123. rész – Új év, új hév?

Pakol, pakol, pakol és csak pakol. Legyen minden a helyén, akkor is, ha az nem is annak a dolognak a megfelelő lakhelye… Csak ne legyen szem előtt. Tömi, dugja, rejti, dobja… Csak legyen rend, mert anélkül fulladozik. Tőlünk (is) fulladozik. A mi „szarunkat” söpri a szőnyeg alá. A csönd (is) a legjobb… Ha senki sem kiabál, nem szól vissza, nem viháncol, csak szófogadóan bólogatva kuksol és nincs útban, nincs vele baj.

Nincs vele baj.

Nincs Vele baj?!

De kivel nincs?

Mindenkivel van. Velünk is.

Terápiára szorul a bolygó.

Nem szeretem ezt a rohanó világot. Egyre kevésbé fogadom be, és egyre kisebb mértékben tudok egy ütemben haladni vele. Vágyom az otthonra, a gyerekekre, a lassan múló pillanatokra, amikor összebújhatunk. Hiányzik a hosszantartó nyújtózkodás az ágyban, míg a kicsik ébredeznek és lassacskán a reggelijükért nyafognak.

Hiányoznak a sétáink, amelyekre azóta nem került sor, amióta elkezdtem a hajnali műszakot. Ugyanúgy epedezem az esti rituálék után, melyek egyre kevésbé nevezhetők mindennapjaink részének… Már csak ritkán olvasok esti mesét, ami azelőtt csak kivételes alkalmakkor maradt ki… Hónapok óta csak azon rendkívüli alkalmakkor nyitom ki a mesekönyvet, ha éppen nem estem össze a fáradtságtól és a gyerekek is éppen akkor mennének aludni.

Vajon, lesz ez jobb is?! Lesz ez másképp is?! Mire odaérünk, számít-e még a gyerekeknek egyáltalán?!

Vajon meddig kell tűrni és nyomni ezt az életmódot tovább, és mikor kell meghúzni a határt és kikiabálni, hogy elég volt?!

Mert elég volt. De még mennyire!

De, vajon mennyire volna elfogadható a külvilág számára az, hogy nem vagyok hajlandó továbbra is így gürcölni? Mennyire volna elfogadható önmagam számára is, hogy feladom?

Újra itt kopogtat a kérdés, hogy megéri-e folytatni vagy többet érne feladni?

Nem vagyok elég okos. Én csak szétszakadni tudok a dolgok között. A gyerekek között. A munka és az otthon között. A saját terveim, vágyaim és a reális életem között.

Reális.

Irreális vágyakkal, álmokkal.

Most jön az, hogy: Merj nagyot álmodni!

Hahah, jaja… Igen, igen, de ott vannak a határok is.

Talán okosabb dolog volna reális célokat kitűzni, és nem a délibábot kergetni minduntalan. De én álmodozó vagyok. Lételemem az álmodozás.

A táplálkozás terén a minden mentességes időszakom halad is, meg nem is. Sok dolgot ki tudok kerülni, rengeteg mindenről lemondtam, de a rendszeres és helyes táplálkozás még mindig nem megy a munka mellett. Emellett problémát jelent a visszatérő iszogatás, lazításképpen. Ki kell húzni ezt is valahogyan. Lehet, ide sem ártana egy terápia. A mozgást sem rendszeresítettem még, no de ami késik, az nem múlik – mondják az okosok.

A múlt év végén sok szuper receptre akadtam, ami az édes nasikat illeti. Könnyűek is, gyorsak is, gluténmentesek is, és van, amelyiket még sütőbe sem kell rakni. Jöjjön most egy ilyen, hogy édesebben induljon az év, és megadja a kezdő löketet az egyre tobzódó tennivalókhoz.

MOGYORÓS BROWNIE

Hozzávalók:

A Brownie-hoz:

• 1 csésze – 120 g nyers/pörkölt mogyoró

• ½ cs. – 58.5 g nyers dió

• 1 cs. – 147 g puha medjool datolya (magozva és durvára vágva)

• ⅓ cs. – 30 g keserű kakaó

• ½ teáskanál vanília aroma

• 1-2 evőkanál juharszirup (mézzel, agavé sziruppal helyettesíthető)

A ganázshoz:

• ¼ csésze – 61 ml növényi tej

• 1 ek kókuszolaj

• ¾ cs. – 130 g félédes csoki (én sima étcsokit használtam)

• 2 ek cukor vagy más édesítőszer

• ½ tk vanília aroma

• 1 csipet só

Elkészítés:

Ha nyers mogyoróval dolgozol, melegítsd be a sütőt 160 fokra. A mogyorót terítsd szét egy tepsiben, majd süsd tíz-tizennégy percig, és időnként rázogasd meg. Ha pörkölt mogyorót használsz, elég 4-5 percig melegíteni. Hűtsd le, majd tekerd konyharuhába és dörzsölgesd össze, hogy minél több héjat el tudj így távolítani. A héja nélküli mogyorót dobd bele egy megfelelő aprítógépbe és magas fordulatszámon daráld, míg krémesedni nem kezd. Dobd bele a diót is, ezt durvábbra hagyd. Majd jöhet a datolya és a kakaó, a vanília és a só. Pulzálva dolgoztasd el, míg viszonylag kompakt masszát nem kapsz. Add hozzá a juharszirupot, ami segít a masszának egyben maradni. Kóstold és édesítsd jobban, ha szükségét érzed. Helyezd át egy sütőpapírral bélelt tepsibe és nyomkodd le, hogy mindenhol befedje a tepsi alját. Készítsd el a ganázst: Melegítsd meg a tejet és a kókuszolajat mérsékelt lángon, majd amikor eléri a forráspontot, húzd le a tűzről. Tedd bele a csokit, a cukrot és a vanília aromát, majd keverd el alaposan. Öntsd rá a brownie-ra és hagyd hűlni legalább egy órán át. Szeleteld forró kés segítségével, hogy a csoki ne töredezzen és hagyd szobahőmérsékletűre melegedni fogyasztás előtt. Hűtőben egy hétig eláll.

Ez egy extra, kipróbált recept, ami mindenkinek bejön. Szívből ajánlom!

PS.: Kapásból dupla adagot készíts!