:

A történelem szerelmese

:

Beszélgetés Német Klaudióval, a jövő kiemelkedő történészével

Klaudió ómorovicai/bácskossuthfalvi lakos, aki szívén viseli a helybeli történelmet és kulturális történéseket. Középiskolai tanulmányait a topolyai Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Iskolában végezte, közgazdász technikus szakon. Középiskolás korában kezdett a történelem elvetett magja szárba szökkenni, mivel rengeteg díjat és elismerést zsebelt be a TUDOK-on és más versenyeken elért kitűnő eredményeiért. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kar történelmi szakának hallgatója.

Fiatal korod ellenére több tevékenységben is jártas vagy. Ez ideig mivel foglalkoztál?

Kezdetben történelemmel csak a tanulás szintjén foglalkoztam. Több mint tíz évig néptáncoltam – két csoportot is tanítottam, körülbelül három évig, valamint másfél évig csoportvezető is voltam. Sajnos ez a tevékenységem az időhiány miatt megszakadt, de a jövőben ismét szeretnék ezzel foglalkozni. Több mint négy éve végzek helytörténeti és történelmi kutatásokat. Segítettem a topolyai IFIK Rákóczi Szövetségének a létrehozásában, ez javára vált az iskolám diákjainak. Összefoglalva: azért dolgozok folyamatosan, hogy a fiatalságnak könnyebb legyen.

Hogyan kezdődött a kapcsolatod a történelemmel?

Igazából gyerekkorom óta érdekeltek a történelmi dolgok, mivel már akkor nagyon nagy érdeklődéssel hallgattam nagyapám történeteit. Az egész szerelem kezdete az általános iskola ötödik osztályára vezethető vissza, volt ugyanis egy nagyon jó történelemtanárom, a mai napig jó viszonyt ápolok vele, ő ébresztett rá arra, milyen fontos tantárgy a töri, akármennyire nehéz is sok ember számára. Ha jól megfigyeljük, sok dolog ismétlődik a történelemben, csak más csomagolásban – ha az emberek tanulnának a hibákból, akkor ezek a hibák nem ismétlődnének meg újra és újra.

Hogyan jegyzed meg az évszámokat? Létezik rá külön recept?

Igazából nekem nincs receptem, egyszer elolvasom, és megjegyzem őket.

Mesélj a versenyeidről!

Már általános iskolában jártam tanulmányi versenyekre, de akkor még nem voltak sikereim. A versenyzéssel komolyabban a középiskolában kezdtem el foglalkozni. Elsőben az akkori történelemtanárom hívta fel a figyelmem a Kutató Diákok Országos Szövetségére és a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájára (TUDOK). Ennek hatására elkezdtem a kutatást, holott az elsős diákok még nem szoktak TUDOK-ra járni. Mondanom sem kell, az az év a tanulás éve volt. A versenyre Szimin Bosán Magda Az ómorovicai zsidó családok története című munkájával frissítettem a prezentációm, ezenkívül Az utolsó morovicai zsidó élete című életrajzot is hozzákapcsoltam. Helyezést nem értem el, de nagyon sokat tanultam belőle, megtapasztaltam, hogyan kell egy kutatást felépíteni, valamint hogy hogyan kell azt előadni. Abban az évben egy második díj termett a konyhára. A következő évben főleg a kilencvenes évek délszláv háborúi kezdtek el foglalkoztatni. Jobbára a morovicai szálak érdekeltek, 1992. április 6-án éppen ezen a településen a behívottak megtagadják a parancsot – ennek az eseménysorozatnak a történéseit kutattam ki, és ezzel sikerült egy első helyezést elérnem az Országos Konferencián. A következő évben már az 1944-ben elkövetett partizán vérengzések morovicai vonatkozása foglalkoztatott. Ezzel a kutatásommal szintén első díjas lettem. Ez évben írtam meg a Makacs moroviciak című könyvem első részét, az első változata ugyanis esszépályázatra készült – ezzel szintén első díjat nyertem. Ebben az esszében a két munkám zanzásított változatát mutattam be. Gyakorlatilag így alakult ki a Makacs moroviciak ötlete. Ez egy hat fejezetből álló kötet, amelynek részei külön is megállnák a helyüket, de egybeolvasva kapunk egy különleges képet a moroviciakról, méghozzá azt, hogy kiállnak az értékeikért, valamint nem tágítanak a céljaiktól. A könyv kiadása körülményes volt, de ma már ott tartunk, hogy 250–300 darab könyvet eladtunk, ezért most készül a második kiadás. Szlovákiában dr. Wlahoszvky Károly lefordított egy fejezetet szlovák nyelvre, mégpedig azt, amelyben A Noszty fiú esete Tóth Marival című regény körülményeit tártam fel. Úgy fordította le, mint a regény igaz történetét. Ígéretes tehetség díjban is részesültem, valamint 2017-ben három könyvbemutatóm is volt: az első Topolyán (abban a városban, amelynek a legtöbbet köszönhetek), a második Bácsfeketehegyen, a harmadik Moravicán. Az elmúlt évek alatt sok versenyen, megmérettetésen vettem részt. A motivációm a fejlődés volt, az, hogy minden reggel elterveztem, ma jobb leszek, mint tegnap.

Makacs moraviciak

Makacsnak tartod magad?

Igen. Eléggé makacsnak tartom magam, mivel általában nem engedek az elképzeléseimből. Ez néha negatív, de néha pozitív is. Igyekszem kerülni azokat a helyzeteket, amikor a makacsság negatív értelmet nyer.

A kutatásaid eredményeit rendszeresen prezentálod. Emlékszel még arra, milyen volt az első előadásod?

Az első versenyemen én voltam az első előadó, mert a munkákat ábécésorrendben kellett bemutatni, és az én kutatásom címe A betűvel kezdődött. Az első pár előadásomon igen lámpalázas voltam, mekegtem-makogtam, és a mesélés is nehezen ment… de ettől függetlenül szerettem, szerettem, mert láttam az emberek arcán, hogy érdekli őket a mondandóm – természetesen imádok mesélni! Van egy olyan gondolat, hogy nézd az emberek fejét káposztának, és akkor nem leszel ideges. Egyszer alkalmaztam is, és nem voltam ideges. (Nevet) Sokat gyakoroltam, és az idő múlásával egyre folyékonyabban, pörgősebben, érdekesebben tudtam prezentálni a munkáimat.

Hogyan ötvözted az írást a történelemmel?

Igazából sosem szerettem írni (ez volt a gyengeségem), inkább beszélni szeretek, mert a beszédben nincs kötöttség. Amit egy ember szavakba foglal, azt esetleg megjegyzik mások, ám ha valaki ír, akkor azt felelősséggel kell tennie, főleg, ha történelmi munkát ír, az írására ugyanis mások hivatkozhatnak, s ha valaki téves adatokat közöl az olvasóval, aki esetleg más forrásnak is utánanéz az adott témával kapcsolatban, és ha észreveszi a hibát, akkor máris hiteltelenné válik az ember – ezért is kezdtem el később írni. 2015-ben jelent meg az első írásom, A történet a paprikamalom mellől című munkám, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület ötödik évkönyvében. Később a hatodik évkönyvben is publikáltam, így fogalmazódott meg bennem a Makacs moroviciak gondolata. Ezzel a két publikációval a hátam mögött úgy gondoltam, megírom ezt a történetet. Ebben nagy szerepe volt az előbb már említett barátomnak, aki nagyon kritikusan állt hozzám: szinte minden mondatomat megkritizálta. Bár némelyik megjegyzése igen fájt, úgy éreztem, nem kell, hogy sértve érezzem magam, hiszen az ő kritikái építő jellegűek – azt akarta, hogy jobb legyek. Fontos ezen elgondolkodni… Természetesen nem kell minden bírálatot elfogadni, hiszen észre kell venni, hogy melyik építő és melyik szubjektív jellegű.

Ha egy történelmi személy bőrébe bújhatnál, kit választanál, és miért?

Hmm… Fogós kérdés. Érdekes gondolat, ezen még sohasem gondolkodtam el. De azt kell, hogy mondjam: senkiébe. Meg is indoklom, miért. Azért nem, mert mindegyik történelmi személyiségnek megvolt a maga nehéz korszaka. Vegyük például Napóleont, akit sokszor Hitlerhez hasonlítanak, holott ő nem faji alapon gyilkolt, hanem a területszerzés érdekében. Másik példa lehet Martin Luther King (ő harcolt a feketék jogaiért), akit megöltek. Számomra minden úgy tökéletes, ahogy van.

Mesélj az egyetemről. Hol tanulsz?

Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kar történelmi szakának hallgatója vagyok. Ide könnyű bejutni, mivel a ponthatárok alacsonyak, és a felvételire egy emelt szintű történelemvizsga is elegendő. Meglátásaim és tapasztalataim szerint e szak hallgatóinak csak tíz százalékát érdekli komolyan a tudományág.

Még a beszélgetés elején említetted a Rákóczi Szövetséget. Mit kell tudni erről a szervezetről?

Ez a szervezet a Kárpát-medencei magyarokért van. Ezen belül vannak fiókszervezetek, ilyen például az Ifjúsági Szervezet (amilyen a topolyai IFIK is). A szövetség segítségével az iskoláknak olyan lehetőségeik vannak, hogy a diákok utazni tudnak, részt tudnak venni olyan pályázatokon, amit a magyarországi anyaszervezet hirdet meg. Nagy szerepem volt a helybeli szervezet létrehozásában, meghívtam a magyarországi képviselőket, hogy bemutassák a Rákóczi Szövetség tevékenységét.

Hogyan éred el a céljaid?

Ugye, van az az elcsépelt gondolat, hogy legyél kitartó (általában mindenki ezt mondja), bár a környezetünk nem mindig engedi, így ez általában nehéznek bizonyul. De én azt mondom, hogy a lehetőségeket először észre kell venni – mivel mindenben lehet találni –, majd meg kell őket ragadni! Mindig legyünk nyitottak az új lehetőségek iránt, úgyszintén fontos a kapcsolatépítés. Amikor valaki megpróbál eltántorítani a céljaimtól, én csak azért is megvalósítom… ilyenkor fontos, hogy makacsak legyünk, mint a moroviciak.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Szarvas Melinda 
Hátsó oldal: Kokrehel Kitty – Topolya a részletekben lakozik 2017
Gondoljunk szép dolgokra! Volt már úgy, hogy a nagy rohanásban elfeledkeztetek valami fontosról?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Niki
Találkozott Szegeden a tehetség 2016 nyarán, amikor értesítettek arról, hogy szeptembertől a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon ta...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A történelem szerelmese Beszélgetés Német Klaudióval, a jövő kiemelkedő történészével

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Siratófalnál
Melegebb éghajlatra Day 2 in Israel

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.law.uwa.edu.au
Jogi Kar, te drága! DAY 58: KPP

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fényévzáró koncert A Phrenia akusztikus fellépése Karapándzsity Kristóf emlékére

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Elővételes jegyek áprilisig Brutal Assault 2018

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sascha - Az egyedüli állandó tag
Dilisek egy másik világból A KMFDM-mel metál fesztiválról, elektronikus zenéről, Amerikáról és persze a Depeche Mode-ról

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Korhatáros szerelem Interjú Kovács Tamással

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
24 Minden perc számít

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Folyamatos vergődés Interjú Sirmer Zoltánnal, az Újvidéki Színház színészével

0 Hozzászólás | Bővebben +
Bocskay, Zsolt:
Gasztrogerillák, csülökre! Cserna-Szabó András és a gasztrogalaktikus gégepukkasztó

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Babám viszont nem biztos, hogy lehet…” Akarva-akaratlanul, de rendszerint olyan emberekbe botlok, akik méltóak arra, hogy írjak róluk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 47. - 3. 47. rész – Az azték zsálya titka 3. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Hidegbajok A karácsonyi és újévi ünnepek közeledtével nemcsak a szeretet és a törődés szintjének növekedését...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
100 éves a Mikulás országa Finnország december hatodikán, Mikulás napján ünnepelte 100 éves függetlenségét.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Belgrade Metal Meeting 2018 Nem csak thrash

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Laibach is fellép Újvidéken a 7526-ik újév várás alkalmából A szlovén zenekar legújabb Also Sprach Zarathustra című színházi darabhoz írt alkotását mutatja b...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Roadburn 2018 Még nem korai

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Veled vagyunk Kristóf – by Oláh Dóri
Jótékonysági koncert A Wemsical Serbia jótékonysági koncertet szervez az Old Tisa Pubban Magyarkanizsán, december 22-é...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Bezzeg Gyula
Aki választ: Béres Márta Béres Márta vagyok. Színész. Egy végtelenül aranyos kislány anyja és egy nagyszerű ember élettársa.

0 Hozzászólás | Bővebben +