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gyerekjogok November 20-a a gyerekek jogainak világnapja.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szombaton a Mojo Clubban - Stubborn, Sequence és Kies Stubborn | Sequence | Kies @ Mojo Club, Zenta | 2015.12.05.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Négy nap ősi őszinteség Roadburn 2015

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A könyvek borítói
„A blues a belső világ tükre” Huszonötödször is Blues Fest a Mojo Clubban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Kis József
„Itt nem lehet kiszállni, itt most nem lehet kiégned...” Szabó Balázs Bandájával ünnepeltük a KDSZ születésnapját

0 Hozzászólás | Bővebben +
                                : Fotó: Szilágyi Nándor
„Bennem is sikoltozik egy Anna” Greguss Erdélyi Hermina mesél az Édes Anna szerep megformálásáról, megéléséről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rólunk, huszonegyszer 2. 2. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
2. rész: CANNABIS SATIVA (var. indica) (avagy kontra Baudelaire-nek)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 24. 24. rész - Sakotán, paradicsom északon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Štulić és a csapat
Sporhetsztori 14. Tizennegyedik rész – A kis köpcös és a kelkáposzta

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Suhov @ Művészklub, Újvidék | 2015.12.09. Suhov a Smokey Monday formáció egyik tagja Wowbagger mellett.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vajdasági Ifjúsági Fórum – 19. Gólyabuli A Vajdasági Ifjúsági Fórum az idén is megszervezi a hagyományos Gólyabuliját

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Találkozzunk a Petőfiben, 26-án!!! A Vajdasági Magyar Diákszövetség 2015. november. 26-án az újvidéki Petőfi Sándor MMK (József Atti...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est november18-december1 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Krakkó arcai A vár alatt lustán kanyarodik a Visztula, és öleli a város egyik peremét.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: RaggAti photography
Malom-slam Az első Malom Slam - regionális slam poetry versenyen elhangzott alkotás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Kozma Laura Csantavéri vagyok, 1990. október 16-án születtem.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A művészet, mint kerítésbontás A Híd Kör Art bemutatkozó tárlatát tekinthették meg az érdeklődők október 31-én este, Szabadkán.

0 Hozzászólás | Bővebben +