Ha régen voltál elszállva könyvtől, akkor azt tanácsolom, hogy sétálj be a szabadkai, a zentai, vagy valamelyik másik település könyvtárába és kölcsönözd ki Mark Haddon A kutya különös esete az éjszakában című könyvét, de ha rászánod a zsebpénzed, azt sem fogod megbánni. Az angol szerző 2004-ben ezzel a könyvvel nyerte el a Nemzetközösségi Írók Díját a Legjobb elsőkönyves író kategóriában. Már az első oldalak elolvasása után megérted ezt a döntést, ugyanis a szerző olyan hitelesen szólaltatja meg az autizmussal élő tizenöt éves Christophert, hogy rövid időn belül elkezdjük az autizmussal nézni és érzékelni a világot. A matematikában kiemelkedő kamaszfiú utálja a sárgát és a barnát, nem eszi meg az ételt, ha a tányéron összeérnek, idegenkedik mások érintésétől, viszont nagyon szereti az állatokat, és űrhajós szeretne lenni, miközben még soha nem járt a szülei nélkül az utcájukon kívül. Christopher számára a számok jelentik a biztonságot, oda menekül az ijesztő helyzetekben. Retteg a tömegtől és az érintéstől, a szüleivel a szétnyitott tenyerüket összeérintve „ölelkeznek”. A fiú története számunkra egy nyomozással kezdődik, megszállottan szeretné kideríteni, hogy ki szúrta le egy vasvillával a szomszéd kutyáját, Wellingtont. A nyomozás során túl sok mindenre fény derül, amit Christopher képtelen feldolgozni. Az autista fiúban az a tisztaság él, ami a felnőttek többségéből már régen kiveszett. Nem szereti a hazugságot, és tudja, hogy az ígéreteket be kell tartani. Olykor a szem behunyása, az összegömbölyödés, a számolás, az összetett matematikai feladatok megoldása, és a hangos nyögés sem elég, hogy kizárja a felgyorsult, hangos és információval túltelített világot. A metrós rész az egyik legmeredekebb, ahol a fiú teljesen összeomlik a rohanó és modern világ súlya alatt. Olvasás közben azt érezzük, hogy mennyire bonyolultak és zűrösek is vagyunk mi, egészséges emberek, hogy mennyire nem tudunk normálisan, felnőttek módjára viselkedni. Christopher őszinte, logikus gondolkodású világába nem fér bele az irónia, az átvitt értelem, a vicc, és amint ezekkel találkozik, elveszettnek és meg nem értettnek érzi magát. A regény két pólust ad az olvasónak, egyrészt megmutatja számunkra az autisták gondolkodását, másrészt pedig az ő szemükkel láttatja a mi világunkat, a viselkedésünket, így azt is, hogy mennyire kirekesztők tudunk lenni a mentális betegséggel élőkkel szemben. A könyv egy másik fontos vonala a szülőké, akik nehezen kezelik a fiú dühkitöréseit, pánikrohamait, egyszóval a mindennapokat egy autistával. Haddon műve beszippant, bedarál, de leginkább átformál.