A téli sportok szerelmesei nem unatkoztak az elmúlt időszakban, a hétvégén ért véget ugyanis a téli olimpia, aminek Peking, jobban mondva a város és környéke adott otthont. Volt okunk örülni, bánkódni, bosszankodni, és ki tudja, még miféle érzésekkel színesíteni napjainkat, ha már ebben a februári tavaszban még mindig a szürkeség uralkodik – bízzunk benne, hogy nem sokáig, hisz az időjárás, mint ahogy már utaltam rá, igencsak tavaszi, és mosolycsalogató, és benne van a színek, csillogás, ragyogás ígérete. Az is reménykeltő, és igencsak szükségünk van már rá, hogy egyre-másra arról szólnak a hírek, hogy a koronavírus-járvány aktuális hulláma elérte a csúcsát, és innen már kifelé megyünk belőle, és várhatóan a járványügyi intézkedések is lazulni fognak, nemcsak nálunk, hanem világszerte, és talán majd egy kicsit kinyílik a világ, talán jobban, mint az elmúlt két évben bármikor, és ugyanolyan nyitottak leszünk mindannyian, mint valamikor 2019 környékén, amikor még csak elképzelni sem tudtuk, hogy miféle időszak köszönt majd ránk. Egy olyan időszakot éltünk meg, amikor azzal riogattak minket, hogy mind meghalunk, hogy megváltozik a világunk, hogy feladja az egészségügyünk.

Azután kiderült, hogy a félelmünk irracionális volt, hogy az emberek bezárása az otthonukba lehet, hogy túlzás volt, hogy talán mindenki racionálisabban is reagálhatott volna a helyzetre – és most már nem a járvány következményeitől kell rettegnünk, hanem a járványügyi intézkedések következményei nehezítik az életünket, mert miközben igen sokan anyagilag is jól jártak, bizony, az egyszerű emberek magyarosan szólva megszívták, mert hol ez nincs, hol az nincs, hol ez drágul, hol az drágul, hol ide nem mehetnek, hol oda nem mehetnek, hol ezt kérik tőlük, hol pedig amazt kérik számon rajtuk – még akkor is, ha ők csak élni szeretnének és dolgozni és tanulni és enni meg inni és néha talán még utazni is, úgy, hogy ne kelljen közben nehezített terepen mozogniuk, és ne kelljen rettegniük. A gondtalanság tűnt el a világunkból, mert mindenre oda kell figyelnünk, mindenért viselnünk kell a felelősséget, állítólag mindenféle rossznak okai és okozói lehetünk, és állandóan ott van a fejünk felett valami felsőbb hatalom ujja, ami éppen ejnye-bejnyét mutat napról napra. Na de ha már a tavasz is szóba került, ne csússzunk azonnal vissza a letargiába, próbáljunk meg optimistán járni-kelni a világban, próbáljuk meg visszahozni a gondtalanságot az életünkbe, és ragadjuk meg a pozitív jeleket és ragaszkodjunk hozzájuk, és őket magunk előtt tartva lépegessünk ki ebből az egészből – de arra figyeljünk oda, hogy a védett és fokozottan védett növényekre ne lépjünk, a nagy örömködésbe se szakítsuk le őket, max egy fotót készítsünk róluk, amit azután jól megfuttatunk a közösségi oldalak látogatói előtt, hogy ők is lássák, örüljenek, és ragadják meg, szorítsák meg jó erősen, és maguk elé képzelve lépjenek ki a gondtalanságba.

Képgaléria: