Az Európa Alapítvány Karácsonyi Csillag című irodalmi pályázatának díjazott alkotása

Hideg szél fújta be a téli tájat,

Hólepel borította az erdőt és házat.

A város közepén egy kis harang szólt,

Együtt zengte az estét minden apró szó.

Gyermekek éneke szállt az éjben,

S az utcákon fények táncoltak szépen.

Egy kisfiú állt ott, kabát nélkül, árván,

Álmodott egy meleg, szerető családról talán.

Az emberek látták, de továbbmentek,

Nem vették észre a csillogó könnyeket.

Ám egy kislány megállt, s megfogta kezét,

„Gyere, van hely nálunk, egy tál meleg ételért.”

A szoba kicsi volt, de szívekben tágas,

A szeretet fénye mindenhol láthat.

Az asztalon kenyér, egy meleg tál leves,

A család mosolya vigasz és éden lett.

Az éj lassan múlt, a csillagok ragyogtak,

A kinti fák jégtől csillogva hajoltak.

De bent, ahol meleg volt és a szívek nyíltak,

Megszületett az ünnep, ahol csodák folytak.

Minden gyertya lángja új álmokat ígér,

Fényükben minden harag és bánat elmerül.

Együtt vagyunk most, ez a legszentebb pillanat,

A remény szőtte e csodás karácsonyi szavakat.

Így a város felett felragyogott a csillag,

És a szeretet dalát minden lélek hallja.

Karácsony estéjén mind együtt voltak,

S a remény angyalai csendben daloltak.

A hó ropogott, a világ szebbé lett,

Mert a szeretet győzött, s mindent felélesztett.

Ez a karácsony meséje, melyben együtt éltek,

És a szeretet melegében mindent reméltek.