:

Április elsejei különkiadás: Tejberizs

:

Mindazok, akik közelebbről vagy akár futólag ismernek engem, most valószínűleg ijedten kapkodnak levegő után, és hitetlenkedve dörzsölik a szemüket, mondván, hogy ugyan mi közölnivalója lehet a lelkemnek bármilyen, főzéssel kapcsolatos, sőt mi több ételrecept témában. Mert ők nagyon is jól tudják rólam, hogy a merőkanál nekem egy bátor evőeszközt jelent, a habarást simán összetévesztem a habarccsal, továbbá azzal sem vagyok egészen tisztában, hogy a felfújt gasztronómiai, avagy orvosi fogalom, a saslik meg szerintem csakis egy ragadozó madár anyagcsere-folyamatának végrehajtó szerve lehet.

Szó, ami szó, komolyabb hadműveletekbe valóban nem szoktam belekezdeni a konyhában, ott legfeljebb a mosogatást vállalom, esetleg egy zacskós levest forralok fel elfogadható eredménnyel. Mégis, létezik egyetlenegy finomság, amit én készítek legjobban széles e világon. Természetesen nem önmagam állapítottam meg az egyébként nyilvánvaló tényt, hiszen ilyesmit a velem született szerénység úgysem engedne meg, hanem azon kiváltságos embertársaim állítják ezt tiszta szívből, akiknek már volt szerencséjük a remekművemhez, és emellett nincs előítéletük, vagyis nem keletkeznek azonnal gyomorbántalmaik a „tejberizs” kifejezés hallatán.

E téren be kell látnom, hogy a föld lakosságának csak kis hányada tudja, mi a jó. Vidékünkön még csak-csak akad néhány jó ízlésű, bár többnyire kiskorú egyén, aki az efféle nagyszerű desszertet (mellesleg szűkös napokon főételnek is megteszi) előnyben részesíti mondjuk egy oldal szalonnával szemben, viszont hihetetlen, de igaz: Ázsiában elképzelni sem tudják, hogy ezt a „takarmányt” ilyen finoman is el lehet készíteni. Épp ott, ahol bolygónk népességének kb. egyharmada él, ahol a rizs mellé rizst esznek körítésnek, és még a pálinkát is rizsből főzik. Ottjártamkor persze felhajtottam egy kupica szakét, és elismerem, nem rossz, de szerintem a japánok csak addig fogják szeretni, míg ők maguk is rá nem jönnek, hogy gyümölcsből kell az igazi, zamatos, testmelengető nedűt készíteni. Japánban egyébként nagyon nehezen tudtam megnevettetni a helyi lakosokat, mert ők minduntalan csak illedelmesen mosolyogtak és hajlongtak, ám amikor azt ecseteltem nekik, hogy a rizst tejben is meg lehet főzni, hovatovább cukorral ízesíteni, akkor olyan hangos hahotázásba kezdtek, mintha éppen a legújabb, nyuszikás viccet meséltem volna el. Meg voltak győződve róla, hogy ugratom őket. Hasonlóképpen jártam a Fülöp-szigeteken, Szingapúrban és Malajziában is.

Egyedül Thaiföldön bólintottak rá, hogy igen, hallottak már ilyen hóbortról, de még ott sem találkoztam vele személyesen egyetlen vendéglőben, cukrászdában vagy akár bazárban sem. Kínában még nem jártam ugyan, de világszerte számos alkalommal futottam össze a ferde szemű nemzet képviselőivel, és olyankor még az ő szemük is elkerekedett, amikor afelől érdeklődtem, vajon ismerik-e a tej és a rizs csodálatos házasítását. Szerintem meg sem értették, miről beszélek, legfeljebb ráhagyták a nagy fehér emberre, hadd hordjon össze hetet-havat.

Ezek után itt az ideje, hogy eláruljam a különleges eljárás titkát. Bármennyire is meglepő, a tejberizst tejből és rizsből kell főzni. Ismerőseim ugyanis hitetlenkedve csóválják fejüket a számomra pofonegyszerű képlet hallatán, legalábbis azok, akiknek egyáltalán fel merem fedni eme forradalmi újítást, hiszen mindenki legelőször vízben főzi meg. Igaz, úgy vitathatatlanul gyorsabb és kényelmesebb, csak egy hibája van: az vízberizs.

Azt esetleg bocsánatos bűnnek tartom ebben a témában, ha 1-2 órával a főzés előtt hideg vízbe áztatjuk, és ezáltal puhítjuk a rizst, ha már mindenképpen vizeskedni akarunk.

cook

Erről mindig a hőskorszak, vagyis azok a hónapok jutnak eszembe, amikor hős katonaként szolgáltam a néphadsereget, és szakácsaink egy este tejberizst bátorkodtak felszolgálni vacsorára, igaz – becsületükre legyen mondva – ők nem is így hívták, hanem „sutlijaš” volt a tisztes elnevezése. Mondanom sem kell, a kaszárnya kerítésén belül sok mindenben a végletekig jutottunk, így hát ebben is. Vízben péppé forralták a szép nagyra duzzadt szemeket, majd felöntötték egy kis tejjel, hogy azért fehér színt kapjon a kulimász, végül pedig gazdagon leszórták cukros fahéjjal. Ez utóbbi egyébként annyira jól sikerült, hogy legalább hatszor visszamentem „repetázni”, amit nyugodtan megtehettem, hiszen egyetlen sorstársam sem birkózott meg egy teljes adaggal. Inkább a kisebbik rosszat, vagyis az éhezést választották, igaz, csak a reggeli felszolgálását kellett kivárni, ami viszont bámulatos gyorsasággal – akkori érzésem szerint alig néhány perccel a lefekvés után – következett be.

Attól pedig minden hajam szála égnek áll (márpedig elég dús sörénnyel büszkélkedhetek), amikor azt hallom, hogy egy csipet sót kell szórni a rizsre, persze megint csak az eredményesebb főzés érdekében. Hát ízlés dolga. Mindenesetre a madártejet, pudingot vagy például a fagylaltot soha nem jutna eszembe nyakon sózni, így ezt a fajta édességet is csak só nélkül tudom befogadni az agyamba és a hasamba egyaránt.

Tehát: szórjunk három bő marék rizst (a konyhaművészetben különben sem szabad szűkmarkúnak lenni) az edény aljára, bár, ha véletlenül nem az aljára szórjuk, akkor is ott fog kikötni, majd öntsük fel friss tejjel, hogy teljesen ellepje a kupacot. Lehet persze tartós tej is. Friss alatt azt értem, hogy még nem savanyodott meg, de ha mégis, akkor azt inkább tegyük félre túrógombócnak.

A rizsszem hasonlít az emberi szemhez, legalábbis annyiban, hogy rövid idő alatt képes a háromszorosára is megnőni, akár a szemünk pupillája. Ezt a furcsaságot az edény méretének kiválasztásakor feltétlenül tartsuk szem előtt, persze nem a rizsszem előtt.

Tegyük az edényt a tűzhely kisebbik karikájára, majd kapcsoljuk is azt be, méghozzá lassú tűzre, mondjuk, kettes fokozatra. Amennyiben szilárd tüzelőanyagot használunk, akkor aprófát rakjunk a sparheltbe. Vegyünk egy hosszú nyelű fakanalat, és azonnal keverjük is meg az edény tartalmát, különben az első percben oda fog égni a legalsó réteg. Persze, ha teflont alkalmazunk, akkor nem ennyire vészes a helyzet, sőt abban az esetben háborítatlanul hagyhatjuk az egészet mindaddig, amíg ki nem fut a tej. Legfeljebb az alja kissé barnára fog sülni, de hát biztosan akad olyan ínyenc is, aki épp így szereti, mert például a kenyeret is sokan inkább ressre sülve szeretik, mintsem haloványan.

Aki pedig a mazsolát sem veti meg, szórjon bele mindjárt a kezdetnél egy maréknyit, így a végére a szőlőszemek is szépen megduzzadnak, és átveszik a tejberizs illatát. Ami persze fordítva is érvényes. Egyik jó barátom, akinek gyakran bemutatom egyetlen művészi alkotásomat, kizárólag mazsolával hajlandó azt elfogyasztani, ezért dobok is bele mindig néhány lapáttal, aztán meg két csámcsogás között nem győzöm kimazsolázni a kanalam elé kerülő émelygős, apró, barna gömböcöket. Végül átpasszolom őket a haver tányérjára, így mindketten jól járunk, és jóízűen falatozunk tovább.

cook

Főzés közben percenként keverjük meg a kotyvalékot, és időnként – ha már úgyis oda vagyunk láncolva a tűzhelyhez – öntsünk hozzá tejet, főleg akkor, amikor már nagyon rotyog. Összességében egy teljes literre lesz szükségünk. Nagyjából 30 perc elteltével kellő mértékben, egyenletesen megpuhulnak a szemek, még középen sem maradnak ropogósak. Engem egyébként azzal lehet kiűzni a naprendszerből, ha minden szem rizs roppan egyet a fogam alatt, pedig nem tartom magam túlzottan válogatós fogyasztónak.

Elismerem, kissé hosszadalmas és unalmas folyamat bő fél órán át a konyhában szobrozni, ahol a fakanál az egyetlen beszélgetőtárs (épp ezért szükséges a csinos, hosszú nyelű eszköz, na meg azért, hogy kevergetés közben ne pörkölje meg a kézfejünket a forró pára), de végül a rendkívül omlós, homogén eledel méltó jutalom lesz a sok szenvedésért. Unaloműzőként ajánlok egy színes magazint a fakanál nélküli, szabad kézbe, esetleg egy jó rádióműsort a háttérbe, és mindjárt rövidebbnek tűnik az étel fortyogása, meg a miénk is. Ki van próbálva, nálam bevált.

A legvégén adagoljunk bele öt kanál kristálycukrot (diétásoknak 5 kávéskanál, édesszájúaknak 5 leveseskanál), de ugyanilyen mennyiségű barna cukrot is használhatunk, amennyiben megszívleljük az egészségügyi értekezések tanácsait. Ezután még egyszer keverjük meg alaposan az edény tartalmát, majd állítsuk nullára a tűzhely szabályzógombját. Ha netán korábban tesszük bele a cukrot, akkor menthetetlenül oda fog égni, bármennyire is intenzíven keverjük. Ezt is kipróbáltam, ráadásul akkor még kevergetni is elfelejtettem. Néhány perc elteltével olyan erőteljes szag áradt a házból az utca felé, hogy aznap a postaládámba még a reklámcédulákat sem dobták be a kifutófiúk.

Ha pedig teljes tökélyre törekszünk, akkor jó szemmértékre is szükségünk lesz: keressünk olyan fedőt, amelynek átmérője legalább akkora, mint az edényünké, majd fedjük le vele a remekművet. A rizsszemek még ezután is képesek megduzzadni, ezért a tej bőven lepje el őket, mielőtt magára hagyjuk a kompozíciót, de még ennél is fontosabb, hogy előzőleg ne felejtsük el kikapcsolni a tűzhelyet, mert egyébként füstbe ment terv lesz a csemegézésünk. A fakanalat közben vegyük ki, fújjuk meg, és nyalogassuk le, így előleget kapunk a reánk váró mennyei élvezetekből. Kb. negyedóra alatt az ízek gyönyörűen összeállnak, a rizs pedig olyan lágy lesz, mint a fagykárt szenvedett burgonya, és ennyi idő alatt éppen fogyasztható hőmérsékletre hűl a finomság, legalábbis az én konyhámhoz hasonló, jéghideg helyiségekben.

