Jó napot. Kezdjük a legfontosabbal.

Érezzük ugye a történelmet alakulni a szemünk előtt?

Jelen, utolsó pillanatban érkező beharangozó megírásának máris egyik pozitív hozadéka volt és van, látható és érezhető, …, nevezetesen, a cikk említi Újvidéket (Novi Sad, Neusatz, Neoplanta), illetve fontosabb elemként akár, népszerűsíti Mokrint és annak magyar nevét is, ismételjük artikulálva, Homokrév, /szünet/, Homokrév, …. Ho-mok-rév!

Majd ezt is Láj-báhh, Láj-báhh, Homokréven, Laibach Homokréven!

Hol?

Mokrinban, Mokrinban…

Ja, értem, …., nem értem, hol?

Mok-rin-ban!

Jézus Máriám! Mit keresnek ott?  

Hát ez az…! Megszervezték…

De, de… Forog velem a világ.

Tudom, tudom, engedd ki, örülj, örülhetsz… Szabad. És kiáltsd: Bánát él!

De hol férnek el?

Hát kint, tágas ott minden. Messze a gumigyár.

De mi lesz az ottani túzokokkal (Otis tarda, velika droplja)?

Ne aggódj, nem bántják őket. Ez kultúra, Hochkultur. A Hochkultur kedves.

OK, mit mond a Google? Türelmetlen vagyok.

Hallom már a dalokat, Life is Life, Eat Liver, Eurovision, We Are Millions and Millions Are One!
A Google azt mondja, hogy jönnek.

Jegyeket a Gigstix oldalán találsz.

Miért jönnek? Mit üzennek nekünk ezek az elvetemültek?

Mit, mit? Hát, hogy Love is Still Alive és hogy a túlélés motorja a szeretet!

Militarista szeretet? Autokráciák és diktatúrák, népét símogató elnökök?

Rád bízom, költői szabadság.

Szeretni szabad, lehet és kell.

Love is love.

November 28-án Újvidéken a Szerb Nemzeti Színházban szerethetjük egymást és november 29-én nem máskor, mint szüleink elgyászolhatatlan államának, és a Laibach bölcsőjének, a JSZSZK-nak jeles állami ünnepén, a köztársaság napján, és nem máshol, mint Homokréven (=Mokrinban), a szabad ég alatt, a turné utolsó állomásán!

Ezzel érkeznek.

A túlélés motorja a szeretet! Ezt is majd játsszák!

Az egyik legjobb daluk, az egyik legjobb, de élőben mellőzött lemezükről, a Spectre-ről

Képgaléria: