Fellépés előtti feszültséglevezető hirtelen beszélgetés a Subway zenekar frontemberével

Az adai Subway 2009-ben lépett először a hazai közönség színe elé, de a komoly munka 2011-től indult be, miután olyan kedvenceik előtt játszhattak, mint a magyarországi Insane, az amerikai Ill Nino és Texas in July. A zenekarnak a közelmúltban jelet meg az új videója, és ha minden a tervek szerint alakul, akkor a nyár folyamán a gyulai No Silence stúdióban vételezik fel a második lemezüket. A beszélgetésre közvetlenül a Mojo Club-beli fellépés előtt került sor Pauzenberger Tamás énekessel.

Milyen elvárásaid vannak a mai estével kapcsolatban?

– Izgatott vagyok, de egyúttal nagyon örülök is neki, hogy itt lehetünk, mert szeretünk itt zenélni. Ráadásul erre legkedvesebb barátaink, a helybéli Sequence, valamint Magyarország egyik legjobb hardcore-bandája, a Stubborn társaságában kerülhet sor.

Hogyan jött létre a ma esti buli?

– Megkérdeztük a Stubborn tagságát, hogy mit szólnának egy olyan cserebulihoz, amivel mindenki jól jár. Ennek az egyik kezdő lépése az volt, hogy pár hete játszhattunk Budapesten a vendégeikként, most pedig ők jöttek mihozzánk. Ez eddig nagyon jól sült el, ezért úgy néz ki, lesz folytatása is az együttműködésnek.

Hogyan sikerült a budapesti fellépésetek?

– Aki ott volt, jól érezte magát, és tudta, mire számíthat, mert ismerték a zenekari munkásságunkat. Ez többet ér, mint ha eljött volna több száz ember, és csak tátott szájjal bámulták volna a koncertet. Nem mondhatjuk, hogy tömve volt a klub, de azt sem, hogy kevesen voltak.

Van már közönségetek Magyarországon, vagy jelenleg építitek a kapcsolataitokat?

– Annak idején az Insane és a Pigs Might Fly sokat segített, és eljutottunk Veszprémbe, Sopronba, valamint volt egy fellépésünk Dührer Kertben is. Nekik köszönhetően ezért még az első lemezünk megjelenése előtt sikerült nyomot hagynunk magunk mögött. Amikor megírtuk az első albumot, nagyon fontosnak tartottuk, hogy minél több magyarországi portálon hírt adjunk magunkról, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Nemrégiben, amikor elkészítettük a beharangozó dalt az új lemezünkhöz, érezhetően megnövekedett a népszerűségünk Magyarországon, főleg Budapest és Szeged csomópontokban.

Hol érzitek magatokat jobban koncertek szempontjából?

– Ez nagyon sok mindentől függ, de itthon sokkal magabiztosabbak vagyunk, jobban ismerjük a közönség visszajelzéseit, és emiatt lazábban is érezzük magunkat. Persze az is nagyon sokat jelent, amikor Budapesten egy random srác tudja a dalainkat énekelni. Lényegében minden fellépést az utolsóként kell megélni, és akkor a mi hangulatunk is rendben van.

A két ország közönsége között éreztek különbséget?

– Többen is mondták már, akár tapasztalt idősebb zenészkollégák Magyarországról és itthonról egyaránt, hogy a vajdasági közönség reakcióját nehéz felülmúlni. Itt, ha eljön az ember zenélni, akkor megbecsülik az est folyamán, amely nemcsak róla, hanem a közönség és a kettejük kapcsolatáról is szól. A vajdasági zenészek és közönség kölcsönösen tisztelik egymást a koncert során.

Ennyi idő távlatából hogyan tekintesz vissza az első lemezetekre?

– Ma már máshogyan állnék egy lemezfelvételhez, halljuk a hibáit, és tudjuk, mit kellene máshogyan csinálni. Igyekszünk leszűrni a tanulságot, és az biztos, hogy az új kiadvány nagyon sokban eltér majd tőle.

Nekem úgy tűnik, egy kisebb műfaji módosításra utalsz éppen. Milyen irányba halad jelenleg a Subway zenéje?

– Talán egy picikét keményebb lesz. Az egyik része húz a régebbi mainstream vonal felé, a másik pedig inkább a deathcore irányba tolódik. Az új témák egy része annyira furcsa volt, hogy mi sem tudtunk mit kezdeni vele, és alig ismertünk rá a saját zenénkre. Az ének terén is változások állnak be, mert az első lemez felvételeinél beleestem abba a hibába, hogy olyan témákat is felénekeltem, amiket sorról sorra egy stúdióban felnyomni nem nagy ügy, egy füstös kis klubban viszont nem tudom kihozni magamból. További újdonságnak számít, hogy mostanra van egy állandó szintisünk, aki szerepelni is fog a lemezen. Valójában szárazabb zene lesz őszintébb szövegekkel, de ez nem azt jelenti, hogy prédikálni szeretnék, csak a tinédzsertragédiákat feldolgozó témák egyértelműen a múlté.

Mi szükséges ahhoz, hogy minél tovább jusson a zenekar?

– Szerintem nem szabad úgy hozzáállni, hogy anyagi vonzata legyen, és azt várjam, hogy a 8000 dináros zenekari befektetésem egy koncert során megtérül. Kell egy gyerekes lázadás, ami akkor is hajt, miután több száz kilométert utazol egy fellépésért, ahol három ember néz meg. Nem szabad túl nagy elvárásokat sem felállítani, amiket később nem tudsz teljesíteni, de a kemény munkának mindig megvan az eredménye.

Mit üzensz az olvasóknak? (Kérdem ezt, miután Tamásnak már könyörögnek, hogy induljon el végre a hangpróbára.)

– Köszönjük szépen a figyelmet és az utóbbi időben belénk fektetett bizalmat. Nehéz időszakon vagyunk túl, amelyen a közönségünk pozitív visszajelzései segítettek át. Biztos lehet mindenki benne, hogy a fellépéseink alkalmával ezt mindig igyekszünk meghálálni.

Képgaléria: