Akkor most ez az indián nyár? A vénasszonyok nyara? Vagy ez még az az igazi nyár, csak elfelejtett elmúlni? Szeptemberben harminc fokban nem ugyanolyan, mint júliusban a harminc fokban. A szervezet ezt nem úgy bírja. Nem úgy bírja a test s lélek. Persze azt is lehet mondani, hogy ezt mi, mármint mi itt, a Képes Ifiben idéztük ezt elő azzal, hogy még most is a nyáron megtartott különböző rendezvényekkel, fesztiválokkal foglalkozunk, mintha valami oknál fogva ragaszkodnánk ahhoz a két hónaphoz, az akkor megélt élményekhez, sőt mi több, azok újra és újra felelevenítéséhez. Hát tudjátok, mit?! Ragaszkodunk is, még szép! Még szép, hogy ragaszkodunk azokhoz az élményekhez, amelyek szebbé tették a nyarat, és ezáltal az életünket, és ezáltal nemhogy itt szeptemberben, hanem az elkövetkező hónapokban is, sőt egész életünk végéig ragaszkodni fogunk hozzájuk – ragaszkodunk, és életben tartunk, és újra és újra felelevenítünk. Akkor is felelevenítjük majd, amikor hetven évesen ülünk a szobánkban, és csak a falat meg a függönyt meg a légyszaros ablaküveget bámuljuk majd. Felelevenítjük és elmosolyodunk. Mosolyra húzzuk ráncokkal körülvett szánkat, és bólintunk egyet. Nem nagy erővel, nehogy hasra essünk, hanem csak finoman, olyan öregesen. Nem is bólintás valójában, inkább csak egy biccentés a régi szép idők emlékére. És ha kérdik, hogy ezt most miért is? Nem válaszolunk, csak legyintünk, mosolyunkat elmélyítjük, és bízunk benne, hogy senki sem fogja tovább firtatni az ügyet. Hagyjanak bennünket békén, hadd bíbelődjünk magunkban az emlékeinkkel. Hát, nem?

Na de… Most egy kicsit ti is bíbelődjetek a mi emlékeinkkel. Az elkövetkező oldalakon, íme, munkatársaink jövőbeli emlékei még frissen elétek tálalva. Ők talán így próbálnak megszabadulni tőlük, így hogy mindenkinek elmondják őket, ne nyomja a vállukat ez az édes teher. Vegyétek és egyétek, fogjátok és olvassátok, éljétek meg velünk, általunk, munkatársaink kezét fogva.

Persze nem ragaszkodunk hozzá, mással is készültünk. Egy kis egyetemista léttel, egy kis gyakornoki munkával, egy kis íráskényszerrel, egy kis sztárfaggatással, meg hasonlókkal. Kinek mit, kinek mindent. Ahogy azt már megszokhattátok. Most és hetedíziglen, oda és vissza, Stan és Pan, jobb és bal, ábelesz kóbelesz.

Képgaléria: