Grave of the Fireflies – Szentjánosbogarak sírja

Rendező: Takahata Isao

Megjelenés: 1988., japán rajzfilm, háborús dráma

Stúdió: Studio Ghibli

„1945. szeptember 21. Ezen az éjszakán haltam meg.”

1945 nyara. Végéhez közelít a második világháború. A japán hadsereg elveszítette a Csendes-óceáni csatákat, a szövetségesek a Tokiói öblöt és a nagyobb kikötővárosokat bombázzák. Az egyik ilyen szórás során a Kobében élő tizenéves Szeita és négyéves kishúga, Szecukó otthon nélkül marad. A magatehetetlen párost nagynénjük fogadja be, ám egyre terhesebbnek érzi jelenlétüket, és ez végül elváláshoz vezet. Gyermeki gőgtől, kaland- és szabadságvágytól hajtva a két kisember megpróbál egyedül, egy elhagyott vízparti menhelyen boldogulni, miközben körülöttük a térdre kényszerített Japán az utolsókat rúgja.

NOSAKA AKIYUKI

Nosaka 1930-ban született Kamakurában, az egykori császári fővárosban, és hamar elveszítette édesanyját, majd az 1945-ös bombázásokban nevelőszüleit is. Saját élményei ihlették legismertebb művét, a Szentjánosbogarak sírja című regényét, amely egy árván maradt testvérpár sorsát ábrázolja a második világháború végén. Nosaka Akiyuki maga is háborús túlélő, és ő is elveszítette a kishúgát a bombázások után: „Amikor sikerült élelmet szereznem, mindig én ettem először. Csak utána adtam a húgomnak. Aztán ő éhen halt” – mondta az író, amikor arról kérdezték, miért írta meg a könyvet, s miért nem tudott éjszakánként aludni. Az életrajzi ihletésű könyvvel 1967-ben elnyerte az egyik legrangosabb japán irodalmi elismerést, a Naoki-díjat, s a regényből 1988-ban nagyhatású háborús animációs filmet készített a műfaj világhírű rendezője és producere, Takahata Isao.

A METAFORA – SZENTJÁNOSBOGÁR

A japán erdőkben a kora nyári időszakban párjukat kereső, világító szentjánosbogarak milliói lepik el az erdőt. A rajzás során a hímek repülve keresik a fűben, az avarban megbúvó nőstényeket, amiben fajspecifikus fénykibocsátásuk segíti őket. A nőstények, akik képtelenek a repülésre, szintén fényt bocsátanak ki magukból. Ez a mágikus fényvarázs, ami sárga-zöld fények felsejlő kavalkádja néhány ezredmásodpercig álomszerűvé varázsolja az erdőket, a szentélyeket. A felháborodás helyett költészetet látunk, ahol az amerikai gépekről ledobott robbanóbombák éjszakai képe az elhagyott bunkert benépesítő szentjánosbogarak táncára rímel – ahogy a pusztítás, a pusztulás és a szépség egyesül egy mindenről lemondó gesztusban.

Miközben a kislány sírt ás a korán kihunyó szentjánosbogaraknak, elmondja, hogy sír minden halottnak kell.

A PACIFISTA JAPÁN

A háború az élettel ellentétes dolog, megöli a testet, a lelket.

A Szentjánosbogarak sírja nem hibáztat senkit, és nem ítélkezik: sem az amerikaiak, sem a túlélésért küzdő, önző japán felnőttek nem hibásak. A film nem keres felelősöket. Egy történetet, egy történelmi szituációt mutat be, amelynek logikájából az a kérlelhetetlen tény fakad, hogy a gyengék elpusztulnak. A háborús dráma bővelkedik olyan mozzanatokkal, amelyek szó nélkül hagyják az embert: amikor az ötéves kislány férgeket eszik és rizsgombócot készít sárból a bátyjának; amikor Szeita saját kezűleg égeti el a húga testét egy máglyán. A második világháború után, 1947-ben elfogadott pacifista alkotmánya megtiltja, hogy Japán hadsereget tartson fenn.

A NAP ZENÉJE:

Michio Mamiya: Setsuko And Seita 

A NAP SZAVA:

Ichigo – jelentése: eper

Képgaléria: