NEGURA BUNGET / Grimegod / Northern Plague /Ashen Epitaph - 2015. 3. 26., The Quarter, Újvidék

Március 26-án, a 70 napos európai turnéja keretén belül (újra) ellátogatott Újvidékre a romániai Negură Bunget, a szintén romániai Grimegod és a lengyelországi Northern Plague társaságában, a zentai Ashen Epitaph vendégeskedésével. A négy együttes ezen a szép csütörtöki estén, ki-ki a maga módján, feltárta a nem-túl-nagy-számú érdeklődőnek a sötétség különféle aspektusait: az érzelmes és személyestől kezdve, a fagyos, brutális és társadalmin át a spirituális és természetközpontúig.

Az előkészületek simán, laza és kellemes hangulatban teltek, mindent időben beállítottak, a koncert, kisebb csúszással, kezdetét is vehette a meghirdetett időpontban. Mikor a közönség kényelmes és nem nagyon igyekszik időben megjelenni, eléggé hálátlan tud lenni elsőnek zenélni. Most ez a szerep az aradi Grimegodnak jutott. Elég szomorú volt látni, hogy a hely pang az ürességtől, miközben játszanak. (Egyébként a hely – The Quarter – egy jókora raktárszerűség, nagy kapacitással. Az a kb. 100 ember, amely a végére összesereglett, és a színpad előtt koncentrálódott, jókora teret hagyott maga mögött. Mivel kisebb koncerteken előrébb szokták tolni a színpadot (vagy másikat állítanak fel), mögötte pedig leeresztenek egy nagy függönyt, nem értem, hogy miért nem éltek most is ezzel a lehetőséggel. Valószínűleg kevésbé tűnt volna üresnek.) Visszatérve az együttesre: a leírásban az állt, hogy „emotional metal”. Ami a hangulat- és szövegvilágot illeti, ez egy elég pontos megnevezés, zeneileg pedig főleg doom metal, némi gothic és death beütéssel. Amúgy egy 1991-ben alakult, veterán együttesről van szó, és hallatszik és látszik is a tapasztalat. Hasonlították össze őket korai Anathemával és Tiamattal, engem pedig főleg az Empyriumra emlékeztetett (fúvósok nélkül). Tiszta vokál, néha hörgés, egyik gitár lassan döngöl, a másik sír, hömpölygő, hangulatos zene. Jó lenne őket újra látni és hallani valamilyen intimebb atmoszférában.

http://nocturnemagazine.net/galerije/1356/ashen-epitaph-club-quarter-novi-sad

Utánuk következett a hazai fémzenei körökben jól ismert death metal brigád, az Ashen Epitaph. Tőlük egy rövidebb slágercsokrot kaptunk, amivel fel is dobták valamelyest a hangulatot, megmozgatták kicsit az embereket. A mosh pit továbbra is eléggé üres volt, de az szerencsére nem zavart néhány lelkes rajongót, hogy kezet és hajat lóbálva ugráljanak egy jót a színpad előtt. A fellépés teljesen korrekt volt, baráti hangulatban telt, aki szereti, az élvezte. Egyedül a hangzás mintha nem lett volna a csúcsán, a két gitár nem volt teljesen kiegyensúlyozva, és a lábdob is kicsit a háttérbe szorult. Hogy ez a hely adottságainak vagy a hangosító munkájának tudható-e inkább be, nem tudom. Na, de „így se nem [volt] rossz”.

Az est harmadik fellépője a bialystoki Northern Plague volt, akik jó kis black metalt zúdítottak a nyakunkba. Annyi biztos, hogy értik a dolgukat, hibátlanul lereszelték a magukét, nem volt lassúzás, megfelelő volt a tempó, az egyhangúságot elkerülendő némi váltások, minőségi muzsika. Egyedül az eredetiséget hiányoltam – egész idő alatt úgy tűnt, mintha ezt az egészet már hallottam volna, többször is.

http://nocturnemagazine.net/galerije/1357/northern-plague-club-quarter-novi-sad

Bármennyire is jó, ahhoz nekem még nem volt elég, hogy kitűnjön egy csomó másik black metal együttes közül. A black és death metal nagyon megy a lengyeléknél, és a Northern Plague is ezt a vonalat képviseli, hallatszik is a Behemoth- és Vader-hatás. Ja, és még valami, ami feltűnt, az a mosoly hiánya. Vagy lehet, hogy inkább valamilyen őszinteség. Lehet, hogy ez a trve kvlt blekkereknek hülyén hangzik, és értem én, hogy az ilyen sötét zene mellé a mogorvaság dukál, meg hogy így lehet csak hitelesen megjeleníteni azt a világot, de... Valahogy megjátszottnak tűnt, póznak, mintha valamilyen elvárást akarnának kielégíteni, valakinek/valaminek megfelelni – legyen az akár a saját önképük is. Nekem furcsa és vicces amúgy pozitív embereket mogorváskodni látni. Nem tudom komolyan venni. 

Velük ellentétben a temesvári Negură Bunget komolysága teljesen helyénvaló, hihető és odaillő volt. Tökéletesen illett a zenéhez, abból jött és azzal járt, ahogy elragadott. És jutott hely az öröm kifejezésének is, amikor felnéztek a hangszereik mögül, és érezték az összhangot a közönséggel (amely addigra végre összejött és a színpad elé tömörült). Röviden az együttesről (hamarosan olvashattok velük készült interjút, melyben jobban is megismerkedhettek a történetükkel, a zenéjükre pedig keressetek rá, szerezzétek be, megéri): 1995-ben alakultak, és az elején black metal vizeken eveztek. Jelenleg is ez számít a banda fő ágának, sok-sok népies beütéssel. A nem létező isten(ek)nek hála (pontosabban Negurnak és a többieknek), itt nem a mostanság oly populáris pogány-folk tralala vonalról van szó, hanem egy természetközelibb, misztikusabb, spirituálisabb, introspektívebb megközelítésről, amellyel előbb találkozunk etnológusok és etnográfusok közvetítésével, mint népzenei vetélkedőkön. Az erdélyi természetet és az aköré épülő archaikus népi hitrendszert és gyakorlatokat, a „halhatatlanságot, vért és bölcsességet” közvetítik egy karcos, hagyományosabb black metal hangzásvilágon keresztül, gazdagon átitatva népi hangszerekkel és hangzással, amely varázslatos összességet alkot. 

http://nocturnemagazine.net/galerije/1358/negura-bunget-club-quarter-novi-sad

Maga az együttes nevének jelentése tökéletesen illik a zene hangulatához: egy sötét, sűrű erdő mélyéből áramló fekete köd. Mondhatom, teljesen ellepte a jelenlévőket. És fogalmam sincs, meddig tartott a fellépés, mert az idő fogalma akkor szertefoszlott. (Néha-néha feleszmélve látható volt, hogy az egész tömeget elragadta magával a zene.) Csak a végén tűnt úgy, hogy „már vége”, és kell még. Vissza is lettek csalogatva. Sajnos csak egyszer sikerült. Amúgy, a turné főleg a legújabb albumuk, a TĂU köré épült, de hallhattunk régebbi számokat (a nálam őket jobban ismerők szerint régi kedvenceket) is. Ja, és megjegyzendő, hogy a számok román nyelven (annak is egy régebbi variánsában) íródnak, ami szintén hozzájárul a különlegességükhöz, ahogy néha kántálják, kiabálják, mély hangon éneklik a szöveget. Mint már említettem, bőven használnak népi hangszereket, de mikor az egyik szám elején egyikük lekapta a dobok mellől a jó két méteres fúvós hangszert, amiről addig azt hittem, hogy csak dísz, és elkezdte fújni, hát, tátva maradt a szám. És így. Ezt az egészet tapasztalni kell. Átélni. Mihelyt lesz alkalmatok – irány egy koncert, addig is pedig hallgassatok bele.

A végén vétek lenne kihagyni a szervezőket, a Serbian Hellbangerst, akik jó szervezésének nem csak ezt a koncertet köszönhetjük, hanem sok másikat is, akárcsak az ezután következőket (keressetek rájuk, kövessétek őket, lesz még bőven csemegézni való). Jó, hogy van ez a lelkes csapat, amely igyekszik életben tartani a szerbiai metal undergroundot, elhozva hozzánk „nagyobb”, külföldi együtteseket is, de szerepeltetve „kisebb” hazaiakat is.

Képgaléria: