Fotó: Baráth Attila

A szabadkai gyermekszínjátszás csillaga egyre fényesebben ragyog

Szabadkán mindenki jól ismeri a Fabula Rasát, amely a Népkör Magyar Művelődési Központ gyermekszínjátszó grundja. A csoportvezetőkkel, Greguss Zalánnal és Ralbovszki Csabával beszélgettem színházról, célokról, a fiatalkori színjátszásról.

Hogyan alakult ki, hogy csoportvezetők legyetek?

G. Z: Kaptunk egy felkérést a Népkörtől, hogy Csabával hozzunk létre egy színjátszócsoportot, aminek régebben nagy hagyománya volt. Az elején negyven tagja volt a csapatnak, ami nagyon soknak számított. Belevágtunk a munkába, és a 2009-es évad végén bemutatásra került A dzsungel könyve c. előadás. Igyekeztünk minden évben másfajta előadást készíteni. Sokan kinőtték az első csoportot, így létre kellett hoznunk egy másikat, ahol a középiskolások játszhatnak.

Mi a célotok a gyermekszínjátszó csoportok működtetésével?

G. Z.: Mi elsősorban előadásokat hozunk létre, és ezáltal ismertetjük meg a gyerekekkel a színház világát.

Hány produkción vagytok túl, és hány tagja van most a színjátszó csoportoknak?

G.Z.: Most vagyunk túl a tizenharmadik bemutató az Indul az ember vissza a fára c. előadással a kiscsoporttal, a nagy csoporttal pedig május 31-én kerül bemutatásra a Titanic vízirevü. Jelenleg 13-13 tagja van mindkét csoportnak.

Hogy tudjátok egyeztetni a próbákat a hivatalos színházakkal, milyen gyakran próbáltok?

G. Z. : Az iskola miatt a szombati napot tartottuk a legmegfelelőbbnek a próbálás szempontjából. Elég kevés ez a heti egy alkalom, de a bemutató előtt igyekszünk kihasználni a szabad órákat a hétköznapokban, vagy a vasárnapokat. A különböző ünnepek, iskolai kötelezettségek, betegségek miatt van, hogy két hétig nem tudunk próbálni. Ez főleg a szövegtanulás szempontjából nagy hátrány, mert a szövegtanulással a próbán lehet a legintenzívebben haladni.

R. Cs.: Nagy hátrány, hogy nem tudjuk folyamatosan építeni a darabot, mert nincs időnk több napot próbákra szánni. Volt olyan, hogy a tanítás után, este fél nyolckor kellett próbálni, mert egyszerűen szükség volt rá, de általában szombaton kettőtől öt-hat óráig tartanak a próbák.

Ilyen munkatempó mellett évente hány bemutatót tudtok létrehozni?

G. Z. : Évente két bemutatónk van. Néha csodálkozik is a környezetünk, hogy csak ennyit tudunk megszülni, de havi négy próbával sajnos nem lehet több előadást produkálni. Van, hogy az iskolai teendők is beleszólnak a munkánkba, de alapjában véve egy szorgalmas közösségről van szó.

R. Cs.: Kettőtől ötig kell művészetet csinálni, ez van. El se tudom képzelni, mi van akkor, ha valaki nem jön el a próbára, mert akkor már nem is lehet rendesen dolgozni.

Munkamegosztás zajlik közöttetek?

R. Cs.: Zalán foglalkozik egész évben a kicsikkel, a nagyokkal pedig közösen dolgozunk. Amikor egyikünk épp egy bemutatóra készül, akkor igyekszünk beosztani, hogy ki mit csinál.

G. Z.: Általában mi vagyunk a hang- és fénytechnikusok is, de van, hogy külsős szakember segítségével dolgozunk.

Hol és milyen körülmények között folynak a próbák?

G. Z. : A Népkörben próbálunk, ahol a nehéz anyagi körülmények miatt sokszor nem tudunk minden elképzelést megvalósítani a technikai felszerelés hiánya miatt, de szerencsére előadás még nem maradt el emiatt. Nem sírunk, nem nyavalygunk, hanem próbáljuk megoldani a dolgokat azzal, ami van.

Csaba, neked okoz-e nehézséget a gyerekekkel való munka? Zalán a Gyermekszínházban főleg gyerekközönségnek játszik, te viszont inkább felnőtt nézőkkel vagy körülvéve.

R. Cs.: Mezei Zoltán kollégám indított el ezen az úton, amikor elhívott a Széchenyi István Általános Iskolába, hogy dolgozzak a gyerekekkel. Az Aladin és a csodalámpát készítettem el velük. Egy év múlva kezdtünk el együtt dolgozni Zalánnal, és 2008 óta tart. A bemutatókon rettenetesen idegesek vagyunk, izgulunk, hogy minden jól menjen, és utána érzi azt az ember, hogy tényleg megéri ezt csinálni. Nem untam meg, nagyon élvezem. Érdekes látni, hogy a „diákjaink” időről időre színpadra állnak más színházakban, iskolai rendezvényeken, és viszik tovább azt a tudást, amit átadtunk nekik.

Vendégszerepléseitek is vannak?

G. Z.: Főleg vendégjátékok vannak. Sajnos az idén a kicsik nem jutottak el egyetlenegy útra sem, mert volt, aki elment külföldre, volt, aki úgy döntött, hogy nem jár tovább, így nem tudtuk elvinni a tervezett előadást. A másik akadály az volt, hogy meg van határozva az előadás időtartama, ezt a határt mi bőven átléptük, s emiatt nem soroltak be minket a versenykategóriába, hanem mint vendégszereplők vettünk részt. Láttuk a gyerekeken, hogy versenyeztek volna, dicsérték is az előadásainkat, ezért úgy alakítottuk, hogy a következő darabunk (Indul az ember vissza a fára) beleférjen a versenyprogramba. Harminchét perc az előadás, így megfelel a kritériumoknak. A középiskolásokkal részt veszünk a KSZV-n, a 58. Nemzetközi Becsei Májusi Játékokon, valamint a Vajdasági Amatőr Színjátszók Találkozóján.

Milyen szempontok alapján választjátok ki a színpadra szánt darabot?

G. Z.: Olyan előadást választunk, amivel szórakoztatni tudjuk a közönséget. A kicsikkel most más vizekre úsztunk, ugyanis ez az alkotói projekt főleg az ő véleményüket tükrözi Szabadkáról, az emberekről, a média támadásáról, hogy milyen elterelő hadjáratokat művelnek annak érdekében, hogy félrevezessenek minket, és ne lássuk meg a problémákat. Sok házi feladatot kaptak ebben az évben, például fotókat kellett készíteniük a város bizonyos objektumairól, és nagyon hasznos beszélgetéseket folytattunk arról, hogy miért vannak olyan állapotban, amilyenben. Egyébként nagyok okosak, és érdekes megfigyelni, hogy mennyire másként látják a dolgokat, mennyire érett gondolkodásúak. Nem minden felnőtt felnőtt, csak annak hiszi magát. Sokszor nem látunk tisztán, rájuk erőszakolunk dolgokat. Ebben az előadásban egyetlen mozdulat sem lett rájuk erőszakolva.

A privát életben is tartjátok a kapcsolatot?

G. Z.: A tizennyolcadik születésnapokra most már rendszeresen hivatalosak vagyunk. Én például olyan felkérést is kaptam az egyik fiútól, hogy legyek a bérmakeresztapja. Mondhatni, hogy egy kis család vagyunk, egy fiatal társulat. Mindannyian különbözőek vagyunk, de kölcsönösen elfogadjuk egymást.

Lilla, Te a kezdetektől fogva tagja vagy mindkét csoportnak. Hogy érzed magad ebben a közösségben?

G. L.: Jobban, mint az iskolában. Nagyon jól érzem magam, és már az lehangol, ha egy próbát kihagyok.

Greguss Lilla elmondta azt is, hogy a generációja nem jár színházba, és rendkívül műveletlen. Na, ezen tessék változtatni, kedves Olvasó! Itt a remek lehetőség: Május 31-én 19 órakor kerül bemutatásra a Népkörben a nagy csoport új előadása, a Titanic vízirevü. Június 14-én 16 órakor pedig évadzáró a Népkörben, ahol az Indul az ember vissza a fára c. előadást tekinthetik meg az érdeklődők.

Képgaléria: