Nem ismerek olyan embert, aki valaha az életében ne vetette volna papírra a gondolatait, már csak azért sem, mivel az oktatási rendszer egyik meghatározó pillére a gyerekek erre való felkészítése, elég, ha csak a kötelező fogalmazás és esszé beadandókra gondolunk.

Azonban adja magát a kérdés, hogy miért? Miért jó nekünk, ha kiöntjük a gondolatainkat egy papírra, vagy a jelenkorban már inkább egy virtuális dokumentumba.

Ha az írás kialakulásának történelmi alapjait keresnénk, kifejezetten nehéz problémába ütköznénk, hiszen az írás története szubjektív.

Néhány tudós szerint már a homo sapiens megjelenése előtti barlangrajzok is írásnak számítanak, azonban olyanokkal is találkozhatunk, akik szerint az első, amit írásnak, vagy nevén nevezve a gyereket, írásrendszernek lehet hívni, azok az egyiptomi hieroglifák, vagy a sumerok által alkalmazott ékírás.

Általában csak rövid történelmi kitekintéseket szoktam megengedni magamnak, és ehhez a szabályhoz most is tartanám magam, de persze végig lehetne menni az írás történelmén vesszőről pontra, azonban ennek nem most, és nem itt van a helye, hiszen sokkal fontosabb az, hogy mi miért írunk, vagy pontosabban miért jó, ha írunk.

Szerény személyem a cikkek publikálásán kívül már több tucat verset írtam, így le tudom írni a tapasztalataimat.

A jelen társadalmunk rengeteg problémával küzd, idő sem lenne felsorolni, és ehhez tartozik a folyamatos magárahagyatottság érzése, amivel rengeteg ember küzd, hiszen sosem tudhatja az ember, hogy kiben bízhat meg. Vagy talán mégis? Saját magában.

Az írásra úgy kell gondolni, mint egy beszélgetésre önmagunkkal. Persze nyilvánvaló, hogy a kötelező Antigoné esszét nem kell ide vennünk, de ha az ember önszántából leül és ír, legyen az bármilyen műfaj bármilyen formája, az pozitív hatással lesz az egyén életére.

Ha papírra vetünk valamit, egy problémát, egy fájó gondolatot, akkor az első lépést már megtettük afelé, hogy tudjunk változtatni, hiszen a leírással tudatosítottuk őket, és minden egy felismeréssel kezdődik.

Az önmagunkkal való társalgás miatt könnyebb megtalálni a lelki békét, hiszen kiírjuk magunkból azt, amit másnak nem merünk elmondani, de érezzük, hogy mélyen bennünk próbál utat törni.

Számtalan alkalommal megtörtént, hogy egy kisebb érzelmi válságot úgy győztem le, hogy egy rövid írásban vagy versben reflektáltam a problémáimra.

Egy napló vezetése például hozzásegít egy egészséges rutin felállításához, vagy szimplán hogy kevésbé érezzük magunkat jelentéktelennek, hisz vissza tudjuk olvasni, hogy mit is csináltunk az elmúlt időszakban.

Azonban írni nem feltétlenül szomorú vagy negatív hangulatban kell, ha fáj, segít, azonban ha jó kedvünk van, és az élet szép oldalát fogjuk meg egy írásban, az hozzá tud adni a pozitív élményekhez. És a szerelemről szóló írásokról még egy szót sem írtam…

Az írás fogalma rengeteg dolgot foglal magába, egy nagyon tág halmaz, viszont úgy gondolom, hogy az élete során mindenkinek foglalkoznia kellene gondolatai leírásával, hiszen ez elkerülhetetlen egy egészséges mentális állapot eléréséhez.