Legvégül, amennyiben még ezzel sem érjük be, a felszínére tegyünk néhány kanál tejszínhabot, lehetőleg megint só nélkül, valamint a tejből – nem pedig a vízből, műanyagból – készített fajtából, amit még eper- vagy málnadarabkákkal kidíszíthetünk, így egyúttal eleget teszünk szépérzékünknek is. Tejszín hiányában esetleg szórjunk rá fahéjat, kakaót, csokoládéport vékony rétegben, persze ezek közül egyszerre csak egyfélét ajánlok. Hiszen ezek után garantáltan kedvet kapunk ehhez a tüneményhez, és hamarosan ki fogjuk próbálni másfajta ízesítéssel is.

Ugye, nem is annyira bonyolult?

Befejezésül – talán kissé megkésve – azt tanácsolom az itt felsorolt, első hallásra szokatlannak tűnő ötletek könnyebb elviselése érdekében, hogy a recept olvasása közben majszoljunk el néhány falat helyesen, az utasításaim alapján elkészített tejberizst, ahogyan azt jómagam is tettem a fenti bohóságok lejegyzése idején. A kockázatok és mellékhatások tekintetében pedig hamarosan kezelőorvosomhoz fordulok.

recept

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: luincale.deviantart.com
Hír adó Kedves ifisták! Bölcs és mindentudó főszerkesztőtök megkért, hogy a mai napon én szóljak hozzátok

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rólad szól! Te mit tennél, hogy fiatalként könnyebben találj munkát, szívesebben alapíts családot, boldogabba...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Versenyfelhívások: III. Vajdasági Fogyasztóvédelmi Diákverseny és VIII. Vajdasági Diák Menedzsment Bajnokság VMPE versenyfelhívások

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Kaláka a tavalyi gálán
Felhívás az Énekelt Versek XX. Zentai Fesztiválján való részvételre A Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű országos rendezvénye

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Felhívás a XXI. Kálmány Lajos népmesemondó versenyen való részvételre Kálmány Lajos, vidékünk első néprajzkutatója, a modern magyar folklórtudomány egyik megalapozója

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rákkkenróólt árasztó tavaszi szél Zentán A tavaszi friss lendület a Tisza-menti kisvárosainkat sem kerüli el szerencsénkre.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A sötétben ki lát mosolyogni? NEGURA BUNGET / Grimegod / Northern Plague /Ashen Epitaph - 2015. 3. 26., The Quarter, Újvidék

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Vajdasági nehézfiúk
Janika Metalika Céca előzenekara Interjú a Pero Defformero-emlékzenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Angus a lemezborítón
Egy gitáros útonálló a pokolba vezető országút szélén Dirty Deeds Done Dirt Cheap – Kilt nélküli skótok a kenguruk földjén, avagy Angus Young köszöntés...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ingyen party
Az East Punk Memories lett a legjobb film a Mediawave Online Filmfesztiválján Az internetező közönség március 31-ig szavazhatott a 2. Úton Online Filmfesztivál filmjeire.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Előadás közben
Ismerős versek a Kontaktzónában Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy rendezvénys...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vasemberek orgiája A préshenger dübörgő hangja az egész műhelyt betöltötte.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A selfie-k egyike
Oh, boy 2. Ez mind szép és jó, de a helyzetem cseppet sem volt rózsás.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Április elsejei különkiadás: Tejberizs Mindazok, akik közelebbről vagy akár futólag ismernek engem, most valószínűleg ijedten kapkodnak ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Meglepetés Molly Gibson egy tizenegy éves, szőke hajú, barna szemű kislány.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Haszedera templom kertje
Levelek Japánból 14. 14. rész - Őszi színek Kamakurában

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est ápr1-14 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +