A digitális kommunikáció előnyei és veszélyei

Amióta az internet egyre nagyobb teret kap az életünkben, sűrűn hallunk olyan hangokat, amelyek azt hangoztatják, hogy az internet és a digitális kommunikáció elkorcsosítja a fiatalokat. Kicsit ennek szeretnék utána járni, és hogy milyen negatív és pozitív hatásai vannak a digitális kommunikációnak.

Ha csak a kommunikáció azon formájára gondolunk, hogy írunk/felhívunk valakit az interneten keresztül, akkor is rengeteg pozitív és negatív hatást lehet felsorolni, az írás későbbi részében azonban kiterjeszteném a fogalmat.

Természetesen pozitív az, hogy egy pillanat alatt tudok írni bárkinek, megoszthatom a fél pillanattal korábban történt dolgokat, és azonnali reakciót kaphatok rá, ha mélyen belegondolunk azonban, valamit elvesz a pillanat átéléséből az, hogy rögtön arra gondolok, hogy hú, más mit fog erre mondani?

Azzal, hogy a világhálón keresztül a hozzánk közelebb álló személyeket azonnal értesítjük az életünkben történt dolgokról, tulajdonképpen nincs miről beszélgetni, amikor élőben tálalkozunk.

– Képzeld, megszületett a gyermekem, Dávidnak hívják.

– Tudom, írtad.

– Ömm, rendben, de azt nem tudod, hogy milyen szép ajándékot hoztak neki a nagyszülei, vagy hogy a feleségem hogyan érezte magát.

– De, azt is tudom, kiposztoltad az oldaladra.

Aztán ülünk egymással szemben mint két ember, aki nem is ismeri egymást, és azon gondolkodunk, hogy akkor tulajdonképpen miért is találkoztunk.

Viszont mint mindennek, ennek is megvan az ellenpólusa, hiszen az interneten lévő információk miatt, amiket egyetlen kattintással elérünk, rengeteg dologról lehet véleményünk, és ezeket meg tudjuk osztani mindenkivel.

Igaz, ez nem minden esetben jó, hiszen a Dunning–Kruger-hatás az internet megjelenése óta egyre inkább észrevehető, és érzékelhető a mindennapokban, és most tennék is egy átkötést, méghozzá úgy, hogy a digitális kommunikációt kiterjeszteném a posztolásainkra is, illetve mindenre, amit megosztunk saját magunkról az interneten keresztül, hiszen ez is egyfajta kommunikáció, amit mutatunk kifelé akkor, amikor valaki a nevünkre keres, és átböngészi az életünket.

A posztjainkból pillanatok alatt kiderülhet, hogy tulajdonképpen mennyire ostobák is vagyunk, hiszen azzal, hogy elolvastunk két cikket, illetve egy Wikipedia-oldalt, azt hisszük, nagyon mély tudással rendelkezünk egy adott témában, és ha már megvan a lehetőség, szeretnénk ezt a világ tudtára is adni.

Az internet a képek megosztása szempontjából is veszélyes, hiszen sosem tudhatjuk, hogy az általunk megosztott képeket ki fogja látni, esetleg mit szeretne velük kezdeni.

A mai világban a mesterséges intelligencia használatával valaki egy rólunk készült kép alapján egy pornográf tartalmú videót is készíthet, és valódi videóként is megoszthatja.

Arról nem is beszélve, hogy akármit csinálunk minden, amit kiteszünk, visszakereshető lesz. Van is erre egy tökéletes mondás; „Ami egyszer felkerült az internetre, az örökké ott is marad”.

Ez azt hozza magával, hogy a gyermekkori és tinédzserkori ostobaságokat később, amikor felnőtt munkavállalók leszünk, felhántorgathatják, és ezzel hátrányt szenvedhetünk a munka elnyerésével kapcsolatban.

Mindig meg kell gondolnunk, hogy mit osztunk meg, és gondolnunk kell a jövőnkre, és törekednünk arra, hogy kifogásolhatatlan digitális lábnyomunk legyen az interneten.

A digitális kommunikációnknak van még egy nagyon fontos témája, amiről érdemes szót ejteni, ez pedig az adataink biztonsága.

Hiú ábránd azt hinni, hogy amit egyszer leírunk, és ha nem osztjuk meg valakivel, akkor azt csak mi látjuk.

Minden egyes alkalommal, amikor belépünk egy oldalra, megszokásból elfogadjuk a cookiekat, amik elmentenek minden billentyű lenyomást, amelyet elkövetünk azon az oldalon.

Természetesen egy átlagos emberről szóló információk csak a célzott hirdetések szempontjából fontosak, véleményem szerint azonban ez is egy erkölcsileg megkérdőjelezhető része a marketingnek, hiszen ha ezt az esszét most a legdrágább eladott hangszerekről írnám, valószínűsíthető hogy az elkövetkező napokban a hirdetések nagyobb része hangszerekről szóló reklám lenne.

Miután beszéltünk a digitális kommunikáció veszélyeiről, szeretnék kitérni a személyes dolgaimra is, hogy milyen színtereken zajlik a digiális kommunikációm, illetve hogy milyen intézkedésekkel próbálom megvédeni a személyes adataimat.

Természetesen az üzenetküldő alkalmazásokat naponta használom, enélkül a jelenlegi világ elképzelhetetlen lenne, a saját adatlapjaimon azonban igyekszem tudatos lenni.

Folyamatosan VPN-t használok, ami segít abban, hogy a böngészéseim alatt, ha valaki szeretné lenyomozni hollétemet, olyan akadályokba ütközzön, hogy a VPN miatt azt fogja látni, hogy például egy ausztráliai kisvárosból böngészek.

Minden fontosabb dolgot inkább személyes találkozás alkalmával mesélek el, inkább rendezek egy élő találkozót egy személlyel, mint hogy regényeket megosztva írjam le a fontos dolgokat.

Olyan böngészőkiegészítőket használok, amelyek blokkolják a személyre szabott hirdetések megjelenését, ezzel is védve magam az adataimon való nyerészkedéstől, amit a cégek előszeretettel használnak.

Fontos megemlíteni, hogy az előbb említett cookiekat nem kötelező elfogadni, és rengeteg oldal zökkenőmentesen működik anélkül is, hogy beleegyeznénk az adataink gyorsítótárba való mentésébe.

Képeket nemigen osztok meg magamról, nem osztok meg történeteket sem, tulajdonképpen, aki a nevemre keres a világhálón, a volt iskoláim által megosztott versenyeredményekről szóló írásokat talál, illetve a saját magam által írt cikkeket.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy a sok negatív után egy pozitív dolgot is említsek. Az internetnek köszönhetően sok olyan fiatal, feltörekvő író publikálhat, aki az internet előtti időkben nem kapott volna platformot, most viszont megoszthatja az emberekkel a gondolatait, és így pénz nélkül, csupán a tehetségével feltörhet. Azonban nem csak a publikációk szempontjából jött jól a digitális kommunikáció létrejötte, hisz rengeteg munkakörben, amelyek esetében eddig elképzelhetetlen volt az, hogy személyes kontaktus nélkül működjenek, most ez így is sikerülhet, például a személyi edző esetében, akivel az interneten keresztül folyamatosan kapcsolatban lehetünk, küldhetünk neki képet a testünk változásáról, a diétával kapcsolatos érzéseinkről, vagy éppen az elveszett motivációnkat húzhatja fel.

Még egy ilyen példa, ami talán még fontosabb mint az előző, az a pszichológusok jelenléte, hisz személyesen ismerek kortársakat, akiket egy-egy nehezebb időszakból az online pszichológusa húzta ki.

Úgy érzem, hogy a digitális kommunikációnak annyi része, és színtere van, hogy azt egy írásban lehetetlen meghatározni, és valóban nehéz eldönteni, hogy a digitális kommunikáció térnyerése összességében pozitív, vagy negatív hatással lett a mindennapjainkra.