Fotó: Kis József

„Itt nem lehet kiszállni, itt most nem lehet kiégned...”

Szabó Balázs Bandájával ünnepeltük a KDSZ születésnapját

A Kosztolányi Dezső Színház nagyon odaadó szülinapos, hiszen annak ellenére, hogy ő az ünnepelt, hatalmas ajándékkal lepte meg a közönséget. Nekik köszönhetően koncertezett először Vajdaságban Szabó Balázs Bandája. November 6-án este teltházas közönség várta a színház nézőterén a zenekar színpadra lépését. Az együttes tagjai ünneplő feketébe öltöztek, és a közönség köszöntése után rá is zendítettek az Alíz óta című szerzeményükre. A dalok felvezetése tökéletes ráhangolódást biztosított az ülni alig tudó rajongók számára. Már az első dal után dobolta a lábam a ritmust, és számomra még ma is nagy talány, hogy hogyan tudtam végigücsörögni ezt a dinamikus koncertet. Szabó Balázs belevaló frontembere a zenekarnak, mélységes alázattal, kedvességgel és szerénységgel szólt a közönséghez. Igyekezett poénokkal színesíteni az estét, csökkenteni a lámpalázat. A Bujkáló felcsendülésekor elkerülhetetlen volt a lúdbőrzés, aztán a szöveg szintjén is megjelentek a ludak Az apám vadludakkal című fájdalmasan szép dalnál. A költészetkedvelők nagy örömére elhangzott Radnóti Miklós verse, a Bájoló. A verssorok és a dallam találkozása alaposan összemosta a szíveket, ahogy a költő úr is kívánta. Nagy kihívást jelentett a testnek az ülve maradás az Én már nem, az Anyai termál, vagy a Nem viszik át befogadása közben. Ferencz László hatalmas energiával ütötte a dobokat. Az egyik legnagyobb katarzis az este folyamán a Legó elhangzásakor volt, hogy beszéltette itt is Ölveti Mátyás a csellót... öröm volt nézni, hát még hallani. Balázs a gitárok és a hegedű után a kavalt is elővette, Harangozó Sebestyén és Acsády Soma pedig lázasan tépték a húrokból a hangokat. A már-már versnek tűnő dalszövegek ragadós mézként folytak a szervezetbe, főleg a Gyereklégzésnél ámulok és bámulok a szövegen, s most megtehettem élőben is. Volt ám sírás-rívás belül. Régi és új albumról egyaránt muzsikáltak, így volt Öltözz fel, Utazásaim, és Megmozdultam is. A Hétköznapi című nagysikerű szerzeményükkel kívántak boldog 21. születésnapot a színháznak. A dalban éneklő Julie Rens nem tudott itt lenni, de így is pazarul szólt, összesimultak a szervek, szívet zörgettek az ingerek... A levegő is alig mert jelen lenni, megállt az idő, rezzenéstelen arccal figyelt bennünket a tetőn át a hold. A visszatapsolás után a folk stílusjegyeket csillogtatták meg a jól ismert Zaj és a Balázstelki elszöktető tüzes előadásában. A mintegy kétórás koncerten mindenki extázisba került, olyannyira, hogy a hideg novemberi levegőre érve is fűtöttek bennem a szövegek és a dallamok. Szabó Balázs Bandája alaposan befűtött a kandallóba. Évek óta kitörölhetetlenek a Winamp lejátszólistámból, s most is ők szólnak, mert „nem fér már semmi közénk”.

Köszönöm a Kosztolányi Dezső Színháznak a felejthetetlen ajándékot, és utólag is nagyon boldog születésnapot kívánok az intézménynek!

Nyitókép: Fotó: Kis József

Tegek:

Bíró Tímea vagyok, de általában csak csak Bíró Timi, így ismerhettek a lapokról is. 2010-ben jelent meg az első írásom a Képes Ifiben, ami egy spanyolországi útibeszámoló volt. Sok-sok karakterrel hoztam Nektek élménybeszámolót különböző kulturális eseményekről, örömmel írtam és írok kedvenc könyvekről, interjúk is születnek művelődés vagy egészségügy témakörben, de ami a fő területem a lapban, az a nagysikerű My Choice. Nem miattam sikeres, hanem a sok színes vajdasági egyéniség miatt. Nagyon szeretek agyalni, hogy ki legyen az újabb alanyom és izgatottan várom a kérdésekre adott válaszaikat. Mivel bölcsészkaron tanultam, ezért ezen a vonalon mozgok. Mindenütt csak írás, a Hét Nap hetilap a szeretett munkahelyem, mellette verseskötetek (A pusztítás reggelei, Hosszú) és kisregény (Moldva) a Forumnál. Legyen minél több természet, nevessenek sokat a fiúim (a férjem és a fiaim), és jó, ha van időm edzeni, olvasni, zenét hallgatni. Mellesleg szirupkészítő nő is vagyok, de csak nyáron, amikor van menta és citromfű.

Galéria