Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2022. Vers, 3. hely

Dobhártya

Tetszik a csended

Ahogy a mechanikus zúgáson át hallgatjuk

Egymás lélegzetvételét

Úgy hallom vérem

Megállíthatatlan

Pulzálását az

Ereimben.

Úgy hallom szívem

Minden létező sóhaját,

Hogy átöleld a tiéddel,

Hogy legyen egy

Vérben ázó ölelésük,

Hogy összeroppantsák

Ketten az egész

Keringést arra késztetve,

Hogy kifordítsam a

Testem, megmossam

Minden fellelhető

Csontom és szervem

Visszafordítsam és

Érezzem a

Dobogást.

Tetszik a füttyögő csended

Ahogy tisztítószert felköhögve

Élem majd az életem

Örökké ez marad majd a

Melódiám.

Ünnepek

Felrobbanok, mint ezerszínű tűzijáték

Csak egy pukkanás a pillanat

Csak addig tart az élet

Majd tortaillatú csillagszórók szállnak le a magasból

Beterítenek mindent

Köztük téged is

Majd, ha elkapsz, lőj újra fel oda

Mielőtt még egyszer fel nem robbanok

Hálószoba

Vezess körbe a hálódban.

Kínálj meg gyöngyökkel és smaragd szemekkel.

Mutasd meg minden kincsed és libegő ékszered.

Feküdj az ágyadra, amibe úgy süppedsz bele, mint az álmokba.

Terítsd szét a takaród, amit szélből és virágillatból szőttek.

Mezítelen lábbal sétálj végig a felhőszőnyegen, aztán lökj bele engem is a habokba.

Simíts végig a tapétán, amin a világ összes erdeje és mezeje helyet kapott.

Csengesd meg minden csengettyűd és játssz rajtuk lebegő dalokat.

Keresd meg a legszebb sarkot, ahol csillog a pókháló.

Tárd szét ablakaid akár a szárnyakat, de ne repülj tova soha.

Csak keríts be velük engem is.

Te és én, akár két császkáló

Komolytalan ostoba.