Az idén lesz 30 éves az egyik legnépszerűbb magyarországi metál zenekar, a Nevergreen. Ebből az alkalomból és a közelgő nagy szülinapi buli alkalmából Matláry Miklóst, a zenekar billentyűsét faggattuk az együttes történetéről.

A Nevergreen 1994-ben alakult meg, a közbeszéd és a zenetörténelem szerint erre Szegeden került sor. Kérlek, meséld el ennek a körülményeit, hogyan jöhetett létre ez a lehetőség, hogy két vajdasági külföldön alapít zenekart?

– Az együttes hivatalosan valóban Szegeden alakult meg 1994-ben. Az Aragon folytatásának lehet tekinteni, mivel Bob Macurával már Szabadkán 1994 előtt is próbáltunk, miután az Aragont elhagyta Slobodan Kindjić belgrádi énekes. A polgárháború kirobbanásával elég gyorsan hatalmas infláció is beköszöntött, és az ország élhetetlenné vált… Teszem hozzá, 30 év után is csak minimális fejlődés van e téren, főleg a kultúra berkeiben. Macura felesége miskolci, nekem pedig sok ismerősöm volt a Szegedi Nemzeti Színházban, ezért mindketten úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk Magyarországon, egész pontosan Szegeden letelepedni, mint ahogy sok más vajdasági magyar. Én egy idő után a Szegedi Nemzeti Színházban kaptam munkát, mivel előtte a szabadkaiban voltam hangmester a ristići korszakban. Emiatt a Nevergreen megalapítására valóban Szegeden került sor.

Hogyan akadtatok zenésztársakra egy idegen városban?

– Szegeden akkor is pezsgő rockzenei élet volt, és szerencsére most is az van. Nem úgy, mint az ilyen szempontból tönkretett, tönkrement Szabadkán. Szegeden akkor is volt, és most is van igény a rockzenére, ugyanakkor lehetőség is a szerzői együttesek országos befutására. A számos rockfesztivál egyikén figyeltünk fel Dula Sancira, később pedig a legendás szegedi Rock Klubban megtaláltuk az első dobosunkat, Regdon Zsoltot is, és elkezdődtek a próbák.

Előre tudtátok milyen műfajban akartok alkotni?

– Mi nem gondolkoztunk azon, hogy mit is játszunk, ez jött ki belőlünk. Minden bizonnyal az otthoni háborúnak is szerepe volt abban, hogy komorabb zenei és szövegvilág jött létre. A megalakulás után rögtön felvettünk két dalt súlyos, sötét metál stílusban. Ezek a Sötét szív és az azóta kultikussá vált Ámok dalok voltak. Ezeket a szerzeményeket a rockkritikusok és a rocksajtó gothic/power/doom metál műfajba sorolta akkor. Magyarországon ilyen jellegű metál zenét nem játszottak még akkoriban, tehát mi egy új stílust képviseltünk.

1994-ben egy Nevergreen-poszter fogadta a Metal Hammer Hungarica olvasóit. Ezt azzal érdemeltétek ki, hogy másodikak lettetek a Marlboro Rock In 1994 tehetségkutatón. Hogyan készültetek erre az eseményre, és miképp fogadtátok az eredményt?

– Az utolsó utáni pillanatban szereztünk tudomást erről az eseményről. Rekordidő alatt felvettük a két említett dalt Szegeden, majd felutaztam Budapestre és a kazettát bedobtam az akkori Polygram épületének postaládájába. Hétfőn már hívott az ügyvezető igazgató. Gratulált, és mondta, hogy benne vagyunk a versenyben. Ez egy különböző városokban megrendezett, többállomásos tehetségkutató volt, ami nagyszámú közönséget vonzott. A döntőre a budapesti E-Klubban került sor. Mindenki, a közönség is és a rocksajtó is a mi győzelmünket várta, de végül a második helyezést értük el. Az első helyezést a debreceni Necropsia kapta. Voltak aztán mendemondák, hogy a zsűri nem merte a Nevergreennek adni az első helyet, mert két tagnak akkoriban még nem is volt magyar tartózkodási engedélye. Még ennyi idő távlatából sem lehet tudni, mi az igazság. Az eredményhirdetésen, ahol Jeszenszky Zsolt (akkoriban az ATV-n futó Rocktükör riportere – a szerk.) volt a műsorvezető, vele együtt feljött a színpadra az akkori Polygram ügyvezető igazgatója is, és szóvá tette, hogy nem teljesen értenek egyet a zsűri döntésével, ezért, ahogy a Necropsiának, úgy a Nevergreennek is megadja az első helyezésért járó díjat, a nagylemezre szóló szerződést.

Milyen viszonyotok volt a kiadóval és milyenre sikerült az első lemez fogadtatása?

– A Polygram korrekt volt. Szerveztek egy lemezbemutató országos turnét, ami során a Moby Dick zenekarral, amelynek tagjaihoz azóta is barátság fűz, jártuk körbe az országot a bemutatkozó Game Over nagylemezünkkel. Ezzel a kiadvánnyal stílusteremtők lettünk Magyarországon, ahol ilyen zenét korábban senki nem játszott. Súlyosabb hangzásunk, zenénk és szövegeink voltak, mint az átlagos magyar rock/metál zenekaroknak. A szakirodalom az első, igazi magyar gothic/doom lemezként tartja számon. Ezzel a lemezzel a Nevergreen kultikus helyet biztosított magának Magyarországon, és 2004-ig folyamatosan nőtt a népszerűsége.

A Game Over sikerét követően mennyire volt kihívás elkészíteni a második, Az éj szeme című kiadványt? Volt művészeti nyomás a kiadó részéről irányotokban?

– Nem mondhatnám, hogy különösebb nyomás lett volna. Ők még nagyobb sikert reméltek ettől a lemeztől, csak azt felejtették el, hogy nagyobb reklám nélkül ez lehetetlen volt már akkor is. Azóta a helyzet csak fokozódott, manapság akármilyen minőségi zenét írsz, ha nincs mögötted nagy marketing, nem tudsz áttörést elérni. És fordítva: akármilyen átlagos „nyekergős-girosz-mulatósból” a nagy marketing sztárt csinál. Mi anno egy átlagos marketinget kaptunk a Polygramtól, ehhez képest az első két nagylemezünk a rocktörténelem része lett Magyarországon, a rock/metál klasszikusok között emlegetik ezeket a kiadványokat.

Ezt követően mintha megtorpanás következett volna be a zenekar életében. Azt hiszem, akkoriban tűnt fel a Metal Hammer lapjain Bob Macura projektje, a Buddha! formáció. Emiatt kellett többet várni?

– Nem. Inkább a lemezkiadó cseréje miatt. Igazából nem torpantunk meg, hoztuk az átlagos koncert- és fesztiválmennyiséget, de a Polygram akkor már teljesen átállt a külföldi bandákra és a popzene kiadásra. A külföldi zenekarok esetében ingyen jött nekik a reklám Nyugatról, és kisebb befektetéssel nagyobb haszon volt elérhető, a hazai pop meg már akkor is népszerűbb volt, mint a rockzene. Így a Hammer Records, illetve a Hammerworld újság, amely érdeklődött utánunk, és akikkel már akkor baráti viszonyban volt a zenekar, tárgyalásokat kezdett a kiadóval, amik kissé elhúzódtak. Ami a projekteket illeti, Bobnak és nekem is voltak mindig olyan zenei elképzeléseink, amik a Nevergreenbe nem illettek bele. A Buddha!-projekt tehát semmiféle fennakadást nem okozott. És volt tagcserénk is, mert Dula Sanci elment. Az ő helyére ekkor Glaug Iván került, aki az Aragon zenekarban is gitározott, ezért ő volt a logikus választás a következő korszakra.

Véleményem szerint a harmadik, Ámok című lemezzel szilárdult meg a zenekar helyzete. Ezt vajon csak én látom így? Nálatok létezett egy olyan pont amikortól igazán stabilnak éreztétek a zenekar státusát?

– A Nevergreen igazából már a második lemezzel elérte a népszerűségét. A harmadikkal ezt lebetonozta. Az 1990-es évek végén nagyon népszerű volt a zenekar Magyarországon, a Hammerworld magazin közönségszavazásán majd tíz éven át tartotta a harmadik helyet. A Szigeten tíz éven át teltház előtt játszottunk a Hammer-sátorban, ami körülbelül 3000 embert jelent. Valamikor 2000 körül volt ugyanott a leglátogatottabb koncertünk, ami VHS videón meg is van. A közönség nem fért be a sátorba, még a sátor előtt is álltak pár százan. A csúcs viszont a Mindörökké című, élő felvételünk DVD/CD megjelenésének ideje volt.

A magyarországi népszerűségetekhez képest viszont kevésbé voltatok ismertek Szerbiában. Jól gondolom ezt?

– Ez így nem teljesen igaz. Vajdaságban az 1990-es évek vége felé a magyar fiatalok körében igen ismert volt a zenekar, amiben az akkori Metal Hammer Hungaricának, később a Hammerworldnek is nagy szerepe volt. 1996 és 1998 között sikeres koncertjeink voltak Zentán, Topolyán, a 2000-es évektől pedig viszonylag rendszeresen felléptünk az olyan rendezvényeken mint a Nyári Ifjúsági Játékok, Kanizsa Feszt, EXIT fesztivál, de többször adtunk sikeres koncertet az egykori Annuska klubban is Moholon. Volt egy városnapi koncertünk Szabadkán, a főtéren, de akkor már látszott, hogy az ottani magyar fiatalság, akikből a rock-metál közönség összeállt, megfogyatkozott. Erdély a Nevergreen fellegvára volt sokáig. Népszerűbbek voltunk ott, mint sok magyarországi, nálunk populárisabb zenekar, számtalan koncertet játszottunk, Kolozsváron a sportcsarnokban, a különböző fesztiválokon, mint az Erdélyi Székelyföldi Rockmaratonon, ahol visszajáró „sztárként” évekig szerepeltünk. Szintén emlékezetes koncert volt a Marosvásárhelyen megrendezett motorostalálkozó, valamint Félsziget Fesztivál, ahol Iggy Pop előtt léptünk fel, körülbelül 4000 ember előtt. Szerintem Erdélyben továbbra is van egy kultikus státuszunk, kérdés, mikor lesz alkalom ott egy újabb koncertre.

