Előző írásomban, a Yesterday című filmben az Onsenek kapcsán említettem, hogy tetovált emberek nem léphetnek be a fürdőkbe… De vajon mi ez a nagy ellenszenv a tetoválásokkal szemben, illetve miért néznek görbe szemmel azokra, akiknek van?

Hogy választ találjunk erre a kérdésre, egészen az Edo-korszakig, azaz a 17. századig kell visszanyúlnunk – azokban az időkben a népességnövekedés miatt kezdték el tetoválással megjelölni a bűnözőket, legtöbbször a homlokukra került a tetoválás megszégyenítés céljából. A jakuza, a világ egyik legrégebbi bűnszervezete, amely a felkelő nap országában jött létre a 17. század elején. Az Edo-korban, a feudális anarchia és a polgárháborúk korában, sok szamuráj vált csavargóvá, így ők voltak az elsők, akik bűnbandákat hoztak létre, amelyek mára az alvilág uraivá váltak. A bűnszervezeti tagok legismertebb védjegye a teljes testet borító tetoválás. Gyakran klánjuk címerét is magukra varratják, a klán iránti hosszú távú lojalitás kifejezéseként. Ezért tartja magát még az a nézet a modern Japánban is, hogy akin tetoválás van az yakuza, tehát gengszter.

Párezer évvel ezelőtt az alacsonyabb társadalmi státuszú csoportok, a bűnbandák mellett, például a munkások és a parasztok között is nagy népszerűségnek örvendett a tetoválás. Érdekesség az is, hogy azok a nénik, akiknek annyira nagy volt a szívük, hogy egyszerre több férfi is elfért benne, magukra tetováltatták az állandó kuncsaftjaik nevét, elköteleződésük jeléül. Az 1800-as évek közepén az uralkodók egy időre megtiltották az akkorra már nagyon közkedvelt tetoválást, mert attól féltek, hogy ez tönkreteheti a nyugati világgal frissen kialakított kapcsolatukat, rossz fényt vethet rájuk ez a primitívnek és barbárnak értelmezhető szokás. A hagyományos tetoválást, az irezumit végül betiltották, bár a tetováló mesterek továbbra is legálisan dolgozhattak a Japánba látogató külföldieken. A tiltást végül csak 1948-ban oldották fel. A régi, hagyományos japán tetoválás bambuszpálca (és egy jó adag fájdalom) segítségével készült: a pálca végén egy köteg tű helyezkedett el, és ezek segítségével vitték fel a festéket a bőr alá.

Maga a japán tetoválás egy komplett történetet mesél el, mely igen mély témájú, eszmei értéke pedig szinte felbecsülhetetlen a viselője számára. Eredete a régmúltra nyúlik vissza. Kr.e. 300-tól Kr.u. 300-ig a tetoválások még szó szerint spirituális jelentést hordoztak, s csak később fonódtak össze a jakuzák nevével. A japán stílusú tetoválásokat könnyű megkülönböztetni minden más stílustól, mert különleges, eredeti technikával készülnek. Talán a legismertebb művészeti forma az Ukiyo-e, amely lefordítva annyit tesz: a lebegő világ képei. Neo japán tetoválásnak nevezzük, azokat a mintákat, melyeknél a tetováló művész keveri a hagyományos orientál stílus elemeit a neo tradícionális elemekkel. Ez manapság elég kedvelt ábrázolási forma, amellyel teljesen új külsőt teremtenek ennek a régmúltú stílusnak.

A különböző minták jelentései a japán tetoválás világában:

Ponty: az erő és a kitartás szimbóluma.

Sárkány: a boldogság, a víz és a bölcsesség szimbóluma.

Kígyó: természetfeletti lény, aki megvéd a balszerencsétől és a betegségektől.

Teknős: a hosszú élet és a bölcsesség szimbólumaként viselik.

Cseresznyevirág: talán a leghíresebb minta. A mulandóságot jelképezi, ugyanakkor arra is utal, hogy a gyors elmúlás miatt minden szépséget meg kell látni, és minden boldogságot meg kell élni.

Krizantém: császári jelkép, mely a hosszú életet és az elmúlást egyszerre szimbolizálja.

A modern Japán azon kevés államok egyike, ahol a tetoválások témája jelenleg tabu. Ennek oka az, hogy a tetoválás hosszú ideig a japán maffiakörök privilégiuma volt. Mindennek ellenére a japán tetoválóművészek továbbra is végzik munkájukat, nemzedékről nemzedékre továbbadva készségeiket és tudásukat.

A nap zenéje:

YOASOBI: Racing Into The Night / Yoru Ni Kakeru

A nap szava:

Irezumi – Jelentése: tinta beillesztése. Ez a tetoválás szó leggyakoribb japán megfelelője.

Képgaléria: