Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2022. Vers, 2. hely

45 h egy oldalon

A könyvjelző felsebzi az oldalakat

beléjük hasad

sebessé téve minden egyes mondatot

mintha nem lenne holnap

és nem kellene akkor is lapoznunk egyet

rajzokat keresve

mert az mindig érdekesebb mint a szöveg

Kiskoromban számoltam a betűket

kettesével a párosakat

amelyik betű egyedül maradt annak

a szóban szereplő ékezet lett

a párja

nehogy bármelyik is magányos maradjon

és átadja magát a könyvjelzőnek

Most itt ülök

nézem a narancsfalon megjelenő szavakat

mintha lenne jelentésük

nem értem őket

újra párosítgatom a betűket

9:12 PM

Körömkemény tekinteted ellen,

emléked kihullt tollának fehérsége,

a naplemente ősi lehelete

feszülő, kibuggyanó lidérced

kilenc óra múlt tizenegy perccel

két másodpercnyi könnycseppel

rezzenéstelenül körmöt reszel

angyalgöndör csókja; ziháló tüdőnek

feszül, nem kell egy szál se már most

így is kiölted belőle az oxigénem

a csók vagy három kismaci és ezer DNS

nem is tudom melyik szemérmetlenebb

én vagy én, amikor az elmémben hajózol

süllyednél tova

süllyednél ki belőlem

rózsa év 14-e

dülledt szemeire hajtod a fejed

akár, ha ágyak lennének, takaródzol rajtuk

ilyenkor minden elpirul

pirítós szag ivódik a paplanba

ropog a mennyezet mezőjén a frissen sült vakolat

szemei közé nézel, pont, ahonnan ered szavaink hegyvonulata

kanalazod hibátlan, csillagos egét

beporoztad tulipános rétjét

ajkain csendben serken, csöpög a nedű,

lágy illata felébresztett

lehunyom szemem, akkor nem érzem rózsapermetét

betörsz, belerontasz, átrúgod a másik oldaladra,

markolva visszafogod halk csuklóját

dobálod

megkötözöd

szereted

és én csendben szedem a tulipánokat