Jól emlékszem, hogy egyidőben próbálkoztatok nyitni a szerb közönség felé is?

– Igen, voltak ilyen törekvések. Ezért felvettük szerbül is a szabadkai K23 stúdióban az Éj szeme lemezt, amelyet a Hammer Records adott ki. Akkoriban Szerbiában a rockzenét már mellőzték a médiában, csak az olyan régi, nagy „dinoszauruszok” kaptak helyet a Slobodan Milošević rezsimet követő demokrata kormányzás alatt, mint a Smak, Van Gogh, Riblja čorba és hasonlók. Így nem volt kiadó, amely komolyan érdeklődött volna egy szerb nyelvű Nevergreen-kiadvány iránt. A rockzenét illető helyzet Szerbiában azóta csak tovább súlyosbodott a legújabb kormányzat alatt.

Tehát ez az egész hiábavaló igyekezet volt?

– Azt nem mondanám. A törekvések nem térültek meg teljes mértékben, ennek ellenére nem bánjuk, mert meg akartuk mindenképp próbálni. Szerintem nem azon múlott, hogy az anyag korszerűtlen lett volna. Igaz, több évvel a magyar kiadás után énekelte fel Bob az Éj szemét szerbül, viszont a hazai aktuális rock-metál zene pár évvel mindig el van maradva világviszonylatban. Ezen a visszamaradottságon nem kell csodálkozni, mivel a szerbiai média teljesen az undergroundba kényszerítette az egykor virágzó jugoszláv-szerb rock zenét. Mi megtettük, amit tehettünk és így van egy szerb nyelvű lemezünk is, amire büszkék lehetünk.

Szerinted miért lehet olyan nehéz betörni, akár nektek, akár más hazai rockzenekaroknak Szerbiában?

– Az új zenekarok nem kapnak lehetőséget, de szerintem az aktuális EU-ellenes politika is közre játszik abban, hogy a fiatalok nem hallgatnak rockzenét, mert nyugati terméknek van bélyegezve. Ennek ellenére volt nekünk egy sikeres koncertünk a szerbajkú közönség előtt Belgrádban a Dom Omladine épületében, angol nyelven. Az biztos, hogy Szerbiában az új rock-metál zenekaroknak lehetetlen igazi áttörést elérni a már fent említett okok miatt. A teljesen tévesen szerb nemzeti zenének beállított értéktelen turbofolk folyik a csapból is, de az igazi értékes eredeti szerb népzene, mint amit a Balkanika, az Iskon, és hasonló zenekarok játszanak, szintén el van hanyagolva az újabb generációs rock/metál együttesekkel együtt. Vannak próbálkozások, mint az Alogia, Downstroy, és vannak különböző szerb online rockmagazinok is mint a Serbian Metal Portal, a nagy öregek közül is páran zenélnek, sikerrel koncerteznek, mint a Divlje Jagode, de nincs már elég tér biztosítva nekik a szerbiai médiában.

Az ezredfordulótól a Petőfi Csarnokban megrendezett Gothica fesztivál szinte a nevetekhez kötődött. Nagy eseménynek számított, amikor a 2003-as fesztiválra buszt szerveztetek Szerbiából. Újvidéktől kezdve Horgosig összegyűltek a fiatalok, hogy elutazzanak egy napra a PeCsába, hogy láthassanak titeket és sok más előadót. Neked maradt valami emléked erről az eseményről?

– A Gothica fesztivál a menedzserünk és barátunk, Hartmann Kristóf ötlete volt. Egyébként nemcsak a PeCsában volt Gothica fesztivál, de ott voltak a legnagyobbak 2002 és 2007 között. Az utolsóra már a régi Barba Negrában került sor, ahol az Amorphis volt a sztárvendég. A peCsás Gothica-bulikhoz nagyon szép emlékek fűznek. Azokon mi voltunk a főzenekar, de már kora délutántól nagyon sok minőségi, sötét hangulatú zenét játszó rock/metál banda lépett fel. Azokban az években világszerte nagyon divatban volt a gothic rock és metál, és mivel a szakmai sajtó a Nevergreent is ehhez a stílushoz kötötte, így mi is kaptunk ebből hátszelet. A 2003-as Gothica fesztiválon vettük fel a Mindörökké koncertlemezt, amely DVD-n is megjelent. Ehhez fűződő történet, hogy ennek a kiadványnak a borítóját egyik barátunk, Havancsák Gyula, Magyarország egyik legjobb grafikusa készítette. A borító érdekessége, hogy az előtérben pontosan ugyanaz a sírkőre borult angyalszobor van, amit később a Nightwish is felhasznált a Once lemeze borítójához. Ahogy említettem, ez a lemez volt a zenekar népszerűségének csúcsa, habár a legnépszerűbb dalunk, a Frozen című Madonna-dal átdolgozása, csak ezután következett. (Folytatjuk)

Képgaléria: