Elkezdődött a fesztiválszezon: a május 8-án és 9-én megrendezett Bátorkeszi Borfesztivál összesen körülbelül tízezer embert látott vendégül. Volt jó sok bor, sok jó ember (kis helyen is, ugye), meg sok jó Kispál-dal.

Mi hárman pénteken érkeztünk meg Bátorkeszire, fényképezőgép nélkül (ezért a képek a borfesztivál és a Gyöpös pincészet Facebook-oldaláról valók), viszont sörrel fölszerelkezve, amivel kissé ki is borítottuk az egyik szervezőt: nem tudta mire vélni, hogy mit keres a sör egy borfesztiválon… Megkaptuk a belépőjegyeket, igyekeztünk eltüntetni az összes sört, mielőtt még elérnénk a rendezvény területét (nem sikerült), aztán kezdetét vette a fesztiválozás.

A bejáratnál, közvetlenül a karszalagosztás után lehetett bortallérokat venni. A fesztivál területén ezzel lehetett fizetni a borért, így sosem volt gond a visszajáróval. Nem volt nagy drágaság, sőt, meglehetősen pénztárcabarát összegekkel találkoztunk: egy tízeurós bortallércsomagtól bárki megtapasztalhatta a másnaposság korábban teljesen ismeretlen dimenzióit. Arról nem is beszélve, hogy a csomag mellé még egy fesztiválozós pohár is járt (amiből mi pénteken még hárommal mentünk haza, de érdekes módon szombat reggel már csak kettőt találtunk belőlük).

Sokféle bort megkóstoltunk, a kedvenceinkhez visszajártunk, a sokadik kóstolás után pedig már édes mindegy volt az is, mifélét iszunk. A jó borhoz sajt is jár – mindenféle sajtokat lehetett venni (zöldet, pirosat, kecskesajtot, grillezettet), csak a sort kellett kivárni hozzá. A fesztiválokon megszokott csecsebecseárusok itt is tiszteletüket tették, a hűtőmágnestől kezdve a babacipőig mindent lehetett kapni. A sok kézművesdolog között pedig ott volt egy hentespult is – füstölt kolbásszal, felvágottal, minden, ami kell, mintha egy húsüzembe tévedtünk volna be. Tetszik az ötlet, szorgalmazom, hogy minden fesztiválon és rendezvényen legyen füstölt kolbász meg kövesztett szalonna!

Az esték a Kispál és a Borzról szóltak: a pénteki Caramel-koncert után tábortűzi Kispál-éneklés következett a Forradalmárok szervezésében, szombaton pedig föllépett az együttes. Lovasi színpadi bohóckodását már megszokhattuk korábbról – van, akinek ez bejön, én jobban örültem volna kevesebb jópofáskodásnak és több zenélésnek. De így se nagyon van miért panaszkodnom: két órán át zenéltek, A pécsi száltól kezdve az Apa, anya és a kígyón keresztül a Jelvény nélkülig sok jó dalt volt szerencsénk meghallgatni, ráadásnak pedig még a Zsákmányállatot is eljátszották nekünk. Az meg már csak hab a tortán, hogy a nézőtér enyhén lejtett, így aztán a hátsó sorokból is mindent lehetett látni, ami a színpadon zajlott.

Szombaton este, a Kispál-koncert után mindenki igyekezett elkölteni az utolsó megmaradt tallérjait és euróit, de volt olyan is, aki nyalókával fizetett egy fél üveg borért. Talán ekkor érződött leginkább a rendezvény családias hangulata: hiába a többezres tömeg, mindenfelé ismeretlenek barátkoztak egymással. Különös emberekkel találkoztunk: engem megszóltak, mert leültem a földre, de ezzel még jól jártam, mert Bettitől „anyaországi ölelést” meg „magyar puszit” követeltek. Zsófi pedig néhány ügyes marketingfogással eladott egy üveg bort két srácnak, akik amúgy nem is akartak bort venni – majd előkapta a poharát, és ártatlan mosollyal a fiúkra nézett: „Na mi van, engem meg se kínáltok?!”

A felvidéki magyarság körében természetesen új kifejezéseket is tanultunk: hegyi tótok (akik magyarokat még sose láttak, de már kiskoruktól kezdve arra szocializálják őket, hogy mi gonosz népség vagyunk, aztán jól meglepődnek, ha mégse), málna (ez mindenféle szörpöt és gyümölcslét jelent), alapiskola (ez pedig nálunk általános iskolaként ismert). A kedvencem mégis egy újonnan alkotott szó: a borkirályság.

Minthogy én a Játékokon és azon belül is a csapatversenyen nőttem föl, elcsodálkozva vettem tudomásul, hogy úgy is lehet fesztiválozni, hogy nem lótok-futok reggeltől estig, és az egész napot eltéblábolhatom a különféle programokon. (Ennél jobban már csak az lepett meg, hogy a két nap alatt egyetlen csöpp eső sem esett. Még ilyet!) A sakkverseny számomra nem volt túl izgalmas, igyekeztem is átaludni az egészet. Megnéztünk ellenben egy sakk-kiállítást, még egy kedves tárlatvezetőnk is akadt egy korunkbeli személyében, aki következetesen magázott minket: „Magyarországról tetszenek jönni?”

A sakkos programok közül messze a legérdekesebb az élősakk-bemutató volt. Gyerekek öltöztek be sakkfiguráknak, és mesélték el nekünk a méltán híres Bátorkeszi Borkirályság harcokban gazdag történetét. Az ötlet is, a kivitelezés is kreatív volt, nagyon tetszett mindannyiunknak, szívesen látnánk máskor is hasonlót.

A Trapartment szervezésében lehetőség volt kipróbálni egy szabadulós játékot is: bezártak négyünket egy buszba, ahonnan csak mintegy fél óra múltán sikerült kiszabadulnunk, miután megoldottunk sok-sok rejtélyt. A kódhoz, ami kijuttatott minket, nem csak egyféleképpen lehetett eljutni, ezért nem állt fenn az a veszély, hogy valahol elakadunk – mindig volt egy másik lehetőség. A szervezők rendesek voltak: a feladatok nehézsége megfelelt azoknak is, akik másnaposan vagy éppen kissé ittasan vágtak neki a nagy kalandnak. Ezenkívül a játék nem időre ment: minden csapat annyi ideig maradhatott a buszban, amíg nem sikerült magát kiszabadítania akár segítséggel, akár anélkül.

A rendezvény tehát jó volt, akivel beszéltem, mindenkinek tetszett, élveztük nagyon – de az letagadhatatlan, hogy a szervezés bizonyos szempontból még gyerekcipőben jár. Hiába több mint tízéves maga a fesztivál, de többezres létszámú tömeggel még csak második éve van dolga, és ez bizony új problémákat vet föl. Szombaton este mindenki vizet akart, de hamar elfogyott az utolsó palackkal is – és nem volt több. Volt ugyan néhány csap, de tízezer emberre sok csap kell, és sok palack ásványvíz. A Jóvilágvan koncertje elmaradt, mert az elektronika nem bírta el a hangosítást – nem lettem volna a szervezők helyében, ha a Kispállal történik ugyanez.

A szervezési malőrök és az elmaradt koncert ellenére jó időtöltés volt a borkirályságban kószálás, valószínűleg jövőre is betervezem ugyanezt. Olcsó, családias, van sok jó bor, gyertek ti is!

Képgaléria: