Az egyik magyarországi portálon, ha jól emlékszem, a Telexen olvastam egy interjút a Descendents zenekar énekesével, Milo Aukermannel. A banda zenéje nem volt teljesen ismeretlen számomra, olykor-olykor szembejön, szembejött velem egy-egy számuk, sőt néha magam is rákerestem a zenéjükre, főleg az Everything Sux című slágerükre. Viszont a zenekar történetéről, a hátteréről semmit sem tudtam, így az említett cikkből sok mindent megtudtam, ami még vonzóbbá tette számomra a ma már retrónak, vagy éppen klasszikusnak tekinthető punkzenekart és zenéjét. Már az írás címe is megfogott – Mi más lehetne annál punkabb, mint hogy megtestesítesz mindent, ami nem menő? – utalva arra, hogy az énekes, és úgy az egész banda nem úgy néz/nézett ki, mint az a tipikus katalógusba illő punk, vagy punkzenekar, sőt Milo jó tanuló volt, szemüveges, ami abban az időben, valamikor a hetvenes évek közepén nagyon nem volt menő, a strébereket lenézték, kiközösítették, mint ahogy azt a tipikus amerikai filmekben is láthattuk. Vagyis a stréberek is lehettek punkok, mégpedig úgy, hogy egyszerűen nem olyanok voltak, mint a többiek, önmaguk voltak. Nem pusztították magukat, nem romboltak, nem botránkoztattak meg, csak szerettek zenélni, és azt csinálták, ami nekik tetszett, kényelmes, kézre áll, és nem törődtek a reakciókkal, az előírásokkal, az elvárásokkal – és ettől punkok. Milo Aukerman molekuláris biológusként diplomázott és tevékenykedett, a tanulmányai és a munkája miatt többször is hosszabb ideig szüneteltette punkénekesi karrierjét, viszont ma már tisztán a zenének él, koncertezik hatvan év felett is, és március 26-án Budapesten is fellépnek, a szintén legendás Circle Jerks zenekarral.

Milo életrajza is arra mutat rá, hogy megéri azzal foglalkozni, ami érdekel bennünket, amit szeretünk, és tényleg nem kell figyelembe venni az elvárásokat, bátran szembe mehetünk a megszokott dolgokkal, nem kell mindig menőnek lennünk, nem kell, hogy mindenki szeressen bennünket, nem kell reagálni a külső dolgokra, csak menni kell előre, amerre a szívünk, eszünk visz, ahol jól érezzük magunkat, ahol önmagunk lehetünk, ahol megtalálhatjuk magunkat. Tudom, ez most úgy hangzott, mint valami motivációs beszéd, ami akár egy női magazinban, vagy éppen valami reklámban is helyet kaphatott volna, de ettől eltekintve, a közhelyekben az a jó, hogy igazak, és nem lehet velük mellélőni. Punknak lenni meg azért jó, mert még a mellélövés is belefér, sőt minden, a jó zenék is, legyenek azok ma már retrók, vagy klasszikusok, vagy mondjuk inkább úgy, örökzöldek, vagy sohazöldek, vagy amilyenek lenni akarnak.

Végezetül néhány érdekesség.

– A Descendents zenekar első lemezének címe: Milo goes to College, vagyis Milo egyetemre megy, ami már utal arra, hogy bizony az énekes nemcsak zenél, hanem tanul is. Botrány!

– A banda logójában szereplő arc az énekest ábrázolja, szemüveges, jellegtelen hajkorona, ing, nyakkendő, igazi lúzer, így akarták kifigurázni, azután voilà egy évtizedeket átívelő zenei karriert testesít meg. Szintén botrány!

– És végül a punkok és a tudomány. Milo Aukermann mellett is találunk tudományos munkát végző punkokat. Greg Griffin, a Bad Religion, a szintén legendás punkzenekar énekese zoológiából doktorált, míg Dexter Holland (már a neve is milyen) az ismert punkbanda, a The Offspring énekese molekuláris biológiából doktorált. Szintén botrány!

Képgaléria: