Újvidéken a Forum épületében, egy kis teremben fiatalok szórakoztatnak: fiatalokat. Programjuk egy témakört ölel körül. A filmek csodás világát. Filmklub a Tudósban elnevezés alatt két egyetemista heti rendszerességgel vetít filmeket egyetemistáknak, majd kreál beszélgetést és néha vitát az adott film vagy felmerült eszme körül. Jó hangulatban. Kikapcsolódás gyanánt. Erről kérdeztem Antalovics Pétert és Pásztor Kicsi Gergelyt (a későbbiekben csak P. és G.).

Mi is valójában a filmklub?
P.: – A filmklub lényege, hogy – szigorúan szubjektív szempontjaink alapján – hétről hétre bemutatunk a közönségnek egy arra érdemes filmet. Ez a bemutatás egy rövid bevezető szöveggel kezdődik, amelyben megpróbáljuk elhelyezni a filmet keletkezési ideje, kulturális szerepe, feldolgozott témája, rendezője, színészei stb. alapján, tehát egyfajta általános kontextust adunk azoknak, akik először látják. Ezután megnézzük magát a filmet, majd rövidebb-hosszabb kötetlen beszélgetésben tárgyaljuk meg, illetve értékeljük.
G.: – Ez a klub egy baráti társaság, amely hetente egyszer összejön megnézni egy jó filmet. Persze hétről hétre kicsit változik a közönség összetétele, de ez nem számít. Mi nem vagyunk hivatalos intézmény, belépőjegyet sem szedünk, kizárólagosan a szórakozás céljából és az együtt töltött időért létezünk. Mint már említettem, baráti társaság vagyunk, de abszolút nyitottak az új tagok és az új emberek felé. A filmklubot jelenleg Peti és én vezetjük, ami nagyjából annyit tesz, mint már Peti is elmondta, hogy mi válogatjuk ki a filmeket, megcsináljuk a facebookos eseményeket meg hasonlók…

Milyen elv alapján állítjátok sorrendbe a bemutatandó filmeket?

P.: – Tavaly, jobban mondva az elmúlt tanítási év során, magam csináltam hétről hétre az estéket, így több lehetőségem volt előre tervezni. Havonta más témákat feldolgozó, más kulcsproblémákat

boncolgató alkotásokat vetítettem. Például volt egy hónap, amikor a bűn és bűnhődés tárgykörét jártuk be, többek között Az utolsó éjjel (Spike Lee) vagy a Hetedik (David Fincher) filmekkel, volt egy hónap a különcségről szóló filmekkel (pl. A légy, David Cronenberg vagy a 101 Reykjavík, Baltasar Kormákur), néztünk antiutópiákat ( pl. Szexmisszió, Juliusz Machulski) vagy az (általános értelemben vett) erőszakról szóló filmeket (pl. Születésnap, Thomas Vinterberg vagy Cannibal Holocaust, Ruggero Deodato) és így tovább. A jelenleg futó szezonban, mivel felváltva rendezzük meg a vetítéseket, nem igazán tudunk ilyen léptékű terveket megvalósítani. Nyilván a nulladik szempont, hogy arra érdemes film kerüljön a nézők elé. Ezenkívül szeretünk odafigyelni arra is, hogy ne népszerű blockbustereket mutassunk be, inkább világítsunk rá olyan gyöngyszemekre, amelyeket – méltatlanul – csak kevesek vagy bizonyos rétegek, kisebb csoportok ismernek és – nem ritkán – kultiválnak.

G.: – Alapvető szempont az én esetemben, hogy magyarul legyen. Elég sok szinkronizált külföldi filmet vetítünk, de volt már idén feliratos film is. Ez azon is múlik, hogyan sikerül a filmet megszerezni, vagy éppen, hogy milyen a szinkron minősége. Természetesen a filmek minősége sem mindegy. Egy bizonyos szint alá nem megyünk. Olyan filmeket válogatunk, amelyek nyomot hagytak bennünk, ezt Peti nevében is mondom, úgyhogy valószínűleg nyomot hagynak majd a filmklubos közönségben is. Jó film a maga nemében az Indiana Jones vagy a Hobbit, kellenek az ilyen filmek is, de mi nem ilyeneket akarunk vetíteni. Viszont igyekszünk nem átesni a ló túlsó oldalára, attól, hogy egy film sikeres, még nem biztos, hogy rossz. Peti válogatási szempontja az, hogy olyan filmeket kell vetíteni, amelyek a művészfilm–közönségfilm skálán valahol középen vannak. Én jobban elhajlok a művészfilmek felé, mint Peti, de az elvvel nagyjából én is egyetértek. Zárójeles megjegyzésképp: a művészet történetében gyakran éppen azok a művészek alkottak nagyot, akik a saját koruk populáris kultúrájára is építettek. A legklasszikusabb példa Shakespeare, a darabjait a műveletlen emberek is imádták (tele vannak erotikával, humorral meg vérrel), de mondhatnám akár Brechtet is, aki nagyon sokat köszönhetett a kabarénak. Fontos szempont nálam a változatosság is, aminek jót tesz, hogy immár ketten vagyunk. Az ízlésünk hasonló, de legtöbbször amit az egyikünk levetít, azt a másikunk még nem látta. Igaz, jártam már úgy is, hogy Peti éppen azt a filmet vetítette le, amit én a következő hétre terveztem, működött a telepátia…

Az is fontos még, hogy a film, amit bemutatunk, ne legyen túlságosan ismert. Persze, néha ezt nehéz megállapítani. Volt, hogy egy filmről azt hittem, hogy „ezt aztán mindenki ismeri”, aztán, ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy nem így van, úgyhogy levetítettem. Egyébként elég sok magyar film van, ami nem annyira ismert, mint megérdemelné. Úgyhogy a jövőben lesznek még magyar filmek nálunk. Ez amúgy is kicsit elhanyagolt terület volt eddig.

Szeretnétek továbbfejleszteni az eseményt?

P.: – Ami a bemutatott filmeket illeti, mint már mondtam, az előbb részletezett tervezésre vagy valami hasonló koncepció megvalósítására jelenleg nincs lehetőségünk. Az épp következő filmes estére a filmklub Facebook-oldalán (Filmklub a Tudósban) mindig létrehozunk egy eseményt, amelyben leírjuk a vetítés dátumát, idejét, valamint írunk hozzá egy rövidebb kedvcsináló szöveget. Fontosnak tartok minden magyar nyelvű kulturális rendezvényt, kiváltképp, ha a fiatalságot mozgatja meg leginkább. Hosszú távon elsősorban jó filmválasztásokkal és felkészültséggel, valamint a – már meglévő – közösség bővítésével szeretnénk elérni, hogy egyre többen és egyre nagyobb érdeklődéssel forduljanak a filmklub felé.
G.: Az én rövid távú tervem az, hogy szeretnék majd a szerb filmek közül is szemezgetni, meg bemutatni néhány jobb fajta zenés filmet. A hosszú távú terv az, hogy még sokáig folytatjuk mindezt.

A beszélgetés zárómondata megmelengette a lelkem. Úgy gondolom, a jó dolgoknak sokáig fenn kell maradniuk, hogy mindenkinek legyen ideje belekóstolni. Élvezni a varázsát.

Képgaléria: