A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete az idén az Év Pályakezdő Újságírója díjat Szarapka Szabolcsnak, a Pannon RTV operatőrének ítélte oda. Vele beszélgettem a szerelemmunkájáról, vagyis az operatőrködésről.

Hogyan lett belőled operatőr, és mi vonzott benne?

– 2016 októberében, ebéd közben, a rádiót hallgatva lettem figyelmes az állásajánlatra, miszerint a Pannon RTVoperatőrt és vágót keres. Nem gondolkoztam sokáig, átadtam az önéletrajzomat, még aznap visszahívtak, és megbeszéltük az állásinterjú időpontját. Egy hónapos próbaidőre hívtak. Nagyon szerettem volna ezt a munkát, így az előző munkahelyemen rögtön fel is mondtam, hogy minél többet tudjak bent lenni a tévében, és hogy gyorsan megtanuljam az alapokat. A próbaidőszak után a vezetőség elégedett volt, és megkaptam az első szerződésemet. Az operatőr kollégák nagyon segítőkészek voltak, és sokat köszönhetek nekik, mert nagyon sok időt és energiát szántak rám, így úgy érzem, nekik is köszönhetően, gyorsan megtanultam a televíziós operatőri munka követelményeit. Röviden összefoglalva ez volt a kezdet. Hogy mi vonz ebben a munkában, arra próbálok lassan rájönni az évek alatt. Egyrészt nem szeretek sokat egyhelyben lenni. Ez a munka nagyon sokszínű. Folyamatosan terepen vagyunk és nincs két egyforma nap. Ez lehet az egyik ok. Másrészt nehezen viselem az idő múlását. Amikor egy családi videót vagy fotót készítettem/készítek, akkor mindig az van a fejemben, hogy ezt muszáj megörökíteni, hogy emlékezzünk rá 30-40 év múlva is. Harmadsorban elég szűkszavúnak tartanak, és ez tényleg így van. Ebből kifolyólag úgy érzem, hogy a képekkel tudom kimutatni a véleményemet és az érzésemet a világról.

Úgy tudom elképzelni, hogy az operatőr munkája hasonlít a fotóséhoz. Milyen a jó operatőr?

– Igen, sok hasonlóság van a két műfaj között, mindkettő a fénnyel és képekkel dolgozik, csak a mozgóképnél ott van az idő tényező, a mozgás és a hang is. Itt a magam személyében most tévés operatőrként írom, hogy mire kell odafigyelnünk, mivel mi a terepi forgatásokon nem rendelkezünk segédekkel, hangtechnikusokkal. Nekünk kell megteremteni a képet, a fényt, a hangot. Természetesen nagyon fontos egy jó kompozíció, de ahogy Molnár Edvárd kollégámtól tanultam, a hang talán még fontosabb, mert ha a kép nem is a legszerencsésebb, de a hang jó, akkor az még leadható a tévében, de ha a hang rossz minőségű, akkor az az anyag már használhatatlan. Talpraesettnek kell lenni, mert sokszor ismeretlen helyszínekre küldenek minket, ott szembesülünk a tényezőkkel. Csapatban kell gondolkodni. Újságírókkal dolgozunk együtt, a kommunikáció elkerülhetetlen ahhoz, hogy egy jó anyagot készítsünk. Tudni kell, milyen képekre van szüksége az anyag megírásához. Vágó szemmel is nézni kell, hogy legyen elegendő felhasználható felvétel a megírt szövegre és közben figyelni kell a hangra is.

Nemcsak a Pannonban használod a tudásodat, hanem elmerészkedtél a filmig is. Ez miben más és milyen élményeket/érzéseket hozott?

– Igen, viszont a Pannonban ismerkedtem meg a dokumentumfilmes műfajjal is. Ezt már teljesen máshogy kell elképzelni, mint egy híradós forgatást. Nagyobb és szabadabb teret kapunk. Az operatőr itt tudja igazán kamatoztatni a kreativitását és a látásmódját. Persze, itt is fontos a rendező és az operatőr közötti kommunikáció és egyetértés. Ezek a filmek, a valóságba nyújtanak bepillantást, és olyan témákat járnak körül, amelyek szinte mindannyiunkat érintenek. Nemrégiben Lavró Ferenc rendezővel dolgozhattam együtt. A 42/44 a Vajdaságban című dokumentumfilmünk a több 10 ezer életet követelő 1942-es hideg napok és 1944-es partizánterror, illetve a délvidéki hadjárat történéseit dolgozza fel. Nagyon örülök, hogy lehetőséget kaptam ebben a filmben, ugyanis a történelemkönyveink erről nem sokat írnak, így egy kicsit közelebb hozhattuk az embereket a valósághoz. A legutóbbi dokumentumfilmes élményem pedig Siflis Zoltán nevéhez fűződik. Megtiszteltetés volt számomra, hogy együtt dolgozhattam vele A kapus halála című filmen, amely szintén egy történelmi, társadalmi és életrajzi témát boncolgat. Vajdaság a dokumentumfilmezés kincsesládája. Viharos múltja, történelme, híres írói, művészei remek témákat kínálnak. Szeretnék sokat tanulni, fejlődni, hogy további lehetőséget kapjak a hazai rendezőktől.