Lassan, de biztosan közelednek az ünnepek, és habár még csak november vége van, és egyetlen szál gyertyát gyújtottunk meg a várakozás jegyében, akármerre nézünk, a karácsonyra utaló jelenségek köszönnek vissza ránk. Mária alig van túl a nyolcadik hónapon, Józseffel még ilyen-olyan vizsgálatokra jár, de a világ már ünnepli a gyermek születését, már minden készen áll a fogadására, már mindenki előre örül, ujjong és vásárol, vásárol. Talán megvárhatnánk, hogy Máriánk elkezdjen vajúdni, hogy József izgatott hangon odacsörögjön a szülészetre, hogy hahó, akció van. Már mindenki tudja, hogy alig több mint három hét múlva fiút szül Mária, és már azt is tudjuk, hogy minderre egy istállóban kerül sor, méltatlan körülmények között, de azért mi ünneplünk és ünnepre készülünk.

Gondolom, ti is észrevettétek, hogy az emberek magasabb fokozatra kapcsoltak – minden szinten. Most éppen mindenki nagyon siet, nagyon oda akar figyelni, nagyon ki szeretne tenni magáért. Az utakon is nagyobb forgalom figyelhető meg, az autók jönnek-mennek, mintha mindenki éppen a vajúdó Máriával sietne a legközelebbi szülészetre, kórházba, mintha a megváltásunk azon múlnak, hogy ki fog a leggyorsabban A pontból B pontba jutni.

Na, de ne legyünk álszentek! Ne tagadjuk, hogy ez a hangulat mindannyiunkra hatással van! Szánhatjuk és bánhatjuk, mea culpázhatunk, de nem tudunk ellenállni a külvilág hatásainak, mi is ugyanúgy sietünk, mi is nagyon oda akarunk figyelni, és ki szeretnénk tenni magunkért. Talán október közepén kijelentettük, hogy az idén nem, ezúttal másképp lesz, nem sietünk, nem izgulunk, nem ajándékozunk, csakis kizárólag nyugalmat ajándékozunk szeretteinknek, csakis együtt töltött időt fogunk a karácsonyfa alá, köré tenni. Igen ám, de ahogy eljött a november, már mi is ünnepi módozatba kapcsoltunk, már azon járt az eszünk, hogy kinek mit, és gyorsan, gyorsan, mielőtt még…

Az utakon a megengedett sebesség nem változott, a szabályok még mindig nyugalomra intenek bennünket, de NE, NE, NE, ne váltson át pirosra a lámpa, inkább gyorsítok, hogy legalább a sárgán átérjek, mert ha meg kell állnom egy percre, akkor… Semmi! Az ég adta világon semmi! Mária szülni fog, ha felkészültünk, ha nem, a gyermek világra fog jönni, ha a fene fenét eszik, akkor is, és bárhogy is igyekszünk, minderre egy istállóban fog sor kerülni. Ahogy írva vagyon… Mi meg csak siessünk, és betegedjünk bele, ő meg majd megvált bennünket, ha eljön az ideje.

Nehéz ilyenkor összeszedettnek lenni, nehéz megtartani a hidegvérünket – pedig kellene.

Próbáljuk meg! Nyugodjunk meg, attól majd megnyugszunk, és nyugodtak leszünk.

Egyelőre csak az egy szál meggyújtott gyertyában gyönyörködjünk. Örüljünk a fellobbanó lángnak, és ne gondoljunk a másodikra, vagy a harmadikra. Éljük meg a várakozás minden lépését! Most még csak az első lépést, majd a jövő héten a másodikat, és minden egyes gyertyagyújtás alkalmával kapcsoljuk alacsonyabb fokozatra, hogy a szülés/születés napjára teljesen megnyugodjunk. Még több mint három hét hátravan. Addig is dolgozzunk magunkon!

Képgaléria: