Majo no Takkyuubin

Kiki’s Delivery Service – Kiki – A boszorkányfutár

Rendező: Hayao Miyazaki

Megjelenés: 1989., japán fantasy, kaland, dráma, animációs film

Stúdió: Studio Ghibli

A történet főszereplője, Kiki egy 13 éves kis boszorkány, aki szerető családban nevelkedett. Varázslásra az anyukája tanította, az apja pedig egy egyszerű ember – mondhatjuk úgyis: mugli. A lány éppen egy nagy útra készül, ugyanis a boszorkányok körében hagyomány, hogy ennyi idősen egy évre elutaznak otthonról gyakorlatra, hogy mielőtt tovább folytathatnák tanulmányaikat, elmélyítsék tudásukat a mágiában. Kiki és társa, a cserfes fekete cica, Jiji (Dzsidzsi) is útra kel egy teliholdas éjszakán. Végül egy tengerparti nagyvárosban állnak meg, ahol Kiki lesz a helyi boszorkány, aki kihasználva adottságait, futárszolgálatot indít.

A FEKETE MACSKÁK

Kiki boszorkányként való ábrázolását tekintve elmondható, a klasszikus mesékre jellemző elemek is megjelennek az animációs filmben: a fiatal boszorkány seprűnyélen repül, fekete ruhája van, illetve egy fekete macska a társa. A japán kultúrában a fekete szőrű macskáknak nem negatív, hanem pozitív konnotációja van. A felkelő nap országában a fekete macskákat nemcsak szerencsének, hanem a gazdagság bevonzására is alkalmasnak tartják – ez a meglátás tökéletesen helyt áll a történetben is. A fekete puhatalpú jelképezi Kiki éretlen, gyermeki oldalát – az a mozzanat, amikor a kisboszorkány elveszíti varázserejét, és Jiji szavát sem érti azt jelképezi, hogy a lány sikeresen vette a felnőtté válás akadályait.

BOSZORKÁNYSÁG: JAPÁN VS. EURÓPA

Kikiben semmi különleges nincs azon kívül, hogy képes seprűn repülni és beszélgetni tud a fekete macskájával, ráadásul az őt körülvevő, a mi XX. századunkra emlékeztető világban a boszorkányság inkább hat kihalóban lévő hagyománynak, mint félelmetes egzotikumnak. Európában a boszorkányságot archaikus, mágikus mozgalomnak és természetvallásnak titulálták: olyan samanisztikus rendszernek, amely a természet szellemeivel való munkát állítja a középpontba és kiegészül a helyi népi hagyományokkal. A középkor boszorkányai arról is ismertek voltak, hogy gyógynövényekből főzeteket tudtak készíteni, akár állatok gyógyítására is, s hogy fokozni tudták a termékenységet. A Kiki – A boszorkányfutár nyitójelenetében az ifjú boszorka édesanyját látjuk, amint konyhájában serénykedik, főzetet, kencét készít egy néninek. Kiki egyensúlyt mutat a hagyományos és a kortárs közötti minőségek között: betartja a hagyományt, miszerint a boszorkányok fekete ruhát viselnek, de a haját piros masnival díszíti. Más hagyományos módszerekhez is folyamodik, például fatüzelésű kályhával süt az idős hölgynél vagy anyja régi seprűjével repül. Az animációs film során azt tapasztalhatjuk, hogy a városiak részéről jobbára rácsodálkozó és érdeklődést tükröző pillantások kísérik Kiki mozdulatait. Míg Európában a boszorkányság mesterségét perekkel, üldözésekkel és kivégzésekkel igyekeztek visszaszorítani, addig a japán kultúrában a jókai-n (természetfölötti teremtmények gyűjtőfogalma) belül találhatunk példát számos olyan nőre, akik emberi mivoltuk mellett transzcendens erőkkel is rendelkeznek, ezáltal beállnak a különleges teremtmények sorába.

A CSALÁD

Az animációs film elején egy szinte idilli, már-már valóságos családi kép bontakozik ki előttünk, amely magába foglalja a japán erkölcsi, társadalmi, emberi értékek sokaságát. A család a mai napig szilárd építőköve a japán társadalomnak – a gyerekek számára a család érzelmileg hosszú távon teljesen megbízható hátteret jelent. Az anya-gyermek kapcsolat rendkívül szoros, a nők többsége főhivatású édesanya, aki így minden idejét a gyereknevelésnek és a család összetartásának tudja szentelni. A Majo no Takkyuubinban a szemfülesek észrevehetik ezeket az ismérveket.