Oasis Festival 2015

Pálmafák, langyos éjféli szellő, egzotikus kaktuszok, medencék. Egy kis house, mindenféle techno és csipetnyi acid. Adj hozzá egy profi szervezőcsapatot, ízlésnek megfelelően válogass 25 országból 2000 embert, és kész is az Oasis Festival!

A mesebeli oázis fesztivál az idén először, szeptember 11-e és 13-a között került megrendezésre Marrákes városában. Egyúttal ez volt az első elektronikus zenei fesztivál Marokkóban, amelynek ötlete a szintén marokkói származású, New York-ban élő Marjana Jaidi fejéből pattant elő. Így ezentúl Marrákesről már nemcsak a hatalmas piac, a kígyóbűvölők és a menta tea jut az eszembe, hanem a naplementében zenélő Blond:ish, az acid house-t tekerő Agoria vagy a medencében ejtőző emberek: az oázis fesztivál.

Amikor az internet még nem volt ilyen elterjedt, azért jártunk klubokba, hogy új, vagy olyan zenéket hallhassunk, melyeket még nem sikerült felvenni a rádióból, vagy megszerezni a Nyugaton dolgozó haveroktól. Mostanra megváltozott a helyzet. A DJ-k olyan zenéket próbálnak játszani, amelyeket a legtöbb ember már ismer, hogy ezután örömmel rikkanthassák, fú, de jó szám! Ez megvan nekem is!

Úgy éreztem, az oázis fesztivál néhány napra visszaröpített az időben. Ismeritek, a „fú, ez vajon milyen szám lehet” érzést? Na, ez sokszor megkörnyékezett. Persze, ezt manapság általában egy Shazam-ozás követi. Itt viszont nem segített az internet és az okostelefon, mivel a DJ-k játszottak sok olyan zenét is, amelyeket még nem adtak ki. Így repített vissza Marrákes és az oázis fesztivál a kazetták korszakába. Egy jó szám hallatán kénytelen voltam koncentrálni a pillanatra, hogy azt minél jobban át tudjam élni, mert lehet, hogy soha többé nem találkozom vele. Olyan ez, mint egy vonzó csaj látványa a metróban. Így hát élveztem a pillanatot, és így is volt a legjobb.

A fesztivál

Tisztaság és wi-fi mindenütt. A szervezők nagyon odafigyeltek arra, hogy a fesztivál területe a nap végére ne alakuljon TOI-TOI szagú szemétdombbá. Éjjel-nappal kisebb csapatok dolgoztak a terület tisztán tartásán. A WC-nél sohasem kellett sorban állni, és ha egy egzotikus ürítésre vágytam, meglátogattam a marokkói stílusú sátorba telepített toaletteket. Ezekről az objektumokról eleinte azt hittem, hogy masszázssátrak, de egy vécés néni kitárta előttem a sátor ajtaját, és a gyertyafénynél megpillantottam benne a homályban derengő toalettet. Beléptem a sátorba, a néni pedig gondosan behúzta utánam a sátor ajtaját. Egészen romantikus volt.

A fesztiválon két helyszínen adták a talpalávalót. A kisebb (és számomra szimpatikusabb Bamboo Arena) helyet nagyjából 200, a nagyobbat (Desert Oasis) nagyjából 500 ember befogadására tervezték. A hangulat igen családias volt, és kifejezetten élveztem, hogy a Pachanga Boys a fesztiválzáró mixe nagyjából 50 embernek zenélt, köztük nekem is. Akár egy igazi házibuli!

A nagyobb helyszín egzotikus környezete sem hagyott sok kívánnivalót maga után. Egyedüli kivetnivaló talán az volt, hogy a DJ-pult nagyjából 5 méter magasan helyezkedett el a tánctér felett. Ember a fellegvárban. Jobban szeretem, ha koccintásnyi távolságra van a közönségtől a lemezlovas. A másik dolog, amit kedvelek, ha a DJ nem túl izmos. Legyen inkább sovány, kövér, öreg, vagy tudós arcú. Szerencsére az oázis fesztivál ezt a típusú vágyamat is kielégítette.

A szervezők nem bízzák a véletlenre a hangosítást. A fekete-fehér Function One hangfalak ezen a fesztiválon is jó szolgálatot tettek. A zene hangos volt, és tiszta.

Persze mit sem érne a jó hangosítás, ha a drót másik végén nem a megfelelő ember gerjesztené az elektromosságot. Szerencsére ezzel nem volt probléma.

Az oázis fesztiválnak sikerült összehoznia az év egyik legjobb felhozatalát.

A fesztiválon az Adriatique, Axel Boman, Blond:ish, Pachanga Boys, Agoria (és sorolhatnám még) mellet, olyan új neveket (zenéket) sikerült felfedezni, akiknek a mixeiket azóta rongyossá hallgattam. Ilyen volt például az Eli&Fur szőke párosa.

A teljes műsor itt elérhető: http://www.theoasisfest.com/lineup/

A fesztiválon egyébként volt még jóga, hennafestés, különféle masszázsok, élő festés, amelyet közvetítettek is valamelyik internetes csatornán és a marrákesi stílusnak megfelelő souk. A secret souk kézműves termékeknek adott otthont, de pihenésre és étkezésre is kiválóan alkalmas volt.

Szállás, szállítás

A transzportra sok európai fesztivál irigykedhetne. A buszok koordinálásával külön személyzet foglalkozott. 10–15 percnél soha nem kellett többet várni az indulásra és a hazajutásra sem. A fesztiválozókat a javasolt hotelekből ingyen buszok szállították a fesztivál helyszínére. Az enyhe halálfélelmet leszámítva (ami a marrákesi vezetési stílus velejárója) minden flottul ment.

A javasolt hotelról csak egy képet közölnék. Pont olyan volt, mint amilyen a képen. Tiszta, szép, hatalmas szobákkal (vagy inkább lakosztályokkal) és szobaszervízzel.

Alkohol

Mondj nemet az alkoholra! Legalább is nekem ezt sugallta a 12 eurós whisky és a 7 eurós sör. Igen. A szeszesital nagyon drága. Kárpótolt viszont a jó zene és Touco menta teája.

Szerencsére a marrákesi reptér Duty Free shopjában nem érvényesek a Marokkó területén az alkoholra kirótt hatalmas adók, így 20 euróért sikerült hozzájutni egy üveg jó minőségű whiskyhez.

A fizetés a mostanában oly divatos chipes rendszerrel működött. Feltöltés után csupán egy kézmozdulat volt a fizetés. A karszalagon maradt pénzt visszaváltani sajnos nem lehetett. Így történt, hogy másnaposan kellett repülőre szállnom.

Kaja

A kaját is turistaárban mérték. Egy gyros-féleség kb. 5 euróba, a hamburger 7 euróba került, de legalább finom volt.

Touco

(Olyan szintű misztikus rajongás lengi körbe, hogy muszáj külön fejezetet szentelnem neki.)

Ő az, akinek egy jól megtervezett logo és egy igen stílusos marokkói teázó olyan hírnevet kölcsönöz, hogy szinte azonnal úgy éreztem, ő a legjobb a barátom.

Érkezéskor csak annyira kelt fel a szokásos pokrócról, hogy teát töltsön az új vendégeknek, majd visszaburkolózott a titokzatos magányába.

Viszonylag sokat beszéltem hozzá angolul, amire lelkes bólogatással felelt, de mint később kiderült, csak arabul ért és beszél.

Ennek ellenére mégis körbelengte egy olyan misztikus kisugárzás, hogy a legközelebbi látogatásomkor az első utam biztos hozzá vezet, „HELLÓ, TUKÓ” kiáltással fogom üdvözölni ismeretlen, mégis oly ismerős barátomat.

Apropó, a menta tea kiváló volt!

És végül jöhet a vers:

Pálmafák, kaktuszok, lámpaláz,

Pálmafák, tánc a medence partján,

Kaktuszok, acid, vörös ház,

Langyos éjféli szellő,

Bonjour oázis fesztivál!

Így üdvözölném az újszülött fesztivált:

Élj sokáig oázis fesztivál!

A fesztivál honlapja: http://www.theoasisfest.com

Képgaléria: