Jakubec Attila, Műszaki Iskola, Óbecse

KMV - A Képes Ifjúság különdíja

Ha feltennénk egy körkérdést: „Ki mennyit olvas?” vagy „Ki milyen könyveket szeret?”, meglepő eredményt kapnánk. Az olvasás hiánya a fiatalabbak csoportjában jut leginkább kifejezésre, de már az idősebb korosztályoknál is kezd egyre szembetűnőbb lenni. Miért is van ez?

Egy kis időutazást tennék a gyermekkoromba, és abból a szempontból összehasonlítással világítanék rá a problémára. Amikor még kis csemete voltam, a szüleim minden este felolvastak nekem esti meséket, és mindig vártam a folytatását. Ez odáig vezetett, hogy elkezdtem kezembe venni azokat a könyveket, és szüleim segítségével nekiláttam olvasni.

Mikor iskolába kerültem, a tanító néni magyarórákon a szép hangsúlyos olvasásért pecsétekkel jutalmazott minket. Ezzel ösztönözve bennünket az egymás közti versengésre. Emlékszem, mikor a könyvtár tagja lettem, a temérdek könyv láttán majdnem örömtáncot lejtettem. Nekiveselkedtem az olvasásnak, és mára már számos olvasmány került a kezembe.

Vessünk most egy pillantást a mai gyerkőcökre! Ők a technikai forradalom tetőpontjába csöppentek bele. Ez könnyen bizonyítható! Nézzünk meg egy 4-5 éves ifjoncot, mit fogunk látni a kezében: egy okostelefont. Az én gyerekkoromban a technikai vívmányok kezdetleges formáikban léteztek. A világhálót, a számítógépet, a Facebookot távolról sem ismertem. Ma már óvodás gyerekeknek van Facebook-profiljuk, ahelyett hogy más gyerekekkel társalognának. Nem mondhatom azt, hogy ezek a készülékek teljes mértékben károsak lennének a gyermekek nevelése és fejlődése szempontjából. Ugyanis a tanórák ezáltal érdekesebbé tehetők. Manapság már nehezebb véghezvinni a száraz anyagú, monológ előadást, és nagymértékben észrevehető a tanulók órai viselkedésén: az unott arckifejezés, a mással való elfoglaltság stb. Egyre inkább előtérbe kerül az interaktív előadás, ami mégis közelebb áll hozzájuk, jobban el tudnak igazodni benne. Például ezen módszerek segítségével érdekesebbé tehetők a magyarórák, azzal, hogy képeket, verses hanganyagokat tudunk mutatni egyes írókról, költőkről. Ez nemcsak a magyarórákra érvényes, hanem a többi tantárgyra is.

Úgyhogy máris feltenném a következő kérdést: „Vajon csak a tudományt okolhatjuk a könyvek mellőzéséért, vagy akkor ezek szerint van más oka is?” Így már kezd nyilvánvalóbbá válni az, hogy a szülők játsszák a legfontosabb szerepet a kisgyerekek életében, ami minden bizonnyal igaz is. Ha viszont a szeretetteljes törődést elhanyagolják vagy nem jól teljesítik, akkor az jelentősen tükröződik a nebulók viselkedésén. De miért teszik ezt a szülők? Tulajdonképpen ők is a számítógép rabjává váltak, és úgy gondolják, gyermekük akkor fog igazán boldog gyermekéveket élni, ha mindent a kezük ügyébe adnak, nehogy a csöppségük visszamaradjon a többi gyerektől, ahelyett hogy rendszeresen foglalkoznának velük. Gyakori, hogy az egyik szülő dicsekszik a másiknak, hogy mi mindene van az ő gyerekének, és hogy milyen boldog ő valójában. Ezzel csak arra készteti a másik szülőt, hogy még jobban megterhelje magát munkával, hogy meg tudja venni gyerekének azokat a készülékeket, amik a másiknak is a birtokában vannak, és ezáltal nem teljesíti az előbb említett fontos feladatot, és így csak súlyosbítja a helyzetet. Gyakran megtörténik, hogy míg az egyik szülő agyondolgozza magát a munkahelyén, addig a másik otthon a számítógép előtt gubbaszt, és a Facebookon „tevékenykedik” haszontalanul, ezzel is káros példát mutatva csemetéjének. A gyerekek között is egyre jobban ki fognak éleződni a társadalomszerkezet sztratifikációs modelljére jellemző vagyonbeli különbségek, vagyis a birtoklási mennyiség és a minél jobb minőségű eszközök fognak számítani, és így egy baráti kapcsolat sem tud tartósan megmaradni, ezen különbségek miatt. Mi is történik eközben? A gyerekek a világháló csapdájába kerülnek, azon nevelkednek fel, az érdeklődésük és a tudásszintjük a minimálisra csökken.

A másik példa erre az, hogy az iskolában a házi olvasmányokat félvállról veszik, mert tudják, hogy az interneten minden megtalálható, és ezzel a szemükben megoldottnak látszik a probléma. Nem is törekszenek arra, hogy egy kicsit is komolyabban vegyék azt, hiszen erre nekik úgysem lesz majd szükségük – gondolják ők. Megszokták, hogy rengeteg információhoz tudnak jutni a másodperc töredéke alatt. Ezzel ismét kifejezésre jut egy szociológiai jelenség, a hatalom mai tárgyiasult formája: az információ mennyisége. Néha, ha valami érdekesre bukkannak, elég csak az elejét elolvasniuk, és minden világossá válik számukra. Természetesen még mindig vannak olyanok, akik veszik a fáradságot, és a nehezebb utat választják az információ megszerzésére. Náluk a technikai gyorsaság másképp nyilvánul meg. A leíró részeket unalmasnak találják, és továbbhaladnak érdekes részek után kutatva. E csoportba sorolnám önmagamat is.

A világhálón ma már majdnem minden könyvet megtalálhatunk elektronikus formában is. Kevesen vannak azok, akik továbbra is a könyv hagyományos formáját választják, míg egyre többen válnak hódolóivá az elektronikus olvasásnak.

Az egész mondanivalómat tulajdonképpen két kulcsfontosságú tényezőre vezethetem le: a tudomány (technikai vívmányok) és a szülői gondviselés. Mindkettő rovására írható, hogy a mai fiatalok nem olvasnak, illetve ha mélyebbre tekintünk, és a sorok között is olvasnánk, a viselkedésüket és magatartásukat is ez a két tényező befolyásolja leginkább.

Képgaléria: