Közkívánatra: ebéd!
Ha már szépen megreggeliztünk, meg vizet is ittunk (az előző cikkekben), itt az ideje az ebédnek! Sokak számára azonban ez a fogalom kimerül abban, hogy körülbelül déltájt mit esznek, többnyire futtában. Ezt támasztja alá az is, hogy az interneten az ebéd = lunch címszóra rákeresve elsőként uzsonnásdobozokat és szendvicseket jelenített meg előttem a böngésző.
Pedig az ebéd kellene hogy kitegye a napi tápanyag 30–35%-át mindenki számára, különösen a fejlődő szervezeteknek: a gyerekeknek és az ifjúságnak. Ez a második főfogás a nap folyamán, mely biztosítaná a szükséges energiát, fokozatosan felszívódva az elkövetkező 4–6 órában, egészen estig: a tanuláshoz, a sporthoz és a szabadidő-tevékenységekhez. Olyan táplálékra van szükség, amely a kalóriák mellett vitaminokat, ásványi anyagokat, antioxidánsokat és rostokat is tartalmaz.
Az ebédelés az utóbbi években elvesztette a jelentőségét sok családban. Egyfajta átmeneti evéssé vált vacsoráig. Ennek oka, hogy sok szülő kora délutánig dolgozik, és az ebéd helyett estebédre ülnek le főttet enni.
De a dolog máshol is el van rontva. Ahogy a gyermek eléri a 3 éves kort, de sokszor még előbb, óvodába íratják, vagy a nagymama, bébiszitter vigyáz rá. A kicsi meg eszi, amit a kollektíva a csoportjában, vagy amit a nagyi főz, vesz neki. Ritka, ha az anyuka előre elkészíti és porciózza csemetéje számára az ebéd fogásait. (Természetesen tiszteletet a kivételnek, ahol egészséges ebéd kerül az asztalra.)
A kicsiknek egyébként nem arra volna szükségük, amit a felnőtt szokott enni (legtöbbször helytelenül): sós levest, zsírban gazdag rántott húst, kelt tésztás kalácsokat… Nem is beszélve a gyorséttermi ennivalóról, amely szintén túltelített egyszerű cukrokkal és zsírokkal. A szülők pedig csodálkoznak, ha a fiuk, lányuk beteges, nyűgös, mindig csak édeset enne vagy hiperaktív…
A kisgyerekek fejlődő szervezetének a csecsemőkorukban megkezdett bébiételekre alapozva a gyümölcs-, zöldség- és főzelékfélék evését kellene folytatni, állandóan szélesítve a repertoárt, megismertetve velük az ízeket. Házilag elkészített főzelékekre, pürékre, gazdag zöldséglevesekre, salátákra lenne szükségük. A szénhidrátok közül pedig a teljes kiőrlésűt kellene előnyben részesíteni, változatosan, különböző gabonákból. Így biztosítva lenne számukra minden fontos alapanyag ahhoz, hogy nőjenek, erősödjenek, és az immunrendszerük is megérjen rendesen 7 éves korukra.
Hogy miért írtam erről ilyen részletességgel? Mert ebből a korból ered a helytelen táplálkozás megszokása. Elégtelen reggelizés, „katonákkal” futkosás utánuk a nap folyamán, este pedig édességevés – ha bele lehetett erőltetni egy kis vacsorát. Az ebéd valahol útközben elmarad.
A táplálkozási pontatlanság pedig csak fokozódik az iskolában. A suliból visszaérkezve sajnos sokukat nem várja otthon rendes ebéd, kapnak zsebpénzt, és a hazafelé vezető úton vesznek maguknak valamit: sós ropogtatnivalót, burekot, pizzát, hamburgert. Ezek sok kalóriát tartalmaznak, tápértékük pedig nagyon gyér (vitamin- és ásványianyag-tartalmuk), a rostanyag pedig majdnem nulla. Késő délutánra vagy estére, mire már rendesen megéheznek, ott az asztalon a nem túl könnyű étel, amiből jól bevacsoráznak.
A tanintézetekben történő ebédelés is hagy kívánnivalót maga után, beszéljünk akár az óvodákról, akár az iskolákról. Ezeken a helyeken egy menüt szolgálnak fel, tetszik vagy sem aznap a gyereknek. A fogásoknak sokkal több főzelékfélét és zöldséget kellene tartalmazniuk, a zsiradékot csökkenteni, az elkészítési módok közül pedig az egészségesebbeket részesíteni előnyben. Az egyetemi menzákon valamelyest jobb a helyzet, ott legalább választani lehet néhány fogás közül; persze, itt is volna min javítani!
A helyzet nem egyszerű. S a rendszert hirtelen megváltoztatni sem lehet.
Viszont ha a szülők, nagyszülők tudatosan figyelnének, hogy még kicsi korban olyan étkezési szokások közt nőjenek fel a gyerekek, amelyek elősegítik egészségük fejlődését; valamint velük együtt, közösen fogyasztanák a főzelékeket is meg a salátákat is, példát mutatván nekik, elmagyarázva, miért és miből kell hogy álljon az ebéd; természetessé válna számukra, és szívesebben választanák a spenótot, mint a zsírban úszó bécsi szeletet.
Sok szülő nem is tudja, hogy mi a megfelelő ebéd – nemcsak a gyereknek, hanem saját magának sem. Ha egy nagyobb tányért négy egyenlő részre osztunk – képzeletben –, a következő dolgoknak kellene szerepelniük rajta:
Lehet variálni, ahogy csak szeretnénk: zöldséges-tésztás finomságokat egyszerűbb salátával, egytálételt kenyérrel, grillezett zöldséges-gombás salátát, vagy többfogásos menüsor is készíthető.
Néhány egyszerűbb szabályt kell betartani, hogy egészséges legyen az ebéd:
Nos, most jöhet a kérdés: ki ebédel a leírtak szerint a suliban, menzán vagy legalább otthon, a családdal? Gondolom, nagyon kevesen.
Pedig ha hosszú távon egészségesek akarunk lenni, változtatni kellene; és lehetne is, csak el kell kezdeni, napról napra bevezetni egy-egy új zöldséget, elhagyni az ebéd közbeni vízivást, utósózást, borsozást és a többi káros szokást… És meg lehet mutatni ezt a cikket anyunak, nagyinak – aki főz otthon!
A kitartás pedig eredményt hoz: nincs elnehezült gyomor ebéd után, nem kell egy „kicsit lepihenni”, mégis elég energia jut a délutáni kötelezettségekre és programokra.
TUDTAD, HOGY…?
…a szójababban majdnem kétszer annyi teljes értékű fehérje van, mint a legtöbb húsfélében? Ezenkívül az olajos magvak csoportjába tartozó tökmag, mogyoró, szezámmag, földimogyoró, napraforgó és mandula is nagyobb százalékban tartalmaz fehérjét, mint ahogyan a fehér bab és a lencse is (néhány százalékkal). A növényi eredetű élelemben a hússal szemben nincs koleszterin, így sokkal egészségesebb.
KARALÁBÉFŐZELÉK (2 SZEMÉLYRE)
Hozzávalók:
Elkészítés:
Az olajon megdinszteljük a póréhagymát, majd a lereszelt karalábéval együtt tovább dinszteljük. Amikor a karalábé kicsit megfonnyad, sózzuk, hozzáadunk 1,5 dl vizet és a felaprított petrezselymet. Közben néha megkeverjük. Amikor elfőtte a vizet, hozzáadunk még 1,5 dl-nyit, és ezt is elfőzzük róla.
Melegen és hidegen is kitűnő!
