Sági Andrea vagyok, egy 21 éves egyetemista Óbecséről. Az Óbecsei Gimnáziumban fejeztem be a középiskolát. A gimis éveimet tartom életem egyik fénypontjának, mivel nem csak hogy egyszerű választás volt és otthon maradhattam, de rengeteg jó barátra tettem szert, sok mindent megtanultam a kiváló tanáraimtól, és sok értékes tapasztalatot szereztem az iskolának köszönhetően. Viszont bármennyire is közel állt a szívemhez a gimnázium, végül el kellett hagyjam, hogy Újvidéken folytathassam tanulmányaimat.

Melyik egyetemen tanulsz és miért esett ere a választásod?

– Kév éve felvételiztem az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karára, azon belül is az angol nyelv és irodalom szakra. Mivel az általános iskola harmadik osztálya óta intenzíven tanultam angolt, úgy gondoltam, jó ötlet lenne komolyabban tanulni a nyelvet. Már a kezdetektől az angol irodalom vonzott igazán a szakban, és nem is csalódtam. A nyelvészeti tantárgyak sem rosszak, de az angol irodalom egy külön világ, az én világom. A jövőben, ha minden a terveim szerint halad, remélem, angoltanár válhat belőlem, és szerencsésnek fogom érezni magam, ha visszatérhetek a szeretett gimnáziumomba, immáron nem diákként hanem tanárként.

Mióta vagy az Európa Kollégium lakója? Mi az, ami tetszik itt, van-e esetleg valami, amit nem tudtál megszokni?

– 2020 októbere óta vagyok a kollégium lakója, vagyis lassan két és fél éve. Maga a kollégium, nem csalás, nem ámítás, tényleg nagyon szép és új, valószínűleg Újvidék egyik legmodernebb diákotthona. Kellemes a kollégisták által alkotott közösségi élet részévé válni és együtt harcolni az akadémiai kötelezettségeinkkel. Habár a sok embert, valamint a nevelőtanárok szigorát eleinte nehezen szoktam meg, de idővel belejöttem.

Hogy találtad fel magad Újvidéken, nehéz volt megszokni a nagyvárost?

– A kolis élet mellett magával az újvidéki élettel is meg kellett barátkoznom. Kezdetben kicsit fura volt megszokni a nagyvárosi tömeget, de egy idő után már fel sem tűnt. A városi buszok a kedvenceim, mert attól függetlenül, hogy nem valami pontosak, élvezem a rajtuk való utazást, és ahogy figyelem őket, igazán nagyvárosinak érzem magam. A szerbtudásom még ma sem a legjobb, viszont amióta zömében itt élek, úgy érzem, egyre jobb és jobb leszek a nyelv használatában. Gyorsan rájöttem, hogy általában a non-verbális gesztusok is elegendőek ahhoz, hogy a rövid interakciókat elintézzem velük.

A tanulás mellett, a városban bőven akad lehetőség a kikapcsolódásra is. Te mivel töltöd a szabadidőd?

– Az egyetemi életem fontos részét képezi a Vajdasági Magyar Diákszövetség is. Tagjaként rengeteg szabadidős, edukatív és egyéb programot szervezünk a kollégáinknak. Jó érzés valamivel hozzájárulni a diákközösség életéhez. Emellett nagyon szeretek olvasni. Rendszeresen kapom magam azon, hogy tanulás helyett éppen egy könyvbe mélyedek bele, ezzel magamat szabotálva. De hibáztathat érte bárki is? Nincs jobb, mint egy könyv világában sétálgatni. Melegen ajánlom az érdekelteknek Virginia Woolf Mrs. Dalloway című könyvét, valamint Szerb Antal Utas és holdvilág című regényét. Véleményem szerint a klasszikusoknál nincs jobb olvasnivaló, elvégre nem véletlenül klasszikusok.