Arról már cikkeztünk, hogy a nagymúltú Swans mostani turnéján november 4-én eléri Budapestet, de arról még nem szóltunk szóban (poszteren már igen), hogy november 7-én a karaván Belgrádba is befut. Ezt a fejezetet szeretnénk most kibontani a főszervezővel, a bad Music for Bad People ügynökség vezetőjével, Aleksandar Delibašićtyal.

A koncertet szervező ügynökség neve, Bad Music for Bad People, azaz rossz zene rossz embereknek... ezt simán el tudnám képzelni egy Nick Cave, Iggy Pop vagy Lemmy Kilmister idézetnek… de mit jelent önnek ez a frázis? Honnan származik az ihlet?

– A nevet a kedvenc zenekaromtól, a The Crampstől, kölcsönöztem. Ez az egyik válogatásuknak a címe, s számomra megfelelőnek és elegendően provokálónak tűnt ahhoz, amit csinálok. Természetesen hiszek abban, hogy a zenekarok, amelyeket képviselek, több mint jók, de a Jó Zenék a Jó Embereknek olyan szánalmasan hangzik

 Az ön számára ki az a jelenkori zenei kínálatból, aki az archetípusa ennek a mottónak?

– A lista hosszú. Általában minden előadó, aki a kirekesztettekhez, elutasított tinédzserekhez szól, Hank Williamstől a Movie Star Junkiesig. A kedvenceim a Cramps mellett a következők: The Sonics, The Stooges, MC5, New York Dolls, The Ramones, The Lazy Cowgirls, The Oblivians, The Gories, The Dirtbombs...

Be kell vallanom sok név ismeretlen még számomra ebből a listából... Mi vitte közel pont ezekhez a zenekarokhoz? Mondjon pár szót a zenei múltjáról és a BMFBP ügynökség történetéről.

– Gyerek voltam, amikor megfertőződtem a rock and roll zenével. Ez az 1970-es évek elején történt. Szüleimnek volt egy lemezjátszója, és rendszeresen vásároltak lemezeket, amiket aztán a család együtt hallgatott. Tíz évvel később a fiatalabb testvéremmel elkezdtük saját gyűjteményünket összeállítani. Amúgy Smederevska Palankán éltünk. 15 évesen néhány beszámolót írtam belgrádi koncertekről a zagrábi Polet című lapnak Aleksandar Wolf álnéven. Az 1980-as évek közepétől az évtized végéig írtam még a Start és a Student lapoknak. Később néhány cikket publikáltam a Ritam magazinban. A háborúk idején írtam a szlovén Vibe Rock fanzinnak, valamint a korábbi Jugoszlávia legjobb fanzinjának, az U mojim očimanak. A 1990-es évek közepén a Crypt Records terejesztője voltam (Back From The Grave válogatások, Jon Spencer Blues Explosion, The Gories, The Oblivians, The Lazy Cowgirls, Thee Headcoats...). 2000-ben Belgrádba költöztem. 2001 szeptemberében tartottam itt az első koncertet - a Cosmic Psychos lépett fel a SKC-ben. Akik pedig még jobban emlékeznek, tudhatják, hogy 1994-ben és 1995-ben elhoztam a The Splatterheadset.

Miután átköltöztem a fővárosba és a meglévő pénzem gyorsan fogyott, valahogy megtudtam, hogy az akkori számomra legfontosabb zenekar, a Dead Moon, európai turnéra indul, és kapcsolatba léptem az egyik szervezővel, aki megerősített egy szerbiai időpontot! A terv az volt, hogy Újvidéken játsszanak, mert biztos voltam benne, hogy az a jobb lesz, mint Belgrád, mivel már évek óta léteztek ott olyan garázszenekarok, mint a Korozija, a DMT, és volt egy szép indie rock alap a Tri drugara fanzinnak és Voja Žugić-féle lemezboltoknak köszönhetően. Mindent elrendeztem a barátaimmal Újvidéken, de végül valami hülyeség miatt, az ügynökség hibájából kifolyólag, lemondták. Nagyon csalódott voltam. Ez volt az a második alkalom, hogy megpróbáltam élőben látni a kedvenc zenekaromat, de nem sikerült. Azelőtt Thessalonikibe utaztam 1994-ben, de a görög rendőr visszafordított a határon, mert az általam akkoriban tisztességesen kifizetett 25 német márkás vízum hibás volt a nagykövetség hibája miatt (hogy hiányzott a dátum vagy az aláírás, arra már nem emlékszem). De megérte várni. Végül 2004-ben sikerült őket elhoznom. Az egy olyan koncert volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Tehát, ...az egész viszonylag spontán módon kezdődött a koncertszervezéssel. 2001 volt. Egy éve voltam Belgrádban. A testvérem közölte velem, hogy a Cosmic Psychos európai turnéra indul. Megkérdeztem néhány embert, mit gondolnak erről, tudnak-e segíteni. Általában azt mondták, hogy ez egy gitárzenekar, de az elektronikus zene korszakában élünk. Ekkor már tudtam, hogy ha nem hozom el azt a zenekart, amelyiket látni szeretnék, akkor nem is fogom őket itt látni. Írtam egy levelet az ügynöknek, és megkérdeztem néhány szerbiai koncert lehetőségéről. Az első verziónál három koncertre számítottunk: Belgrád, Újvidék és Nagybecskerek. Majd a nagybecskereki szervező az utolsó pillanatban lemondta a dolgot, egy olyan kifogásra hivatkozva, amit még egy kutya sem vett volna be. Így csak két koncert maradt. Mondhatni, ez volt az első, s nagyon érdekes tapasztalat volt. Néhány hónappal később, 2001 decemberének elején Andre Williams először játszott Belgrádban a Bad Music For Bad People szervezésében. Az a műsor után tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

Egyedül dolgozik, vagy van egy csapata?

– Volt és jelenleg is vannak közreműködőim. Barátaim, akik hasonló zenét szeretnek, de mindannyiuknak megvan a saját hivatásuk és munkájuk, és a BMFBP koncertszervezések körüli teendők számukra inkább csak hobbi. Nekem személy szerint ez a munka a legjobb értelmében vett munka, mert szeretem, amit csinálok, és úgy gondolom, hogy az elmúlt huszonpár év során izgalmassá és vonzóvá tettem a hazai színteret az amerikai független rockzenekarok számára.

Hogyan látja az underground/kisebb színteret Szerbiában, ami a lehetőségeket illeti, a kisebb és a nagyobb (ismertebb) zenekarok számára? Vannak-e megfelelő helyszínek (Belgrádban és kívül is)? Általában milyen a közönség reakciója? Válságban vagyunk vagy sem? Régen jobb vagy rosszabb volt? Hol vagyunk most?

– Nem tudom, nálunk mennyire létezik ilyen színtér. Nem látom, hogy bárki foglalkozna ilyen típusú koncertekkel. Tehát úgy gondolom, nincs ilyen színtér. Engem jobban érdekelnek a klubkoncertek, mint a tömegrendezvények, így azt mondhatom, hogy hiányoznak az országból az 50 és 250-300 fős klubok, minden városban, beleértve Belgrádot is. Én két évig szünetet tartottam a COVID miatt, azaz 2020 márciusától 2022 júniusáig nem szerveztem koncerteket. Tavaly június óta csak két hónap volt, amikor nem volt az én szervezésemben egyetlen koncert sem. Úgy gondolom, hogy ez az ért nagy szó.

Hogyan találta meg a SWANS zenekart 2017-ben, majd ismét idén? Mennyire volt elégedett azzal a koncerttel, és segítettek-e a zenekar korábbi tapasztalatai ennek a koncertnek a szervezésében?

– A Swans zenekart 2017-ben és idén is a menedzserükön keresztül foglaltam, valamint az üzleti partnerem, Todd Cote segítségével a Leafy Green ügynökségből (Slim Cessna's Auto Club, Munly & The Lupercalians, Mudhoney, Kid Congo & The Pink Monkey Birds, Swans). A legutóbbi alkalommal könnyű volt, mert már vendégül láthattuk a Mudhoney zenekarral, és ő is nagyon elégedett volt azzal, ahogy Szerbiában sikerültek a dolgok. Hiszem, hogy most is ugyanilyen lesz, talán még jobb. A zenekar korábbi tapasztalatai mindenképpen pozitívak voltak, és ez valószínűleg az egyik oka annak, hogy most ismét eljönnek.

Milyen emlékei vannak a 2017-es Swans koncertről Belgrádban, és mit vár a november 7-i koncerttől?

– Az a koncert több szempontból emlékezetes volt. Először is, 30 év kellett ahhoz, hogy a Swans újra színpadra lépjen Belgrádban. 1987-ben 150 ember előtt játszottak az SKC-ban, 2017-ben pedig több mint 500 ember előtt a belgrádi Ifjúsági Házban, azaz Dom omladinében. Azóta a Swans számos változáson ment keresztül, feloszlottak, majd újra összeálltak, és a zenekar tagjai is cserélődtek. Az előző koncert már önmagában is komoly kihívás volt a számomra, mint promóternek. Hasonló lesz a következő is. Az előző alkalommal speciális hangosítást és hallásvédelmet kellett biztosítanunk minden látogatónak, így füldugókat osztottunk a belépőknél. Most erre nincs szükség. A koncert hosszú lesz, több mint 2 órás, és természetesen hangos, de nem olyan hangos, mint hat évvel ezelőtt. A november 7-i eseményt Norman Westberg nyitja meg koncertjével, aki egyike a Swans ikonikus tagjainak, hosszú ideig a zenekar gitárosa volt, de jelenleg nem tagja a zenekarnak.

Képgaléria: