Használati utasítás nélkül
– Folyik az orrod? Beteg vagy?
– Nem… csak belement egy bogár a szemembe. Figyelembe véve az időjárási viszonyokat, ez sem lehetetlen…
Még anno elkezdtem angol meg német filmeket nézni, nyelvtanulás céljából. Mára már természetessé vált, hogy nem magyarul megy a film, hacsak nem a tv-ben adják szinkronizálva. Az ember lépten-nyomon angol filmekbe botlik, viszont ez korántsem jelenti azt, hogy azok a legjobbak. Ízlés és minőség között különbség van. Eddig csak néhány spanyol filmet néztem meg, viszont mindben volt valami közös. Könnyeket csaltak a szemembe.
Nemrégiben ráakadtam egy spanyol filmre, eredeti címén Instructions not included, ami megjelenése óta a legnépszerűbb film Mexikóban. Igen, egy mexikói spanyol–angol filmről beszélünk, melynek a kezdete olyan, akár egy rajzfilmé.
A film még a hippik világában játszódik, amikor Valentin, a rettenetesen félénk nőcsábász ajtaján kopogtat egy nő, név szerint Julie, aki nem kis meglepetéssel szolgál. Bejelenti, hogy egy nyári kaland után terhes maradt, majd gyereke született Valentintől. A kislányt Maggie-nek nevezte el, az apának viszont időbe telt megjegyezni, hogy melyik zacskós levesről lett elnevezve a lánya, főleg miután az anyuka pénzt kért taxira, majd örökre lelépett. Ettől a perctől kezdve Valentin élete teljesen felfordult.
Amerikába költözött kislányával, és kaszkadőrként kezdett el dolgozni, angolul viszont sosem tanult meg. A film remek példája annak, hogy ha az élet citromot ad, csak találni kell valakit, akinek van tequilája.
A férfi nem is gondolta, hogy vele ilyen valaha is megtörténhet. A gyermek teljesen megváltoztatja az ember életét, és egy csöpp kisbaba mindenki szívébe könnyedén belopja magát. Mi más magyarázat van arra, hogy Valentin gyalog indult el Mexikóból az Egyesült Államokba?
Eleinte igazán vicces. Tele a film váratlan fordulatokkal. Amikor azt hisszük, hogy már nem lehet több, újra csak jön egy meglepő esemény. És a néző minden komolyabb fordulatnál várja a poént, amin majd hahotázva nevethet. Mindezek mellett láthatjuk az életszínvonal közötti különbségeket, ahol az amerikaiak fényűzően élnek, míg a mexikóiak egy kamion rejtett részében nyomorogva szöknek át a határon.
A filmnek komoly mondanivalója van. Mert hiába a jó apa, a család akkor család, ha egyaránt van anyuka és apuka is. Hamar kiderül, hogy egy gyereknek nem lehet sokáig hazudni. És a felnőtt néha nagyobb gyerek…
Mint derült égből a villámcsapás, minden rosszra fordul, a néző pedig csak azt a pillanatot várja, amikor újra nevethet. Ám ez nem történik meg. Kezdetét veszi a megható és szomorú rész, és a történetnek olyan vége lesz, amire senki nem számít. És a legszörnyűbb az, hogy ami a filmvásznon történik, nap mint nap megesik a való életben is. Feltenni a hétéves gyereknek a kérdést, hogy az anyját vagy az apját válassza-e. Búcsúk és egymásra találások. És ez az élet rendje. Szembe kell nézni azokkal a dolgokkal, amikre egyszerűen nem lehet felkészülni – és tárt karokkal várni a halált.
Nyíltan merem állítani, hogy ez egyike a legszomorúbb filmeknek azok közül, amelyeket valaha is néztem. Ennek ellenére mindenkinek a figyelmébe ajánlom, aki szereti a jó filmeket. Nem tudom elégszer hangsúlyozni: ízlés és minőség között különbség van.
