Esoteric- és Saturnus-koncerten voltunk Újvidéken

Sötét alakok gyülekeznek november közepe egyik vasárnapjának holdvilágos éjszakáján az újvidéki SKCNS Fabrika épülete előtt. Fekete pólók, olvashatatlan feliratok. Sokan ismerősként üdvözlik egymást, mások úgy érzik, ismerni kellene a másikat. Egy rétegzene mélyen eldugott rétegének összejövetele zajlik éppen. Az összeröffenés apropóját a brit Esoteric és a dániai Saturnus zenekar koncertje adja. A két banda viszonylag távol maradt a doom metál zászlóvivőinek népszerűségétől, mégis háromnegyedháznyi ember várakozik a kezdésre este nyolc órakor.
Vasárnap közel sem a legmenőbb időpont olyan koncertekre, amelyekre a belépő 2000 dinárba került, de azon is csodálkozom, hogy a két bandának, illetve műfajnak a híveit semmi sem tántoríthatja el egy kis hétzáró depressziótól.
– Remélem, jól sikerül a ma este – hangzik el mellettem a bejáratnál.
– Az este sikerét valószínűleg a koncert utáni öngyilkosságok számával kellene mérni. Én remélem, nem lesz sikeres – válaszolja vicceskedve a szervező, akihez a kérdést intézték.
Valójában mi sem tudjuk, lelkileg mennyire vagyunk erre felkészülve, mert éppen egy igen intenzív hétvége-sorozatot fejezünk be. Ezen csak a zenekarok tudnak segíteni, vagy esetünkben rontani. Az Esoteric túlvilági funeral doom zenéje közel sem vicces. Már az első hangoknál megérezzük, ez a hangulat már csak lefelé vezet. Az őrületes hangerőn előadott zene hangmasszává alakul, amely mindenkit maga alá dönt. A ritmusok ütésként hangzanak, a zene egy hálóként, amiben fennakad minden negatív érzelem. A koncerten mintha egy viaskodást látnánk, aminek célja, hogy minden fülbemászó dallam itt haljon meg, alakuljon külön fájdalommá, amit az őrületes hangerő csak erősít. Teljesen mindegy, mit játszik a zenekar a hét albumuk dalai közül. Egyetlen hatalmas túlvezérelt sötétségfolyamnak tűnt az egész, minden szünet nélkül, a hallgató iránti minden megértést nélkülözve.

A 31 éves Esoteric koncertje teljesen lefagyasztotta a közönséget. A két zenekar fellépése közti szünetben hallható doom metál klasszikusok válogatás kissé felélénkíti a hangulatot mielőtt a Saturnus is színpadra lépne. Az érdeklődés megnő, úgy látszik, a dán banda számolhat szerbiai rajongókkal.

Teljesen más hangulatot kapunk, ami sokkal hagyományosabb, rocktradíciókat őriz, jól megkülönböztethető dalokkal az együttes mindegyik korszakából. A műsor gerincét a Veronica Decides to Die lemez dalai adták, a közönség pedig jól vette a lapot. Az túlzás, hogy lakodalmas hangulat uralkodott volna, de az egy órával korábban még lefagyott és elképedt közönség szinte egy rock’n’roll koncerten érezhette magát. Ebben annak is szerepe van, hogy a fájdalmas hangerőt átvette a jó megszólalás, a változatos dalok, amik a lassú döngöléstől a középtempóig terjedtek némi tiszta gitárhangzással. A zenekar csaknem másfél órát játszott, a közönség jól szórakozott és üdvrivalgással búcsúztatta a zenekart. A fellépés végén az együttes szemmel láthatólag maga is meglepődött azon, milyen sikeres koncertet tudhatnak maguk mögött Vajdaságban.

Hajnalig tartó after partyról nem tudok beszámolni. Az emberek szédelegtek a merch pultoknál, majd lassan mindenki elhagyta a termet, megkönnyebbülten és nevetgélve. Ekkora tömény, lehangoló, elmélyült, zenei kétségbeesés után talán ez nem is csoda. Érdekes és felszabadító érzés volt ez az éjszaka. Ki gondolta volna?

Fotók: Győri Norbert

Képgaléria: