A Palicsi Színjátszó Grund 2014 óta működik, és egyre több sikert tudhat maga mögött. Eddig nyolc előadásuk került a nézők elé, ötször jutottak ki a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó döntőjére, mint a legjobb vajdasági gyermekszínjátszó csapat. A Kreón és a Tiszta szívvel című előadásuk Bambach Róbert-díjjal tért haza a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójáról. A Grund vezetője Kalmár Zsuzsa, akinek korábban Arnold Ildikó volt a segítője, jelenleg pedig Magyar Zsófia a jobb keze a kicsiknél, a nagyoknál pedig Mezei Zoltán. A Grundnak három csoportja van, a kicsik (7-12 év) tizenheten vannak, a nagyok (13-18 év) tizenöten, míg a felnőttek öten. Megkérdeztük a legrégebbi tagokat, hogy miért csatlakoztak anno a Grundhoz, melyik előadás és szerep a kedvencünk, és hogy színészként látják-e magukat a jövőben.

Mezei Sára Csenge: Azt hiszem harmadikos voltam, édesanyám indította először a palicsi suliban a Grundot én csak kipróbáltam. Még mindig próbálom. Önbizalmat, sok játékot, örömöt adott nekem, segített megérteni a világot és az embereket. A kedvenc előadásom a Kreón volt, amit a tavalyi évadban játszottunk utoljára, azt a szerepet élveztem a legjobban, mert egy előadáson belül több karaktert lehetett játszani, és nagyon élvezetes volt. Eddig sosem gondoltam magamra színészként, de az utóbbi időben nagyon is. A Valahol Európában című előadásban fiúszerepet játszottam. Az elején nehezebb volt és tartottam tőle, de elég gyorsan kiderül az előadásban, hogy a karakterem valójában nem fiú. Mindig néztem próba közben, hogy a fiúk, hogy ülnek, állnak, sétálnak és megpróbáltam leutánozni őket. Szerintem azért jó egy színjátszó csoport tagja lenni, mert rengeteg dolgot tud adni, önismeretet, komfortot a saját bőrödben, olyan dolgokat tudsz kipróbálni, amiket addig nem tapasztaltál és egy nagy kaland minden előadás.

Kuktin Roland: Kilenc éves voltam, harmadikos, amikor a Grund tagja lettem. Anyukám mondta, hogy van egy ilyen lehetőség, és úgy gondoltam, kipróbálom, mert szeretek más emberek bőrébe bújni. Nagyon sok mindent kaptam, főleg, hogy a személyiségem kialakulásában is nagy szerepe volt. Megismerhettem és átélhettem különböző karakterek érzéseit, és megtapasztalhattam, hogy milyen jónak, rossznak lenni. A kedvenc előadásom a Kreón volt, szerintem nagyon jól sikerült, érdemes volt annyi időt beleölni. Sokáig terveztem, hogy majd színész lesz belőlem, de ma már rájöttem, hogy a színészet nekem inkább egy nagyszerű hobbi.

Süge Réka: Hét éve csatlakoztam a Grundhoz, érdekelt ez a világ meg a játék. Szüleim és az iskolám sokszor vittek színházba és megtetszett. Illetve sokan jártak az osztályból színjátszóra, így én is ki szerettem volna próbálni a társaság miatt. Számtalan dolgot adott nekem a Grund, annyi helyet láttam, színpadon felléptem, barátokat és tapasztalatot szereztem, szituációkba, szerepekbe kerültem amiket színjátszás nélkül nem is élhettem volna meg soha. Rendkívül gazdagít a csoport, a Grund nélkül ennyi információt ma nem tudnék József Attiláról, a görög mitológiáról vagy a magyar musical világáról. Emellett a szakmabeli emberek miatt pedig temérdek fontos gyakorlati képzésben is részesültem, a beszédtechnika, ritmika, színpadi mozgás, dinamika területén, valamint az esztétika felismerésben a színpadon. Élvezet volt számomra próbáról próbára járni a rendezők kreativitása, ambíciója, felénk irányuló végtelen szeretete és profizmusa miatt. Sokat segített a szorongásomon is, mindig mondták, hogy amint felteszem a lábam a színpadra, az már ott nem a Süge Réka, ő ott már nem fél, így a mindennapokban is néha beleképzelem magam valaki olyan szerepébe, aki más, mer beszélni és bátor. Nem tudom, ezen az utamon hol tartanék most a Grund nélkül. A kedvenc előadásom és benne szerepem a Kreón volt, ott játszottam a hellén szellemek egyikét, akiket Erinnüszöknek hívtunk és Antigonét egyszerre. Az Erinnüszök sokat ironizáltak, lazák voltak, de mégis ijesztőek, szigorúak egy időben. Szerettem Antigonéként is reszketni, megbolondulni. Kreónban lehetett az ember nagyon fura és bizarr, ez megtetszett. Durva fekete sminket kaptunk és kivágott kosztümöt, ami szintén izgalmas volt a számomra. A Kreón egy nagyon dinamikus előadás, minimális díszlettel. Imádtam minden jelenetét végigélni és az előkészületeket is! Sok helyre vitt minket a darab, mindegyik előadás más miatt volt jó. Akármikor újrajátszanám a Grunddal, nagyon feltölt. Szeretnék egyszer színész lenni vagy valahogy a színház körül foglalkozni.

Arnold Zsófia: A Grundhoz 2015-ben 11 évesen csatlakoztam, ekkor voltam ötödik osztályos. Már negyedikes koromban elég sok osztálytársam volt tagja a Grundnak, és folyamatosan erről beszélgettek az iskolában, mentek a próbákra, és láttam, hogy iszonyatosan jól érzik magukat. Ennek hatására meg is néztem az egyik előadásukat, ami nagyon meghatározó volt a számomra, és megbizonyosodtam arról, hogy nemcsak mondják, hogy jól érzik magukat, hanem ez valóban így van. El is határoztam, hogy ötödik osztálytól én is tagja leszek a csapatnak. A Kreón avagy ellenében a szélnek volt a kedvenc előadásom, amiben Erinnüszt játszottam. Elmondhatatlanul tetszett az egész előadás koncepciója, amit Mezei Zoltán rendezett. Nagyon tetszett, hogy nem volt sok díszlet, nem volt sok kellék, összesen hét sámlink volt, amiket egymásra tudtunk pakolni, szétszedni, széknek, trónnak, sziklának is tudtuk őket használni, és csak a képzeletünk szabott határt az egésznek. Rendkívül élveztem az alkotói munkát, hogy szabadon csinálhattunk bármit. Az egy külön izgalom volt, hogy ez volt az első olyan szerepem, ahol nem embert kellett játszanom, hanem egy misztikus lényt, és érdekes volt a megformálása. A mai napig nagyon szeretem visszanézegetni az előadás fotóit, és a próbafolyamat alatt készült videófelvételeket. Nem tudom, hogy ekkora élményt tud-e majd bármi nyújtani a jövőben. Sajnos nem tudom felsorolni, hogy mennyi mindent adott nekem a Palicsi Színjátszó Grund, mert abból könyvet lehetne írni, de kiemelném a közösséghez való tartozást, élethez szükséges tapasztalatokat, memóriafejlesztést, kreativitást, valamint önmagam elfogadását is itt tanultam meg. Úgy gondolom, hogy ez egy roppant jó hobbi azoknak, akik azt hiszik, hogy ismerik magukat, mert a munkafolyamatok során döbbentünk rá arra, hogy mennyi színe van egy embernek. Rájöttem, hogy saját magamnak vagyok a legjobb barátnője. A légzésgyakorlatok a színházon kívül is hasznosnak bizonyultak, például egy idegeskedős latin dolgozat előtt meg tudtam magam nyugtatni vele, viszont akkor is tudom kamatoztatni ezt a tudást, ha fel szeretném magam pörgetni. Rengeteg pozitív élményt kaptam a Palicsi Színjátszó Grundtól, mégis úgy gondolom, hogy mindezek közül a közösséghez tartozás a legfontosabb és a legjobb. A Grund hatására vagyok jelenleg az újvidéki Színművészeti Akadémia színészpalántája. Úgy érzem, hogy ennek köszönhetően sokkal könnyebb volt a beilleszkedés a mostani osztályomba is, de ki kell emelnem Kalmár Zsuzsát és Mezei Zoltánt, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy én ma olyan lehessek, amilyen vagyok. Bár ezt ők nem tudják, de a 10-es tanteremben a képük minden nap rám mosolyog és azzal kezdem a napot, hogy rájuk nézek. Kitartásra ösztönöznek, és ez nagyon sokat jelent nekem.

Képgaléria: