Gomba, gomba, bolondgomba

Eddig abban a hitben éltem, hogy nem vagyok ratlukrajongó, és kizárólag a rózsás tud lecsusszanni a torkomon. De a pár nappal ezelőtti, Novi Pazarban tett kiruccanásunk után már másképp látom kettőnk kapcsolatát. Ezek a kézzel készített mesterművek össze sem hasonlíthatóak azokkal az ócskaságokkal, amiket eddig a számba tettem. Azt hiszem, elég, ha csak annyit mondok, hogy a rózsa ízű szárított rózsasziromba van hempergetve. Igazán ínycsiklandó nyalánkság, de nem az egyetlen csoda. Készítenek sáfránnyal, pisztáciával, szezámmal, kókusszal bevontat is. Mind más kombináció – tökéletes szín- és ízharmónia. Szemet gyönyörködtető. Már értem, miért találkoztam annyi telt asszonysággal arrafelé. Legközelebb sem hagyom ki a ratlukárust a listáról.

Apropó, Novi Pazar! Fantasztikus a füstölt bárány, a szudzsuk, és még sorolhatnám. Sajnos nem próbáltunk ki mindent, korántsem, de… lesz még rá alkalom, akkor fényképezni is fogok, és receptet is írok majd hozzá, hátha valaki kedvet kap az elkészítéséhez.

Tegnap jutottam el először gombaszedő akcióra Jasminával. Sajnos nem jártunk szerencsével, túl meleg és száraz volt az idő (de az is lehet, hogy a gombák meg akartak viccelni, és inkább visszabújtak saját seggükbe, mintsem felfedjék rejtélyes világukat előttem). Ennek ellenére a háziak jóvoltából e két hét alatt volt szerencsém pár igazi finomsághoz. Kóstoltam őzlábgombát, őszi vargányát, rókagombát, pöfeteget... Kár, hogy a gombagyűjtés kamikaze akció, ha nem ért hozzá az ember. Még a tanfolyam elvégzése sem garantálja a biztos túlélést, ha véletlenül összekevered az ehetőt az ehetetlennel. No de hát ezért nem fogunk bele egyhamar az önálló keresésbe. Édesanyám, ne aggódj! Szalajtok, de nem ennyire.

A háziak jó fejek (egyelőre, az idő majd megmutatja, de a megérzésem szerint nem lesz velük baj). Zoi állandóan a nagymamán lóg, segít a ház körül, és időnként tehénpásztorkodik. Ám a tejüket és az abból készült sajtot, kajmakot – amit a háziak készítenek, fantasztikus minőségben – továbbra sem hajlandó elfogyasztani. Mást se nagyon eszik, főleg azt nem, amit én főzök. El is veszi a kedvem a konyhától.

A környék csodás, jó lenne több időt kint tölteni, sétálgatni, nézelődni, lazulni. Egyelőre sajnos nem sok lehetőségem mutatkozik erre. Állandóan rohangálunk valamerre, sosincs nyugalom, pedig az ember erre számítana itt. No de majdcsak... Reménykedem. Ha a gyerekek végre hozzászoknak az ovihoz, csak lesz pár szabad órám, amit azzal tölthetek, amivel csak szeretnék...

Képgaléria: