Ott, az altató daloktól ringó bölcsőnél…

Podolszki József publicisztikai pályázat – 3. díj

 

Egy csésze kávé dr. Csordás Mihály tudományos kutatóval, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagjával

„Az anyanyelv a személyiség legbelső sajátja: a beszéd a gondolkodásnak, egyben az érzelmi életnek nemcsak tükre és közvetítője, hanem szervezője és fejlesztője is.” (Bárczi Géza)

– Anyanyelvét mindenki szereti, mindenki ezt tartja a nyelvek közt a legszebbnek – és ez természetes. Ez ne jelentse azonban, hogy különbnek is tarthatjuk, magasabb rendűnek szomszédaink nyelvénél vagy bármely más nyelvnél – mondja elöljáróban dr. Csordás Mihály kishegyesi magyartanár, tudományos kutató és publicista. – Minden tagolt emberi nyelv megfelel az adott nép, társadalom igényeinek, szükségleteinek, alkalmas arra, hogy segítségével kifejezze gondolatait, vágyait, érzelmeit.

Az én generációmhoz tartozók, a huszonévesek egy jelentős része hittel vallja, hogy pl. az angol fejlettebb, árnyaltabb kifejezésekre képes, mint a magyar…

– A magyarban van hozzávetőlegesen egymillió szó, az angolban kb. egymillió-háromszázezer; ebből a 18-19 éves érettségizett ember átlagosan használt szókincse tizenötezret tesz ki. Azt se gondoljuk azonban, hogy a magyarban léteznek olyan nyelvi sajátosságok, melyek sehol máshol nem találhatók meg. Nyelvünknek egy-egy jellemző vonása valahol biztosan fellelhető, de e vonások együttese bizonyosan csak nálunk található meg. Nyelv és gondolkodás szorosan összefügg, sőt elválaszthatatlan. Aki világosan gondolkodik, világosan is beszél – szoktuk mondani; vagy fordítva: a zavaros mondat zavaros gondolkodásmódról árulkodik. Persze hogy hiba az, ha az alanyt és az állítmányt nem egyeztetik; mosolygunk a képzavaron; de ezek és hasonlók eltörpülnek amellett, ha egy-egy mondatot vagy szövegrészt zavarossága miatt nem értünk meg.

A külhoni magyar művelődési-irodalmi rendezvények anyanyelvmegőrző szerepét elemző, a Magyar Tudományos Akadémia közelmúltban Pécsett megtartott konferenciáján felolvasott tudományos értekezésének egyik mondata nagyon megfogott: „Olyan minden kötöttségtől független folyamat nemzeti azonosságtudatunk kialakulása a kristálytiszta anyanyelv révén, amelyet erőszakolni nem lehet, hanem csak példával segíteni.” S vajon mikor kell elkezdeni tanítani, ápolni ezt a nyelvet – szép szavú anyák és csodálatos történeteket tudó nagyanyák meg nagyapák meséivel, majd a régi könyvek lapjairól felolvasott tanulságos történetekkel?

– Talán már a csecsemőkor legelején, de egyes elméletek szerint már az anya szíve alatt hordozott magzat is fogékony a kedves szavakra. Miként Engedjétek hozzám jönni a szavakat című könyvében kicsiny unokája téveteg nyelvi tájékozódását kíséri végig Sütő András, a nyelv szentségére felesküdő boldog nagyapa, akként az emberré – esetünkben magyarrá – válás folyamatának tevékenyen részt vevő tanúja minden szülő és nagyszülő is ezen a tájon, ahol fogyatkozásunkról szólnak az újabb és újabb népszámlálások szomorú adatai. Mi magunk is módszeresen és szenvtelenül irtjuk egymást, mert igazán nem úgy tartozunk össze, mint Petőfi, Ady, József Attila vagy éppen a szabadkai származású Kosztolányi egyedülálló és szépséges nyelvének boldog birtokosai, hanem mint a demokráciát csupán elemi fokon ismerő, alkalmazni meg éppenséggel alig tudó különféle társadalmi képződmények, érdekcsoportok tagjai. Nagyon korán kezdődik azonosságtudatunk alakulása – ott, az altatódaloktól ringó bölcsőnél. Az öregek múltat idéző, lebilincselő regéinek hallgatóságában testesül majd meg egy emberélet tartama alatt maga a nyelvet és népi kultúrát fenntartó nemzet, amely kaphat templomokat, iskolákat és egyéb intézményeket, de igazán csak önmaga génjeiben képes megmaradni az évtizedeknek és -századoknak. Nincsenek magyartanáraink – panaszkodott a napokban egyik bánáti településen ismerősöm, és gyermekei felé mutatott kétségbeesett mozdulattal. S csak utána mondta: munka nélkül maradtam, nincs miből megélnünk… De aztán gyorsan hozzátette: majdcsak lesz valahogy! Azt sugallták szavai: fontosabb megmaradni, s aztán majd ráérünk megélni!

Térségünkben az anyanyelv megtartásával, sőt terjesztésével, tökéletesítésével ér el nagy sikereket többek mellett a Csépe-napok keretében évente megszervezésre kerülő Aranyeső vers- és prózamondó verseny, biztos mércéjeként a nyelv pillanatnyi állapotának. Elcsodálkozunk rajta, de kimondhatjuk: Közép- és Észak-Bácskában (Kosztolányi szülővárosa környékén) jobbnak mondhatók anyanyelvi állapotaink, mint akár Budapesten. A valós helyzet azonban gyakran korántsem ennyire idillikus. Nyelvészként hogyan látja, mit érdemes górcső alá venni anyanyelvünkkel kapcsolatosan?

– Kevésbé ismert például a nyelv és magatartás összefüggése. Megfigyelések révén gyorsan beláthatjuk, hogy pl. a köszönés, a megszólítás módja mennyit kifejez nemcsak a másik emberhez fűződő viszonyunkról, hanem éppen a saját magatartásunkból is. A „Jó napot!”, „Jó napot kívánok!”, „Jó napot kívánok, kedves Erzsi néni!” formák más-más viszonyulás jelzői. Más magatartást mutat az önözés, a magázás, a tegezés, a tetszikezés; nem is szólva arról, hogy „kérem”-mel kezdem-e a kérdést, és mondok-e köszönetet a végén.

Vajon nem – egyébiránt könnyen orvosolható – érzelmi sivárságról, magatartási fogyatékosságról árulkodik-e a pofa, a zabál, a röhög, a „jó vagy nálam” kifejezések használata – éppen mert ezek mellett számos árnyaltabb színesebb szavunk, kifejezésünk létezik: arc, tekintet; eszik, falatozik, táplálkozik; mosolyog, kacag, nevet, hahotázik; tetszel, szeretlek, imádlak…

És mi a „teendő” mondjunk a lépten-nyomon – a világhálón is – előkerülő trágárságokkal kapcsolatban? Fogadjuk el őket?! Nyugodjunk bele használatukba?! Mert ezeknek és társaiknak igen sok a védelmezője. Használóik a szabad(abb) légkörre, a természetes viselkedésre, a korábbi – elavultnak minősített – formák elvetésére hivatkoznak.

– Gondoljuk csak meg, hová jutnánk ennek a gondolatmenetnek a végén! Talán rúgjuk föl a tisztes együttélés szabályait, a civilizált élet egészséges kötöttségeit? Ahogy teszik is egyesek a táplálkozásban, a szexuális életben, az öltözködésben? Ne! Mert az én szabadságom a másik ember szabadságánál kezdődik, vagy – ha tetszik – ott végződik. Micsoda távolságra vannak a „botladozó” képektől költőink ihletett alkotásai. Nagyon sokat ismerünk és csodálunk közülük, s akkor érezhetjük igazán eredetiségüket és mélységüket, ha egy-egy elkopott, agyonnyúzott szóval, metaforával állítjuk őket párhuzamba. „Fölmegy a pumpám!” – halljuk is, mondjuk is, ha mérgesek vagyunk; de igazában nem értem, hogyan is függ össze a pumpa meg a méreg. Hogyan írja ezt Katona József a Bánk bán IV. felvonásában? „Bánk: (…) Szikrát okádó vérem éktelen dühében…” Ha rossz a kedvünk, „le vagyunk lombozódva” – mondjuk. Ír erről a hangulatról Kölcsey Ferenc (Elfojtódás), Vajda János (Sirámok), Ady (Sírni, sírni, sírni) és mások, de most hadd idézzem Weöres Sándor szép szavait: „Az idők folyama kiszáradt köröttem, szélvészek rohama megtorpant mögöttem. Kristály-fény az égen, társaid körében világíts fölöttem.” (Az idők folyama) Idézhetném Nagy László Ki viszi át a szerelmet című versének sorait is… E képek már olyan összetettek, olyan gazdagok, hogy szimbólumoknak is minősíthetők, vagy már eleve azok. Ha a sok mai trágárságra gondolok, irodalomban, közéletben, köznyelvben – akkor azt kell mondanom: így is lehet!

Köszönöm, tanár úr, hogy időt szánt rám.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: eddiebadapples.deviantart.com
Hátsó borító: Sasvári Bella
Egészségedre! – Ha már ekkora állatbarát vagy, hogyan lehetséges, hogy mégis fogyasztasz állati eredetű élelmis...

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Dr. Csordás Mihály
Ott, az altató daloktól ringó bölcsőnél… Podolszki József publicisztikai pályázat – 3. díj

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vágyfokozó Avagy miért kell azonnal beszerezned a Sikoly 37. számát

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Monte-Carlóban verhetetlen volt, de 1988-ban kiesett az első helyről
A gladiátor és az önbeteljesítő jóslatok „Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít”

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Shakespeare style
Sverc Arról akarok írni, hogy milyen volt otthon, illetve az otthoniakkal nálam...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Mint ittmaradott lelkek egy elveszett világban” Beszélgetés Szilágyi von Königsberg Évával… (1. rész)

2 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Ha erős akarsz lenni, mint a bivaly, edd azt, amit a bivaly eszik, de a bivalyt ne edd meg.”

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vajdasági est apr2-8 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +