: A kép forrása: www.law.uwa.edu.au
A kép forrása: www.law.uwa.edu.au

Jogi Kar, te drága!

: A kép forrása: www.law.uwa.edu.au
A kép forrása: www.law.uwa.edu.au

DAY 58: KPP

Szinte gratuláltam a professzornőnek. Az első héten engem sem érdekelt több az alapvető információknál. Vettem a fáradságot, hogy végigüljem az első órát, de csak az első órát, és felírjam a könyv címét, szerzőjét, a prof nevét. Több már nem érdekelt különösebben. Nem én voltam az egyetlen, akinek első héten még nem jött meg a munkakedve.

Azon a csütörtöki napon is csak az első órára akartam bemenni, és készen álltam arra, hogy az első adandó alkalommal lelépjek. Aztán a professzornő beszélni kezdett, és olyan érdekes volt, hogy végighallgattam mind a három órát. Ezért akartam neki gratulálni.

Nemcsak, hogy ottmaradtam, de az előadás minden egyes pillanatát élveztem. Tekintetem követte a professzornőt, és igyekeztem inni tudásának azt a részét, amit akkor megosztott velünk. Már nem attól rettegtem, hogy úristen, itt beszélni kell, meg csoportmunka és debütálás, meg hogy vita vár rám, hanem részt is akartam venni mindenben.

Kilencven perc alatt sok mindent megtanul az ember. Ha nem is a tananyagot, de mégiscsak hall valamit, ami végigvezeti az életen, belevésődik az agyába, és mottóvá, illetve motivációvá válnak. Ez alatt a kilencven perc alatt értettem meg, hogy valójában mennyi lehetőség áll előttem. Talán ekkor fogtam fel igazán, hogy mennyire fontos, amit csinálok, hogy itt nincs lehetőség a hibázásra, hiszen a sebészhez hasonlóan emberi életekről döntünk. És annak súlya van. Nem amputálhatunk egy egészséges lábat egy „upsz” kíséretében, mert mindennek megvan a maga következménye. Amilyen döntést hozunk, azzal hajtjuk álomra a fejünket.

 

DAY 59: SZÉLES LÁTÓKÖR

Az ember az egyetemen is megtanul ezt-azt. Valamennyi új adat közül a legfontosabb az, hogy mindent ki kell próbálni. Akármilyen lehetőséget gördít elénk az élet, meg kell ragadni. Ez természetesen azt is jelenti, hogy le kell nyelni egy nagy adag félelmet, esetenként pedig a büszkeséget is.

Meg kell tenni az első lépést. Le kell nyelni az első keserű kommentárt, és akkor megnyílnak előttünk az ajtók. Semmi sincs kőbe vésve, és a csillagokban sincs megírva a jövő. Valójában a tudással építjük az utat. Aki rendszeresen tanul, és képes higgadt maradni, gyorsabban fog haladni, mint az, aki az utolsó pillanatban, nagy nyomás alatt és idegesen próbálja meg elérni célját.

 

DAY 60: NAGY REMÉNYEKKEL A HARMADIK ÉVBEN

Természetesen minden év kecsegtet valami újjal. Új tantárgyak, többnyire új professzorok, új barátok, új esélyek. Végre valami, ami felkelti az ember figyelmét. Kezdem úgy érezni, hogy még csak most fog értelmet nyerni az a rengeteg dolog, amire eddig csak úgy tekintettem, mint a könyvekbe leírt hülyeségre, amit nekem meg kell tanulnom. Elérkezett az a pillanat, amikor végre hallok valami olyat, ami felkelti a figyelmemet, elcsalogat az egyetemre, és le is ragaszt az első székhez.

Azt hiszem, alig vártam, hogy harmadéves legyek. Nemcsak azért, mert az azt jelenti, hogy túl vagyok a felén, hanem azért is, mert mindig mondták, hogy majd csak harmadikban ismerkedem meg igazán a joggal. Lassan kezd kitágulni a látóköröm. Ki hitte volna, hogy egy nap majd én is hálás leszek a professzoraimnak?

Most végre valami történni fog. Nem csak magolásból áll az egész. Itt az embernek ki kell nyitnia a száját, és megismerkedhet bírókkal, ügyvédekkel, fontos jogi eljárásokkal, valamint magával a bíróság épületével. Csak idő kérdése, és mindenki újra beleszeret a jogba, aki hozzám hasonlóan valahol az elmúlt két év során elveszítette a reményt. Ez most olyan lesz, mint a filmekben. És természetesen, a filmek is új értelmet nyernek...

Hétről hétre hullafáradtan sétálok be a terembe, alig pár óra alvás után, elfoglalom az ajtóhoz legközelebbi helyet, és várom, hogy végre halljak valamit. Amint megkezdődik az óra, én egy elvarázsolt világban vagyok. Rendszeresen tanulok az adott tárgyból. Minden alkalommal hallok valami újat, amit nem tudom, hogy mikor fogok majd használni, de abban a pillanatban, amikor hallottam, úgy tűnt, hogy nem kis súlya van a szavaknak.

Csak a disznók nem változtatják a véleményüket – Mussolini. Okos mondás, meg kell hagyni. De most mit is kellene kezdenem ezzel az információval? Minden nap hallok valami efféle okosságot, amit aztán feljegyzek a füzet hátuljába, és éjjel is ezekről álmodom. Számomra ez mind jelent valamit, de én nem mehetek oda valakihez azokkal a szavakkal, hogy figyelj, csak a disznók nem változtatják a véleményüket. Elsősorban azért nem, mert az emberek nagy része olyan, mint a ló. Csak előre, és hajtják a magukét. Izgalmas lesz majd egyszer egy szép napon emberekkel dolgozni...

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szarvas Melinda 
Hátsó oldal: Kokrehel Kitty – Topolya a részletekben lakozik 2017
Gondoljunk szép dolgokra! Volt már úgy, hogy a nagy rohanásban elfeledkeztetek valami fontosról?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Niki
Találkozott Szegeden a tehetség 2016 nyarán, amikor értesítettek arról, hogy szeptembertől a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon ta...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A történelem szerelmese Beszélgetés Német Klaudióval, a jövő kiemelkedő történészével

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Siratófalnál
Melegebb éghajlatra Day 2 in Israel

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.law.uwa.edu.au
Jogi Kar, te drága! DAY 58: KPP

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fényévzáró koncert A Phrenia akusztikus fellépése Karapándzsity Kristóf emlékére

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Elővételes jegyek áprilisig Brutal Assault 2018

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sascha - Az egyedüli állandó tag
Dilisek egy másik világból A KMFDM-mel metál fesztiválról, elektronikus zenéről, Amerikáról és persze a Depeche Mode-ról

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Korhatáros szerelem Interjú Kovács Tamással

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
24 Minden perc számít

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Folyamatos vergődés Interjú Sirmer Zoltánnal, az Újvidéki Színház színészével

0 Hozzászólás | Bővebben +
Bocskay, Zsolt:
Gasztrogerillák, csülökre! Cserna-Szabó András és a gasztrogalaktikus gégepukkasztó

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Babám viszont nem biztos, hogy lehet…” Akarva-akaratlanul, de rendszerint olyan emberekbe botlok, akik méltóak arra, hogy írjak róluk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 47. - 3. 47. rész – Az azték zsálya titka 3. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hidegbajok A karácsonyi és újévi ünnepek közeledtével nemcsak a szeretet és a törődés szintjének növekedését...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
100 éves a Mikulás országa Finnország december hatodikán, Mikulás napján ünnepelte 100 éves függetlenségét.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Belgrade Metal Meeting 2018 Nem csak thrash

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Laibach is fellép Újvidéken a 7526-ik újév várás alkalmából A szlovén zenekar legújabb Also Sprach Zarathustra című színházi darabhoz írt alkotását mutatja b...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Roadburn 2018 Még nem korai

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Veled vagyunk Kristóf – by Oláh Dóri
Jótékonysági koncert A Wemsical Serbia jótékonysági koncertet szervez az Old Tisa Pubban Magyarkanizsán, december 22-é...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Bezzeg Gyula
Aki választ: Béres Márta Béres Márta vagyok. Színész. Egy végtelenül aranyos kislány anyja és egy nagyszerű ember élettársa.

0 Hozzászólás | Bővebben +