:

Kéz a kézben a tehetséggel

:

Hodik Annabella színjátszásról, karakterekről, továbbtanulásról

A bácsfeketehegyi Hodik Annabella gimnazista évei alatt több jelentős szépirodalmi eseményen is részt vett, többek között a KMV-n, amelyről helyezettként térhetett haza. A világot jelentő deszkákon magabiztosan alakítja szerepeit. A 2018-as Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján a Kitty Flynn című drámában a főszereplő megformálásáért Ferenczi Ibolya-díjat kapott. A tehetséggel kéz a kézben járja a színészet macskaköves útját, amely talán egyenesen a hivatásos színészi foglalkozáshoz vezet.

Mióta színészkedsz?

– Konkrétan ötödikes voltam, amikor elkezdtem a színészetet – az akkori csoportban én voltam a legfiatalabb. Jelenlegi társulatomnál, a feketicsi Soma Színtársulatban három éve játszom.

Van-e álomszereped?

– A Mester és Margaritából szívesen eljátszanám Margarita szerepét. Bár nem tudom, ez mennyire kivitelezhető, a műben felmerülő szürreális, fantasztikus dolgok miatt.

Kedvenc szerep?

– Volt. Az idei MAdT táborban készítettünk egy darabot, amelyben két karakter, Nyina és Arkagyina szerepét játszottam. Az egyik pillanatban az egyik, a másikban a másik szereplő bőrébe bújtam – ez az élmény volt az, amit a legjobban élveztem eddig – két karakter egymásba folyatása. A többi karaktert ugyanúgy szerettem, de nem voltak rám annyira nagy hatással. A MAdT-os darabbal egyébként azóta több helyen is felléptünk.

Hogyan sajátítod el a karaktereket?

– Tudod, ez olyan, mint a műfordítás: az eredeti szöveget átszűröd magadon, majd egy komplex egészet kell létrehoznod, amelybe a saját személyiséged is belekeveredik. Mintha szimpátiát éreznél valaki iránt, és segíteni szeretnél neki – ezt úgy teszed, hogy a bőrébe bújsz.

Hodik Annabella

Tanultál valamit az eddig eljátszott szerepekből?

– Mindenképpen lehet tanulni belőlük. Ahogy mindenkitől – baráttól, ellenségtől –, úgy egy képzelt karaktertől is. A karakterek, még ha nem is vagyok tudatában, akkor is bizonyos szinten hatnak rám. Rengeteget tanultam a karakterektől, az irodalomról és magamról is.

Budapesten felvételiztél a színművészetin, de nem sikerült. Milyen érzések vannak benned?

– Igazából arra számítottam, hogy csalódott, letört, összetört leszek. Ám egyiket sem éreztem, inkább elfogott az az érzés, hogy jobb is ez így, mivel jobban szerettem volna Újvidéken felvételizni – és különben is az itthon maradás híve vagyok. Később mérlegeltem a helyzetet, és rájöttem, nem biztos, hogy meg tudtam volna szokni a budapesti életet. Az újvidéki suli felől sokat érdeklődtem, a fiatalabb generációkat jól ismerem, és néhány tanárral is ismeretséget kötöttem. Most van egy szabad évem, dolgozni fogok.

Ha jól tudom, rendszeres résztvevője vagy a MAdT-nak!

– Az idei volt a harmadik MAdT táborom. Tavaly a mozgáscsoport munkájában vettem részt, az idén pedig visszatértem a színjátszókhoz. Ez egy egyhetes tábor, amit Zentán a Bolyai Kollégiumban szerveznek meg. A szervezés kiváló volt, le a kalappal a vezetők és a tanárok előtt. A légkör nagyon jó volt – jó volt látni, hogy a tábor az idén megfiatalodott, sok új arcot láttam, de a régiek közül is voltak sokan, de igazából így is jó volt. Az én csoportom konkrét témája az Elektra, a Sirály és a Hamlet volt. Tulajdonképpen két nap alatt dobtuk össze az előadást, ami szerintem nagyon jó lett.

Hodik Annabella

Van példaképed?

– Nagyon sok művész van, akinek innám a szavát. Felesleges lenne neveket sorolnom, mivel rengeteg jó színész van Vajdaságban.

Szerinted miért jó színházba járni?

– Először is, én mint irodalomkedvelő, ha ismerek egy művet, akkor szeretem azt előadva látni. Rengeteget lehet tanulni az előadásokból, esetleg elgondolkodni a mű üzenetén – tulajdonképpen a színház az összes művészeti ágat vegyíti, például: képzőművészet, tánc stb...

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Nagy Kornélia
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik – Tóth Ede
Télen-nyáron alkotás Nem elég, hogy hideg, még sötét is – mondhatnánk szörnyen leegyszerűsítve a decemberről.

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Ha a falak beszélni tudnának 4. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.thewala.org
Jogi Kar, te drága! DAY116: FELEJTHETETLEN BÜNTETŐJOGI TUDÁS

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jótékonykodj jól! Az ádventi időszak az ünnepekre való készülődésről és hangolódásról szól: összeállítjuk az ádvent...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Vasvári Gyula a kozmosz végtelene felé
Kényszerű kötöttségek nélkül Utazás a téridő kontinuumban a Perihelion zenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Linaj, linaj, van-van-van A. E. Bizottság: Kalandra fel! – 1983

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kéz a kézben a tehetséggel Hodik Annabella színjátszásról, karakterekről, továbbtanulásról

0 Hozzászólás | Bővebben +
					: Fotó: Paraczky László
Kontaktban Darvasi Lászlóval Kétezer-tizennyolc november huszonegy. Szerbia. Újvidék. BTK. Kék terem. Darvasi László.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Zlatan Osmanagić (fotó: Stanyó Gábor)
NSVirtual Első nemzetközi VR/AR kiállítás és konferencia – Interjú Zlatan Osmanagić fő szervezővel

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Remekmű a Reök kézműves cukrászdából
Sporhetsztori 64. 64. rész – A cuki sztori – negyedik felvonás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A frászt hozod rám!” – Vagy mégsem? Alapvető tudnivalók az epilepsziáról – 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Budapest 2018. október 12., péntek

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Színesben szebb a világ! Aki szeret vidáman öltözködni és kitűnni a tömegből, az előszeretettel keresi és viseli az Evetke...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Nagy Kornélia Szabadkán születtem 23 éve. A természettudományi szakon szerencsémre tanított Miroslav Jovančić, ...

0 Hozzászólás | Bővebben +