Ha márt ott voltunk, még ha csak egy kis időre is, igyekeztünk mindent megnézni és megszagolni, mert bármennyire is emberből vagyunk, az állati oldalunknak is, amely időnként értékesebbnek tűnik, mint az emberi, szóval, hogy az állati oldalunknak is legyen valami öröme. És lett, mert ez az az öröm, ami meghajtja a malom nem létező lapátjait. És ha már öröm, akkor koncert, egy-két akkordot sikerült elkapni, egy-két ritmust sikerült megélni, a csípő is megmozdult volna, de ó, az idő…
Szóval ilyen volt, és mindenkinek, magunknak különösen azt kívánjuk, hogy jövőre még ilyenebb legyen, és pláne hogy hosszabb, legalább egy pár órácskával.
Fotók: Benedek Miklós
(Vége)
0 Hozzászólás
Szólj hozzá